Pincék/ katakombák (Vihar előtti csend)

Miután a társaság határozott, és a földalatti Gerillatámadás mellett döntöttek, így hát Richard vezetésével elindultak a tekervényes folyosón. Patkányok, szenny és mocsok valamint mindent átható bűz nehezíti az utat. Ahogy haladtok, átszűrődik a felszínről a harc zaja, talán most tudatosul a bennetek, hogy a harc már a városban folyik, a mészárlás megkezdődött. Kétségbeesett katonák kiáltoznak és rémült városiak jajgatnak.

- Támadás!
- Áttörik a blokkot.
- Ellenség a falakon belül!
- Vigyázz jönnek…
- Visszavonulás!

És sok hasonló kiáltás a halálhörgések közepette. A hangok alapján akár temethetitek is a várost, ennek ellenére azonban Richard bizakodó;
- Nyomás, siessünk még nincs elveszve minden! – Kiáltja, mint egy csatakiáltást, ami talán némi bátorságot és erőt ad a csapatnak.

Az út sajnos beomlott így korábban buktok fel a felszínre az elképzelésekkel szemben, de ami ott vár az minden várakozást felülmúl. A vágóhíd ehhez képest semmi, felkoncolt hullahegyek, belsőségek vér és tűz, ami fogad. A zűrzavar általános Ahol egykor a piac és a házak álltak most romok és roncsok, bár a harcok már tovább vonultak innét a haldoklók szenvedése tölti be az éjszaka csendjét.
Így hát a romokon és tetemeken keresztül vezet az út a halottasházhoz, ami jó egy órányira van innét a nehezebb körülmények miatt.

Sajnos nem sikerült semmi ujj információra szert tennem. A többiek valami alagúton keresztül indultak így hát szótlanul követtem őket. Miközben mentünk emberek tucatjai haltak szörnyűbbnél szörnyűbb halált a fülünk hallatára. Talán ha hallgattak volna rám ez nem történik meg és még a városból is elcsalhattam volna őket. Ám nem így történt és nem tudhatjuk melyik megoldás lett volna a legideálisabb. Nem tehettem mást mint menni előre némán és mindent megtenni ami tőlem telik. Egy biztos ha az életembe kerül se fogom magamat leleplezni.

Elég széles alagutakon haladtunk néhol két ember is elfért.
~Nem tetszik ez nekem, tuti valami, csapdába fogunk belesétálni, és ha itt támadnak ránk két oldalról még védekezni sem tudunk.
Előre siettem az élen haladó Richardhoz, megfogtam a kezét és félre húztam, hogy a többiek tovább haladhassanak. Meglepődve és ugyan akkor kérdően is nézett rám, hogy mit is akarok. Mikor már kicsit eltávolodtak a többiek nagyon halkan kezdtem mondandómba.
-Nem, tetszik ez nekem, a vesztünkbe rohanunk, olyanok vagyunk mint valami ünnepi menet csak az nem hall minket aki nem akar. Van valami leágazása vagy kijárata ennek a folyosónak. Mert én egyedül inkább kerülnék és úgy gyorsabban haladnék. Ne is feltételezd, hogy megijedtem vagy ilyesmi, mikor kell ott leszek.

Richard

Bár furcsállja és nem tudja mire vélni, de szívélyes marad az Amazonnal.

- Azt kell mondjam, hogy csak egy út van, és az arra megy amerre mi megyünk, a pusztítás idáig is elért és ahogy elnéztem a mellékjárataink beomlottak... sajnálom! - ezzel és egy együtt-érző mosollyal az arcán vissza megy vezetni a társaságot.

/ Ez még az előtt van, hogy kijutnátok mivel már írtam mi van kinn /

Úgy tűnt nem csak az én tervemet vetette el a parancsnok. Nem tudtam miért de az az érzésem támadt itt az ideje cselekedni. igaz nem tett értem semmit mégis ez tűnt a helyesnek. A hölgy egyre lassabban és lassabban ment egy idő után a hátunkba kerülhetett. Gyorsan odaléptem a kapitányhoz majd elé álltam így egymás szemébe meredhettünk.
-had ápoljam a sebesülteket és ha szükséges ígérem eljön a segítség.- közben szememet mélyen az övébe fúrtam. Minden elszántságomat beleerőltettem egyetlen tekintetbe. Nem tágítottam és nem engedtem, hogy máshova nézze. Reméltem ezzel segítek a hölgynek bár meglehet csak a halálát fogom ezzel elősegíteni.

Richard

- Ano, tudod én a városi őrség parancsnoka vagyok... vagyis ahogy elnéztem a helyzetünket csak voltam. És tudod, hogy lettem az? Nem? Hát megmondom. Úgy, hogy hoztam nehéz döntéseket. Keményeket és néha olyat is amit a lelkem nem akart. De meghoztam. És tudod miért? A többség javáért, az életért és a fényért.
Szóval most is azt kell, hogy mondjam, nem szakadhatunk el! Meg kell állítanunk ezt a... ezt a... valamit. Ha nem tesszük akkor minden hiába és most ha ezt mérlegre teszem akkor az, hogy menjünk és harcoljunk nagyobb súlyú mint a sebesültek.
Ám ha menni akarsz, neked nem vagyok a parancsnokod. Azt teszel amit akarsz, akár el is menekülhetsz... - mondja majd sarkon fordul. és már indul is tovább.

Nem tudtam mit tegyek ebben a korlátozott formában nem tehettem sokat. A legutolsó csatámban sem mentem sokra. Ráadásul ezúttal nem elmenni akartam hanem csak a sebesülteket ápolni.
-Jó vezér vagy ám néha hagyni kell a sorsot had folyón.-
Úgy terveztem mikor kimentünk elválok tőlük és azonnal átváltozom majd a kellő pillanatban bekapcsolódom a csatában. Kissé furcsa érzés volt ez a türelmetlenség és lázadozás. Meglehet ez is az emberi alakom miatt volt nem tudom.

Richard

-Tégy hát amit jónak látsz, mint mondtam nem parancsolok...- mondja menet közben - bár kétlem hogy nélkülözhetnénk a harcban, főleg ha valamelyikünk megsérül... - Mondja keserűen, aztán kínosan hallgat és figyel a környezetre.

Micsoda pusztítás és mennyi ártatlan felesleges halála. Próbálok nem tudomást venni a környezetemről és csak a feladatra koncentrálni. Iszonyatos gyűlölet van bennem és ebből próbálok erőt meríteni a folytatáshoz.
~ Ha addig élek is elpusztítom ezt a nyomorult démont aki felelős ezért a sok borzalomért ~ fogadom és megkettőzött erőfeszítéssel sietek a halottasház irányába. Nem is figyelem kik vannak körülöttem, inkább csak azt nézem, nehogy valami rémség megtámadjon ami a hullák között bujkál. Éppen ezért előhúzom a kardom és a pajzsom is készenlétbe helyezem, hátha valami váratlan történne. Nem is kell sokat várnom, mert valami nagy fényesség támad a közelben, amit egy üvöltés kísért. Nem is habozok sokat és azonnal elindulok abba az irányba amerről gondolom, hogy jött a fény és a hang.

A társaság megindul hát a fény irányába, de legnagyobb meglepetésetekre, nem más mint egy angyal áll jön veletek szembe, lándzsával a kezében, Ano lándzsájával...

// Folytassátok az új témában, (az útban a halottasház felé) //