Excelsior szálló (VK I. epizód - Füst és köd)

- Ebben igaza van, jóuram - mondja zavartan Villiamnak. - Rosszul fejeztem ki magam. Úgy értettem, hogy önnél a démoni oldal dominál. Ugyanis általában dominál valamelyik. Egyesek vissza tudják követni azoknak a bizonyos ősöknek a miféleségét, tehát, hogy milyen képességekkel bírtak, és abból megállapítható, hogy kinek az ereje hasonló a leszármazottéhoz.
Aztán Khanalekhez fordul. Kérdésére elgondolkodó arcot vág.
- Őszinte leszek, nem így van. Nem kívánom senkinek sem a halálát, és nem is szeretnék belekeveredni valami összeesküvés-elméletbe. Ez inkább olyan kémmunka. Megfigyelés, információgyűjtés. Ha valaki valami törvénybe ütközőt tesz, ahhoz mérten fog eljárni ellene az illetékes szerv. Ezt jó, ha tudják. Egyébként azt kérdeznek ki, és azzal beszélnek, akivel csak akarnak. Amiben tudok, én is segítek, közben én is körbejárok pár ismerőst valami pletyka vagy füles érdekében.

Angivar hirtelen érez valamit, és végignéz a messzebb lévőkön. Amikor Metana tekintetét elkapja, már tudja, valószínűleg ő csinált valamit. Angivar szeme újra sárgás fénnyel felragyog, aztán elmosolyodik.
Egy fiatal férfi érkezik a hallba, a porta felől, és tekintélyt parancsoló hangon megszólal.
- Uram! Elnézést a zavarásért, de hamarosan indulnunk kellene. A király önért hivatott, és még Coravo szenátorral is beszélni akar, ha jól tudom. Viszont ő pedig hamarosan elhagyja a várost, ha igyekszünk, még szót tudunk váltani vele.
- Rendben, indulhatunk - majd a társasághoz fordul. - Elnézésüket kérem, de teendőim akadtak. Én most itt hagyom önöket, javaslom, kezdjenek el kutakodni. És még egyszer köszönöm, hogy segítik e nemes célt. Viszlát!
A köszönés után felkapja a Villiamtől kapott kódexet, és asszisztense felé indul. Azonban Metana mellett még megáll, és halkan odaszól. Egyedül Bones kapitány hallhatja a csevejüket.
- Ha valami fejlemény van azon a téren, amit most megvizsgált, kérem, tájékoztasson. Nem akarom azt az oldalt segíteni. Még nagyon magam mellett sem tartani.
Majd segédjével elhagyja az Excelsior épületét, és dolgára siet.

~ Tehát van angyali is ~ nyugtatja magát... A sors fura játékot űz Villel. Hirtelen minden távoli és lényegtelenné válik. Minden, leszámítva Pyrét aki egyetlen mankója jelen esetben. Még tartja magát, még erős. Egészen addig ameddig a politikus el nem hagyja a terepet. Nem szabad gyengének mutatkoznia. Majd mikor távozik magára erőltet egy mosolyfélét és biccent udvariasan, utána néz ahogy távozik. Majd finoman elengedi Pyre karját és lehuppan az egyik székre, arcát kezeibe temetve. Nem sír, nem hagyja el szó a száját csak eltemeti tekintetét mint aki szégyenli viselt dolgait. Körülötte a levegő forróvá és kínossá hevül.
~ Egy szörnyeteg vagyok, nem érdemlek semmit se koronát, se uradalmat, se királyságot.... se Pyrét, még őt sem aki javulni szeretne és gyógyulni. Mégis hogy tehetné meg ezt egy szörnyeteg mellett? ~ Fut át agyán és sírni lenne kedve de nem teszi. egyszerűen csal levert és nem tudja most mihez is kezdhetne...
Hogy várja el társai segítségét, hogy várhatja el, hogy kövessék így e testben... egy hangzatos név és történelmi jog. De Vill most az egyszer, nem látja előre az utat, nem hogy az utat még a következő lépését se... Csak ül ott némán, és reméli Pyre még így is szereti és a sors őt nem veszi el tőle, ha már ilyen morbid viccet űzött vele.

- Mindig tudtam, hogy valami nem stimmel - mondja miután csókjából feleszmél. Invitálására Vill elindul, de nem tudatos a mozgása. Egyik láb a másik után. Ködösen felfogja, hogy ott vannak a társai de csak lesüti a szemét. Tudja, hogy mondani kellene valamit, de egyszerűen képtelen rá. Aztán egy szép szobában tér magához, ahol már csak az ő vörös szerelme van és semmi zavaró tényező. Ekkor kiadja magából. Csak pár mondat, semmi több.
- Hogyan követhetnének egy szörnyeteget szerelmem? A sors fura játékot űz... és te, hogy tudsz így szeretni? - mondja keservesen