A főváros külterüle

Kaland vágyam a nagy világ megismerésére Westmarch felé vezetett amikor egy a fejem fölött köröző sasra lettem figyelmes. Ezer közül is megismertem volna ezt a csodás madarat Alysha főpapnő házi kedvence. Megálltam hát és vártam mi történik. Nagy szárnycsapásokkal ért
előttem földet a madár, látszott rajta jó ideje úton lehet már pihenés nélkül. Egy levelet hozott a lábára erősítve. Leoldottam róla és útjára bocsájtottam a madarat had térjen haza. ha választ kéne vinnie úgy is maradna. Kíváncsian tekertem ki az irományt.

"Astra kedves húgom királynőink szavait tolmácsolom most feléd.
Astra feladatunk lenne számodra Xiansai uralkodója segítséget kért tőlünk. Régóta jó a kapcsolatunk Xiansai titkos és mitikus uralkodóival hiszen mi is egy elzárt nép vagyunk a világban akár csak ők és ki is lehetne jobb barátunk akár szövetségesünk mint egy ugyan ilyen titkos birodalom. Most bizonyíthatjuk feléjük barátságunk és jó szándékaink. Valaki vagy valakik most a Xiansai megdöntésére törnek. Több nővéredet is értesítettük akik valamilyen küldetésen vannak scantuary világában, ezért ne lepődj meg ha ők is felbukkannak a küldetésed során, vannak azonban akiket nem sikerült elérnünk de ez az ügy fontosabb. A feladat, hogy kiderítsd kik állnak az összeesküvés hátterében és, hogy miféle a fenyegetés eredete és célja. Az információk szerint Sharval fővárosában Ensteigben bukkanhatsz valami nyomra vagy információra, amint megtudunk valami újat értesítünk. Viszont igyekezz kevésbé forró fejű lenni és légy diszkrét és körültekintő. Isteneink kísérjenek utadon húgunk.
Vigyáz magadra gyermekem, jó anyád és nővéred is szerető ölelését küldi.

Alysha főpapnő "

A levél olvasása után, rá pillantottam a térképemre, majd  hátra arcot vettem és sietős léptekkel indultam a megadott Város irányába a sűrű rengetegen át. Az út hosszú volt és fárasztó, végül csak elértem a város széléig. Onnan viszont a lábaim nem vittek tovább az orrom nem engedett, az egyik csárdában éppen friss szarvashúst süthettek és az illata fogva tartott. ~Amúgy is rám fér egy kis pihenés és hát eléggé éhes is vagyok és koszos, ennyit igazán várathat magára a dolog majd reggel folytatom az utam. Betértem hát oda ahová az orrom vonzott kivettem egy szobát, lefürödtem és utána tértem csak le a csárda vendéglátós helyiségébe. Rendeltem is egy hatalmas adag szarvast és egy jófajta kupa bort mellé. Falatozás közben pedig figyeltem és hallgatóztam miről is susmorognak az emberek.  

Az űzött vad hasonlítható legjobban Ivellioshoz, bár valószínűleg egészen addig nem fog szabadulni a "vadászaitól," amíg hátra nem fordul, és vissza nem támad. De még nem ismeri ehhez eléggé erejét, és gyakorolnia kell, önmagát képezni. Mindennek eljön majd a maga ideje.
Már napok óta Entsteigben van, azaz hogy a külvárosban, ebben az ominózus fogadóban. Éppen most jött le az emeletről, hogy még egy utolsót egyen, mielőtt útnak indulna.
Az ilyen helyeken nehéz takargatnia magát, így inkább addig nem is veszi elő kezeit, míg be nem ül a sarokba, vagy egy eldugott helyre. Kér egy tál ételt, és míg meg nem érkezik, egy kupa sör társaságában merül el gondolataiban szokásos helyén.

// A csárdában //

A vándorok, megfáradtak az idő borúsra és hidegre fordult. Az este pedig szépen leszállt, így hát valamennyien a hideg és a kényelmetlenség bosszúsága elől, a kényelmes és otthonos kis csárdába tévedtek be. A maga nemében egy igazán tökéletes hely ez, ahol a frissen sült vad ínycsiklandó illata lengi be a levegőt. Nyers fa burkolat és szépen kifaragott padok, lócák és hatalmas asztalok sorakoznak a teremben. A pult mögött a polcok roskadásig pakolva a legfinomabb borokkal és hűsítőkkel. A sarokban hatalmas hordókban a legkülönbözőbb házi sörök érlelődnek. Három-négy dús-keblű fogadós asszony sürög, forog a vegyes társaság körül. Jól látszik, hogy manapság a szokásosnál jóval nagyobb a forgalom, és rengeteg az idegen.
Az ember, ha egy ilyen helyre betér, hangos beszédre, nevetésre és vitákra számít, ám e helyett csend és feszültség uralkodik. Halk suttogás és mormogás szakítja meg a már, már idegesítő eseménytelenséget. A pultosok is csendesen teszik a dolgukat, azonosulnak a vendégek hangulatával. Vajon az utazás, vagy valami más az oka. Ez nem derül ki. Egy kis üres asztalkánál foglaltok helyet, nagyon válogatni nem tudtok mivel, a hely ezen kívül majd’ betelt.

// A játékosok egy asztalnál vannak leszámítva Ivellios Relent- et aki már itt volt a sarokba ő csak felfigyelhet az újabb jövevényekre //

Bár valamennyien idegenek vagytok egymásnak, a véletlen most mégis egy helyre sodort benneteket. Sok nyugtotok nincs, máris egy unottabb asszony kérdi a szokásosat.
- Jó estét Utazók! Sört, bort, vadat, tán ragut vagy valami másat? – kérdi Majd miután felvette a rendelésetek elsiet. Most hogy kicsit kényelmesebben elhelyezkedtetek és a vizes ruháktól is megszabadultok, jobban szemügyre tudjátok venni a helyet. Néhol elcsíptek egy, egy mondatot, ami szintén a szigetvilágról, a zavargástól és a katonai megmozdulásokról szólnak. Úgy fest az ügy komolyabb, mint az sejteni lehetett.
- Egézség, jóétvágy! – harsogja a két pultos, akik letették a rendelt dolgokat az asztalra. Majd újból elsietnek. Talán az egyetlen feltűnő alak az egyik kieső asztalnál húzza meg magát valahogy oda nem igen mennek a felszolgálók és úgy tűnik az egész eseményt kívülállóként szemléli. Vastag csuklyát visel, ám jól látszik, hogy egy hölgy az illető. Felőle, olykor ritmusos ciripelő hangok érkeznek, oly halkan, hogy szinte nem is biztos, hogy hallani. Odébb egy másik sarokban az árnyak nyugalmát és takarását egy másik fiatal is keresi.

Gyűlik a társaság. Elég jó forgalma lehet a helynek, főleg ha minden nap ekkora tömeg várja a szolgáltatást. Az utolsó asztal is betelik, egy meglehetősen színes társaság foglalja el. De semmi rendkívüli. Biztos egy csapat harcos, akik éppen megpihentek ezen a kellemes helyen.
Viszont a gondolkodás sok hasznos ötletet hozott. Egy olyan tervet eszelt ki, ami lehet, hogy javában megváltoztatja a jövőjét. Ha bejut Xiansaiba, és értelmét látja - meg persze, ha engedik, - ott is marad. Tanul. Képzi magát. Az a térség híres kultúrájáról és "oktatásáról," talán ott lenne a legideálisabb Ivellios számára.