Metana - A Fény Temploma (VK I. epizód - Füst és köd)

A városban a népességhez képest kevés templom van, de szerencsére a Főtér szélén is akad egy. Semmi különös nincs benne, teljesen úgy néz ki belülről, mint bármelyik másik. Tyraelt, Imperiust és a többi angyalt ábrázoló freskók mindenhol, kisebb szobrok nagy emberekről.
A padokban itt-ott emberek ülnek, és hang nélkül imádkoznak, néhány pap olykor átrobog a templomban. Itt biztos sokan fordulnak meg egy nap, hogy leróják tiszteletüket.

Régi ismerős érzés kerít hatalmába. Eszembe jut milyen is volt amikor még a papok között nevelkedtem, hogy taníthassak. Szinte rutinszerű mozdulatokkal ülök le egy padba és imádkozni kezdek. Érzem ahogy átjár az érzés amikor agyam teljesen kiürül és már nincs semmilyen zavaró gondolat. Nem tudom mennyi idő telik el de most nem is érdekel különösebben. Nem sietek, majd máskor, máshol behozom a lemaradást. Miután végeztem vissza indulok a fogadóba. Majd reggel nekilátok a keresgélésnek és a nyomozásnak. Ráadásul a megbeszélésről sem akarok lemaradni. Komótosan baktatok a városban a fogadó felé és közben nézelődök. Talán kapok egy jelet...

Gondolkodva szeli át Metana az utcákat. Éppen azt latolgatja, hogyan is kellene nekiállni az újonnan szerzett küldetésnek, így észre sem veszi, hogy jönnek vele szembe. Valószínűleg a szembejövő is hasonlóan kizárta magából a városi forgatagot.
Metana páncélja csörren egyet, ahogy a köpenyes, nagydarab férfibe ütközik, aki egy halk jajdulás következtében a földre kerül. Meglepetten tér vissza a valóságba a hajadon démonvadász.

Bár megint a múltja elől menekült ebbe a városba, úgy tűnik, nem is olyan nehéz az. Azért Sanctuary elég nagy ahhoz, hogy egy ember felszívódjon, és elvesszen benne.
Szép ez a város. Szokatlan, de látszik az eljövendő korok előszele. Itt minden annyira más, mint ahol eddig járt. Letisztult és elegáns. Modern. Aztán paff!
Annyira bámészkodott, hogy nekiment egy nőnek. Még a láb is beleakadt a hölgy lábszárvédőjébe, így hasraesett a hóba. Ilyen helyzetben azonban nem tudja szokás szerint takargatni másságát, így gyorsan felugrik, és mivel tudja, hogy most mindenki jól megnézheti fekete, kékesen ragyogó végtagjait, gyorsan leveregeti magáról a havat, és visszabújik köpenye alá.
- Elnézést kérek, milady, figyelmetlen voltam - süti le a szemét.
Nem is igazán szokott mások szemébe nézni, mert elég vad szemmel rendelkezik, a feltűnést pedig próbálja elkerülni. Gyorsan fejére is húzza a csuklyáját.

- Bocsánat. - mondom és szinte oda sem figyelve megpróbálom felsegíteni a földre került férfit. Csak amikor eljut az agyamig mit is látok tör fel belőlem egy kiáltás féleség.
- DÉMON! - és azzal a mozdulattal ahogy fognám a kezét, hogy felsegítsem már kapok is a kardomhoz.
- A Fényre mondom, most rossz lóra tettél, mert én nem fogom csak úgy hagyni magam. És ne szólíts miladynek, nem vagyok nemes. - fejezem be mondandómat.
Közben előhúztam a kardom és várom a támadást. A pajzsom a hátamon van, így azzal nem vesződöm. Majd ha nem boldogulok a démonnal akkor leveszem.
~ Nem tűnik igazán félelmetesnek és nem is ismerős a formája, de talán pont ebben van az ereje. - fut át agyamon a gondolat miközben küzdő állást veszek fel.

A "Démon" felkiáltásra megáll a tömeg az utcán, és elkerekedett szemekkel néz az illetőre, akire Metana kardot rántott. Miután meglátják, mi is készülődik itt, sikongatva elpucolnak, vagy ledermedten a falakhoz nyomják magukat.

Miért, MIÉRT? Miért kell mindenhol egyből gonosznak titulálni, magának a sátánnak? Hát életem végéig ez fog kísérteni, tényleg? - gondolja magában, majd hátraugrik a kirántott kard miatt, egyben beroggyasztott támadópozícióba vágva magát.
Kezeit feltartja, mint aki bírkózni akar, de nem ez a terve. A kék csíkok felragyognak karjain, ahogy átjárja őket a varázserő, és kezeiben kékes fény kezd gomolyogni.
- Nem vagyok démon, és nem akarok senkit sem bántani. Nem tehetek róla, hogy így nézek ki... Ha rám támad, akkor viszont azonnal lövök. Javaslom, inkább hagyjon békén.
Gyerekes ártatlanság vegyül szemében enyhe haraggal és szomorúsággal. És talán egy kis félelemmel. Hiszen annak ellenére, hogy ölt már, nem akar mégegyszer. Lehet, hogy nagyon kárt okozna ellenfelében már egy kis erővel is, mint szeretne.

- Majd én eldöntöm, hogy démon vagy, vagy sem. - mondom és koncentrálok a démon érzékelésre. - A Fény megmutatja nekem igazi valódat.
- Ha igazat beszélsz nincs félnivalód, de ha démon vagy akkor a pokolra küldelek. - Teljes meggyőződéssel és hittel mondom ezt. Nem haragszom rá, csak meg kell halnia minden démonnak.

The member 'Metana' has done the following action : Szerencsedobás

'Mágia - Effekt' :
Metana - A Fény Temploma (VK I. epizód - Füst és köd) 153pk07

Azt érzi Metana is, hogy az indulat zavarja a nyugodt koncentrációban, de abban biztos, hogy a környéken nem érzékel démoni jelenlétet.

Úgy néz ki a fiú igazat beszél. Engem lehet megtévesztene, de a Fény erejét nem tudja becsapni. Lazítok a tartásomon és leengedem a kardom.
- Nem vagy démon. Nincs okom harcolni veled. Csak megtévesztett a külsőd.
Ha nem tesz semmi fenyegető mozdulatot akkor elrakom a kardom. Bólintok felé és folytatom tovább az utam.
~ Milyen furcsa szerzetek járnak ebben a városban. A tanácskozás démonoktól hemzseg akik emberbőrbe bújtak. Aki meg úgy néz ki mint egy démon az pedig nem is az. Nem tudom, hogy tudok így eredményesen nyomozni.

- Vannak, akiknek a múltjában történtek szörnyebb dolgok, mint talán veled sem. De megszoktam már, hogy démonnak meg minden annál is szebbnek titulálnak - rántja vissza köpenyét a karjaira, miután megszüntette a tenyereiben ragyogó energiagömböket. - És amúgy is elég undok dolog ekkora közönség előtt felhívni a figyelmet olyanra, aki láthatólag is azon van, hogy ne nézzék meg.
Körbenéz, majd inkább a csuklyáját is a fejére húzza, és elindul a nő után. Jobb dolga úgy sincs, no meg az ismerettség nem is árt. Főleg Ivelliosnak, akit folyamatosan üldöznek. Ez az illető annak ellenére, hogy arrogáns, erősnek és tapasztaltnak tűnik.
- Ha már itt tartunk, járna valami kiengesztelés. Mondjuk lehetnék az útitársad.

- Lehet, hogy undokság, de ha démon lettél volna akkor nem csak a figyelmet hívom fel rád, hanem a Fény minden haragját és itt helyben kibelezlek. - Nézek vissza rá a vállam fölött. Semmi ingerültség nincs a hangomban, inkább csak mint egyszerű, száraz tényt közöltem.
- Nem vagyok biztos benne, hogy jó útitárs lennék, ráadásul nem is vagyok most úton. Pár napot ebben a városban töltök, de ha munkát keresel akkor keress meg egy Angivar nevű férfit. Az Excelsior szállóban talán meg tudják mondani merre van. Ha nem akkor lehet megtalálod ott a testőrét, egy koponya maszkos fickót. Ő majd eligazít a munkával kapcsolatban.
- Ha nem vagy ismerős a városban akkor tudok egy helyet ahol éjszakázhatsz és majd reggel bemutatlak a társaimnak. Persze csak akkor ha szeretnéd. - Fejezem be a hosszúra nyúlt monológot. Kicsit sokat beszéltem, de így már nem mondhatja, hogy csak a külseje miatt nem állok vele szóba. Azután elindulok végre a fogadóba és ha velem tart a fiú akkor segítek neki szobát foglalni.

- Ez az önteltség másoknál lehet, hogy nyerő, nálam nem - von vállat. - De a tippet köszönöm. Boldogulok inkább magam, úgy látom, azzal jobban járok.
Ezzel útjára is indul egy szűk utcán át, el a fürkésző szemek és ez elől a nő elől.

Kicsit értetlenkedve nézek a furcsa fiú után. Én teljesen normális voltam vele, ő meg badarságokat beszél. Megvonom a vállam aztán otthagyom. Neki van velem problémája. Az ő problémája nem az enyém, innentől nem is izgatom magam miatta.
~ Van nekem fontosabb dolgom és küldetésem is, minthogy egy érzékeny lelket istápoljak. Indulok tovább a fogadóba, hogy minél hamarabb lepihenhessek és beszélhessek Villel.

Másnap hiába kerestem Villt és Pyret. Nem jöttek vissza a szállodába, így a tervezett beszélgetés elmaradt. Szomorú vagyok mert egyrészt Angivar kijelentése miatt, másrészt pedig a varázslatom eredménye miatt is akartam vele beszélni. Úgy néz ki, hogy a nyomozást máshol kell folytatnom.

// Itt folytathatod, írhatod, hogy hova mész meg mit csinálsz. //

~ Merre is kezdjem a nyomozást? ~ törtem a fejem. ~ Talán először kicsit jobban el kell majd vegyülnöm a tömegben. Így aztán kezdetnek kimegyek a piacra, hogy vegyek egy olyan nagy köpenyt amibe páncélostól beleférek. Ha van kámzsája az még jobb. Ráadásul, a tegnapi támadás biztosan szóbeszéd tárgya és az emberek szeretnek beszélni az ilyen dolgokról. Remélem megtudok valami hasznos információt. Bár először meg kell találnom a piacot, de majd megkérdezem a fogadóst. Ezzel az elhatározással indulok el a szobámból.

A fogadós, főleg mivel igénybe vetted a hely szolgáltatását, készségesen elirányít. A piac nincs is olyan messze innen, 10 perc alatt oda is érsz.
Miközben éppen a köpenyeket nézegeted, hogy melyik lenne a legideálisabb, egy másik vevő és a kereskedő között folyó beszélgetés fültanúja lehetsz.

- ... mi történt a minap a téren? Angivar szenátort megpróbálták megölni, miközben szónokolt.
- Hallottam, igen. Borzasztó.
- Ugye?! Nevetséges, mi megy ebben a városban. Biztos vagyok benne, hogy a Felvilágosultak állnak mögötte.
- Hát, erre azért nem vennék mérget. Ha tényleg nyerni akarnak, akkor nem folyamodnának ilyen eszközökhöz.
- Ez hülyeség...
- Nem, gondolj bele. Ha a Királyi Őrségnek sikerül kinyomoznia a hátterét ennek az egésznek, és kiderül, hogy ők bérelték fel az elkövetőket, nekik lőttek.
- Igazad van... De Coravoék keze messzire elér. Ki tudja... Főleg, ha profikat béreltek fel.
- Ha profik lettek volna, akkor nem kapják el őket! Ugyanis ha jól tudom, az őrök elkaptak néhányat közülük. Kíváncsi leszek, mire jutnak velük... Egyesek azt mondogatják, hogy egy alvilági szervezet lehet a ludas.
- Hmm... Majd meglátjuk. Mindenesetre nehéz idők jönnek, ha a politika tényleg ilyen irányt vesz... Szép napot!
- Neked is, Joe, neked is!

Úgy érzem nem volt hiábavaló a piacos látogatásom. Sikerült egy megfelelő köpenyt vennem és talán találtam egy nyomot is.
~ Coravo és a Felvilágosultak. Ezen a vonalon már el tudok indulni.

A köpenyt ott helyben magamra veszem és remélem első ránézésre már nem ijeszt el senkit a páncélom. Keresek egy kocsmát a közelben és bízom benne, hogy ott is hasonlókép beszédesek lesznek majd az emberek. Megkérdem az árust akitől a köpenyt vettem merre van és rögtön odamegyek. Miután bemegyek, rendelek egy kis frissítő italt és nyitva tartom a fülem. Ha kevesen vannak, vagy nem túl beszédesek akkor továbbmegyek és keresek egy másik helyet. Lehet a korai időpont miatt nem találok igazi nagy tömeget, de a törzsvendégek mindenhol ott lesznek. Két-három helyre megyek be és aztán visszatérek a fogadóba.