Pyre és Villiam - Debut sétány (VK I. epizód - Füst és köd)

Ebben az utcában szebbnél szebb villák és kúriák foglalnak helyet. Itt található a város krémjének - politikusoknak, gazdagoknak - a rezidenciái. Ennek fejében az őrség is állandó itt, de bárki használhatja az utcát, bár főleg a turisták szoktak erre megfordulni.

A 14-es szám alá ér Pyre és Villiam, ahhoz a házhoz, ahol Trilsk képviselő lakik Angivar szerint. A ház nyugodt, de betörni azért mégiscsak nehézkes lenne, hiszen mint említettem, az őrség állandó ezen a környéken.

Enyhén megemelkedik a szemöldöke, mikor ez a jól öltözött cicomás úr ajtót nyit. Gyorsan magára erőltet egy mosolyt.
- Jó napot! - üdvözli ő is. -Az ügy valóban égető - hagy egy kis hatásszünetet mondandójában. - Az egyszerű embernek talán unalmas, ám egyáltalán nem elkerülendő, a friss politika és a változás szele, mely mindig feltámad... Trilsk képviselő úr érteni fogja. Kérem, ha módjában áll, jelentsen be minket nála, hisz ez a dolog nem tűr halasztást. - mondja és csak reméli sikerül ebből az egészből, mindenkinek jól kijönni.

- Ahogy óhajtja... - felhúzott szemöldökkel csukja be az ajtót, majd egy perc múlva vissza is ér.
- Azt üzeni a képviselő úr, hogy még mindig nem érti, mi a látogatás célja, csak azt, hogy önök valószínűleg a pártot támogatják... Javaslom, mondjanak valami konkrétumot, vagy meg kell kérnem önöket, hogy távozzanak.

Villiam egyre dühösebb... utálja ezt a hazudozást meg ezt az egész színházat. Karélre vele is meg azzal a szarházival is és el van intézve... de a józan ész nem kedvez az igazságnak így nyel egy nagyot és nyugalmat erőltet magára.
- Nos uram épp ez az! Politika. Egyik oldal, másik oldal. Tudja ahonnan én jövök, ott nem szavakkal vívják a csatákat. És ahogy elnéztem a múltkori műsort a téren... - csóválja meg a fejét lemondóan - itt sem lesz elég a szó. Ám ha a mélyen tisztelt képviselő urat ennyire nem érdekli az esetleges támogatás, akkor talán rossz helyre jöttünk. Nem igaz kedvesem? - mondja Pyre felé fordulva. Hazugságok, ármány és intrika... elengedhetetlen a hatalomhoz vezető úton. De Villnek attól még nem tettszik és talán ez a nem tetszés a mondandóját is megszínezi. reméli most már nem csak süket füleket ér az amit mond. Talán lényegtelen, hisz a játék már elkezdődött. És Villiam a lovag nyakig benne csücsül.

A komornyik arca nagyon unott már, de eltűnik megint. Egy fél perc múlva visszajön, és kitárja az ajtót.
- A képviselő úr várja önöket.
Majd miután becsukta a két idegen mögött az ajtót, elvezeti őket Trilsk dolgozószobájába. A ház amúgy tényleg olyan, mint amit várni lehetett: giccs és fényűzés mindenhol, modern berendezés és látható elegancia. Egy szóval, gazdagság.
Az inas ajtót nyit a dolgozóba, és becsukva az ajtót távozik is. Bent könyvespolcok, térképek sora látható, portrék és érdekes festmények a falon. A szemben lévő ablak előtt egy robusztus tölgyfaasztal, aminél egy jókora és szépen megművelt széken egy kissé pocakos, szépen öltözött férfi ül, és végigméri a két jómadarat.
- Üdvözlet a házamban. Trilsk képviselő vagyok. Nos, miben segíthetek?

Megannyi giccs és luxus cikk... mintha e tárgyak adnák a hatalmat ennek az istenverte, átkozott képviselőnek...
- Üdvözlöm. Köszönöm, hogy fogadott minket, nagyon megtisztel... - hajol meg kissé Vill. Bár Villiam egy lovag és harcos, mégiscsak egy király vére így érti az efféle játékokat, ha nem is szereti.
- Ha nem haragszik a tárgyra térnék... - tart egy kis szünetet - Tudni szeretnék a politikai harc okáról, és hogy mégis ki az uralkodó aki útban van a nemes célok eléréséhez. Tudni szeretnék a váltság díjról és arról, hogy ön, mélyen tisztelt képviselő úr, hogy látja a térség jövőét beleértve a külpolitikát amit mondjuk hazám remélhet... - tekint kérdőn a képviselőre. Valójában ez az egész hülyeség Pyre ötlete volt. Így nem tudja voltaképp, hogyan is járjon el.

Kissé zavartan néz Villre Trilsk, amikor közli a látogatás tárgyát. A képviselő meglazítja nyakánál ruháját, majd egy krákogás után beszélni kezd.
- A politikai harc oka mindig egyértelmű: mindenki más nézeteket vall, és akik fel is lépnek a nézeteik megvalósításáért, pártot alapítanak, és ringbe szállnak a parlamentben. Itt is ez van. Mi a teljes demokráciáért küzdünk, míg a királypártiak nyilvánvalóan a jelenlegi rendszert továbbviteléért.
Valhedge alapvetően kizár mindenféle külpolitikai, vagyis külső behatást, és maga kívánja megoldani a problémáit. Ennek sok oka van, de szerény véleményem szerint a közeljövőben ez a hozzáállás nem fog változni. Így semmiféle változás nem lesz az ön hazáját illetően sem... akárhonnan is jött.
Még egyszer meglazítja nyakánál a ruhát, de most érezhetően is zavartabban beszél, idegesen.
- Nem igazán tudok semmilyen váltságdíjról... Mégis honnan hallott ilyet, vagy kiért is kérnének váltságdíjat?

Villiam komoly ábrázattal végighallgatta a politikus, jól felépített és precízen előadott rizsáját. Közben végig figyelte a reakciókat. Látja, hogy ideges és amikor a váltságdíj kerül szóba, nos akkor még idegesebb és zavartabb lesz. Tud valamit ez a féreg és Vill tudja hogy azt a bizonyos vasat addig kell ütni amíg igazán meleg.
~Most megfogtalak~ gondolja...
- Értem, nagyon szép elképzelések. De ebben a politikai ringben Tisztelt képviselő úr ugye csak a szavak vívnak háborút? Még véletlen se bérelne fel suhancokat, hogy kard által szerezzen igazat a szavának nemde? Hogyan is feltételezhetjük ezt a nagy becsületben álló, Trilsk képviselő urat aki a nép akaratát és jólétét szeretné képviselni. Egy ilyen ember Sose vetemedne fegyveres erők bevetésére nem igaz? Nem szennyezné be a kezét ártatlanok vérével nem igaz? - tart egy kis szünetet csak a hatás kedvéért, hogy lássa a képviselő reakcióit, a kis rándulásokat a legördülő verejtéket... majd folytatja - Csak tudja mi az érdekes? Az hogy nem is olyan rég egy téren állva hallgattam miként szónokol egy fiatal erős ember. És lássunk csodát, hamarosan fegyveresek támadnak a tömegre és a politikusra... persze komolyabb baja szerencsére senkinek se lett, aminek nyilván maga örül a legjobban, hisz épp a demokráciát és a szabadságot szeretné nem egy katonai rezsimet. Na és a fegyveresek miután alul maradtak és haldokoltak.. milyen érdekes, hogy ön is szóba került... nyilván egy kis rágalom ami ugye a politikában előfordul. De a rágalomnak ritkán van írásos maradványa... De ön ugye nem tud semmiről igaz? - néz rá egy határozott kemény tekintettel...

Úgy látszik, egy kicsit megkeményíti magát zavartságában, mikor rájön, hogy talán túl izgatott.
- Elég erős vádakkal illet, de semmi alapját nem látom. Az Angivar elleni merénylethez semmi közöm nem volt, hiszen politikus vagyok, nem valami bérgyilkos céh feje. Ha ezt a beszélgetés ez irányban szeretné folytatni, akkor meg kell kérnem, hogy távozzon!
A mondat végére fel is áll helyéről, gondolva, hogy egy kis fenyegetést adjon hangjához.

Óóó ez a reakció is csak azt bizonyítja, hogy nyakig benne van a buliba...
- Félreértés ne essék, nem vádaskodni vagy ítélkezni szeretnék... csak tudja szeretnék tisztán látni. Az igazságot tudni nem bűn és a demokrácia velejárója, hogy minden lehetséges tényezőt megvizsgáljunk. Az igazság mondhatni a nép akarata és mivel a fegyveresek fenyegetést jelentettek rám nézve is, így ez már engem is érint. De egy valami még mindig zavar... Ha maga igazat mond, már pedig miért ne tenné, akkor mégis, hogy keveredik gyanúba? És mégis miért áll a neve egy vitatott eredetű iraton? És tudja az is érdekes, hogy ez az irat épp az egyik merénylőnél volt... Különös egybeesés nem gondolja? - mondja érdeklődve, izmai kissé megfeszülnek a szunnyadó indulattól. - Kérem én nem vádaskodni szeretnék, csak az igazat szeretném, hisz ön is belekeveredett egy kellemetlen ügybe, aminek önre és a karrierjére vettet fénye is kellemetlen lehet...

// Próba meggyőzés megfélemlítésre, karizmára //

Elkerekedik a szeme, ahogy meglátja a papírt. Látszólag felismeri.
- Ffffogalmam sincs, hogy... ho-hogy került az a merénylőhöz - ül vissza a helyére. - De nagyon rossz környéken kopogtat. A saját maga érdekében is beszélek, ha megkérem, hogy azt a papírt hagyja itt az asztalomon, és soha többet ne nyomozzon ez ügyben - most már a félelem és kétségbeesés látszik az arcán.
- A zsarolással meg ne is próbálkozzon. Ha beszélnék, rosszabbul járnék, mintha ön megkínozna... vagy akár megölne. És önnel is ez fog történni, ha még mélyebbre dugja az orrát.

- Mégis mitől retteg képviselő úr? - a papírt szépen visszateszi a zsebébe - magának nincs mitől tartani, ha nincs benne a játékban... vagy benne van? Akkor pedig kérem árulja el mi ez az egész és megoldjuk, hogy véget érjen. Eszem ágában sincs zsarolni, én mint mondtam csak az igazságot szeretném, és ha valami katasztrófa közeleg... nos akkor azt megállítani. Szóval az a lényeg, hogy a háttérben valami sokkal nagyobb mozog, ami túl mutat a kis politikai játékon? Erről van szó? Tudnom kell! Nem élhet úgy le egy életet, hogy retteg!

Elereszt egy erőltetett nevetést.
- És mégis hogyan? Maga egyedül akar megállítani egy egész bűnszervezetet? Ne röhögtessen már - majd hangja ingerültté válik. - Figyeljen ide, nekem családom van! Inkább rettegek és befogom a számat, minthogy nekik bajuk essen. És elhiheti, hogy nem járnék jól, ha nem így tennék.
Megkerülve az asztalt, sietősen az ajtóhoz robog, és kitárja azt. Kint a komornyik türelemmel várakozik azóta is.
- Kérem, hagyja el a házam.
Kis habozás után azonban halkan megszólal.
- Ha tényleg annyi hatalom van a markában, ahogy állítja, akkor a Kék Kristály fogadóban innék meg egy italt a maga helyében.