Pyre és Vill szobája

Pyre szavai némileg gatyába szedik Vill-t és felélesztik benne a tüzet.
- Igazad van! - kezdi kicsit nagyobb lelkesedéssel - Próbáltam leplezni a politikus előtt. De mégis csak a lényemről van szó. És ez még nem tudom mit jelent, én csak nem akarom hogy bajod essen. - fejti ki mondandóját majd szorosan magához öleli.
- Tudod, hogy szeretlek én kis királynőm! - mondja bizakodva. A mindenit, valóban igaza van amit tesz Vill, csak az számít.
- Hamarosan igazi Királynő leszel! Addig éljek is, örömet fogok neked okozni és mindig veled leszek! - mondja és csókokkal kényezteti finom, kecses, kis nyakát.

Kicsit nyers volt a lerázás amit Vill kapott. Talán a szemöldöke is felszaladt a homlokára de szó nem hagyta el a száját, hogy ezt kifogásolja. Kezébe veszi a bort és belekezd...
- Mivel kezdjem? A családomat lemészárolták... miért? azért a kódexért amit Angivar elvitt. Én végignéztem és a két kezemmel ástam el őket, a régi házunknál. Egyszerű életünk volt kovács voltam illetve kicsit azért több annál. Aztán egy öreg megmutatott egy két varázslatot de nem élte meg, hogy mélyebben belemélyedjünk. Megvívtam számtalan csatát, küzdöttem a Diablo elleni harcban is. És nézd meg hol tartok? Jó jó igaz kikiáltottak a birodalom megmentőjének és lovaggá ütöttek. De mi lettem most? Egy trón nélküli király ki még egy szörnyeteg is. De a sorsunkat nem mi választjuk igaz e? Így hát felemelt fejjel fogom visszaszerezni ami az enyém. Így a tiéd is! - mondja.
- Csak tudod milyen bosszantó a tudatlanság? Hogy úgy nősz fel, hogy egyedül vagy senkid sincs és magadról sem tudsz semmit... Amíg nem jöttél te, addig nekem senkim se volt. Voltak napok amikor fürödtem az emberek tiszteletében és szeretetében, voltak napok mikor dicső hadakat vezettem győzelemre, de az összes angyalra és démonra mondom egyedül voltam... - komorodik el, majd belekortyol a borba.

Pyre közelsége igazán jól esik Vill-nek. Ilyenkor valóban legyőzhetetlennek érzi magát.
- El sem tudom mondani mekkora öröm az hogy itt vagy nekem. - mondja és csókot nyom az arcára majd folytatja. - Meg lehet igazad van Angivart illetően, bár én úgy érzem őszinte ember. Pyrem egy királynak nem szabad félnie. És egy politikusban mindig potenciális támogatást látok. Bár aláírom, ezen a helyen jobb lesz elővigyázatosnak lenni. - gondolkodik el egy pillanatra. - Én nem hívom magam szörnyetegnek de akkor te se tartsd magad annak. Ám tegyük fel igaza van és démoni vér folyik az ereimbe. Ez esetben mit gondolsz a mi kis örökösünk mi lesz?

- Megfontoltság, én világéletemben egyenes voltam. Nem az a naiv féle, de őszinte és tiszta. Nem értek az ármányokhoz és a csaláshoz. De igazad lehet. A hatalom velejárója, hogy ezeket a képességeket is megszerezzük. Azt hiszem lesz mit tanulnom. - mondja kedvesen és egyetértőn.
- Hát kérdés ez? Szeretlek és nekem rajtad kívül másra már nincs is szükségem. Illetve egy valamire mégis csak - gondolkodik el egy mosoly kíséretében - egy igazi kis erős királyfira. - mondja és csókok közepette zárja karjaiba.

- A politikában egyik oldal sem jó vagy rossz. Angivar is lehet jó is rossz is. Viszont nála van a kódexem és ígéretet tettem a segítségre. Milyen király szegi meg saját szavát? Segítünk Angivarnak. Közben felfedünk minden részletet és összetesszük a kirakóst. Hiszem, Hinnem kell, hogy ez az ember támogatni tud ügyemben. De ha ő nem is a háromezer aranya igen. Bár kis lépés de még is csak lépés. Nem leszek már fiatalabb de figyelek, hogy ne manipuláljon minket. És különben is vannak már társaink akik lépést várnak és mind itt voltak és mind miattam vannak itt. Így hát rántsuk le a leplet az összeesküvésről és ha kell akkor büntessük meg azokat akik mindezt megérdemlik. Talán okosabb ha óvatosak vagyunk, ki tudja kié ez a szálló... túlságosan míves és pénzes hely ez.

- Édesem nekem is van anyagi tartalékom... csak azt a pénzt vissza lehet forgatni a célba bár sokat nem lépünk előre az is igaz. Meghozzák a vizet és Villiam minden gondja elpárolog mikor Pyre vetkőzni kezd. Másra sem tud gondolni csak testére és a hihetetlen szeretetre amit iránta érez. Elsőre fel sem fogja a kérdést aztán mégis odalép - persze - mondja és az idegtől és fáradságtól enyhén remegő kezeivel oldja ki a fűzőt, majd óvatosan leveszi róla és végig simítja hátát.

Villiam az együttlét minden percét élvezte. Igyekezett mindent megadni Pyrének amit csak teste nyújtani tudott, és a lehető legtöbb örömet okozni. Végre idegei lecsillapodtak és elfelejtett minden bút és bajt. A démoni ősöktől az elkövetkező hetek megpróbáltatásain át egészen a koronáig, mindent. Csak Pyre volt és ő és a hihetetlen nyugalom és szeretet. Ki tudja mikor lesz alkalmuk újra kettesben maradni. Ki tudja mikor tudnak csak egymással és a szerelmükkel foglalkozni. Sokáig ültek még a vízben, Vill gyengéden simogatta szerelmét, majd bármennyire sem volt ínyére mégis szóra nyitotta a száját.
- Életem egyetlen értelme, meg kell ígérned nekem, hogy velem maradsz e veszélyes helyen és nem mész egyedül sehova. Kérlek ígérd ezt meg. Nem tudnám elviselni ha bajod esne. - mondja őszinte aggodalommal a hangjában.

Hát Nem mondhatja Villiam, hogy éppen megnyugodott Pyre szavain. Még sokáig éberen forgolódott, nem igazán tudott elaludni. Ha aludt akkor pedig szőrnyű álmok gyötörték...