3) Sanctuary földrajza

Kattints a képre a nagyobb változatért!

Itt nézheted meg a fórumtémák felosztását a térképen!

Arreat térség
(Dreadlands)

Földrajza:
Az Arreat térség egykor egyetlen hatalmas hegylánc volt, ám miután Tyrael, az arkangyal elpusztította a gyomrában nyugvó világkövet, a robbanás elpusztította a hegység nagyobb részét is, magával rántva Harrogath erődjét is. Létrejött az Arreat kráter. A térség maga összesen három nagyobb szigetből áll, és legfontosabb megkülönböztető jegye a Barbár kultúra jelenléte. Kietlen, sivár vidék ez, kevés növényzettel. Főleg nomád állattartást folytató barbár törzsek élnek itt, a civilizációnak szinte nyoma sincs. Az egyetlen komolyabb település a városnyi erőd, Bastion's Keep, melyet  a kráternél emeltek. Mivel az Arreat kráter szinte egyenes út a Lángoló Poklok mélyére, folyamatos a fenyegetés, hogy démonok hordái törnek elő belőle újra épp úgy, mint Azmodan támadása idején...

Társadalma:
A barbár törzsek folyamatosan vándorolnak, terelik hatalmas nyájaikat, egymással csatároznak, és próbálnak életben maradni. A legmerészebb harcosaik gyakran az Arreat kráter mélyére merészkednek, hogy onnan soha ne térjenek vissza. Aki mégis előlép, az igazi dicsőségben részesül, s bármely törzs elismeréssel kezeli. Az ilyen harcosok általában többé már nem egy törzshöz tartoznak: Mindegyik úgy kezeli őket, mintha sajátjuk lenne.
Bastion's Keep a másik véglet. Nem barbárok építették, s csak kevés barbár lakja. Westmarch mérnökei, Khanduras katonái és Kehjistan mágusai együtt emelték a gigászi erődítményt a Világkő pusztulása után, hogy az esetleges fenyegetést visszaverjék. Az alapítók nagyrészt már elhulltak a csatában, a számtalan felbukkanó járványban, ritkán a békés halált magukhoz ölelve, ám Khanduras és Westmarch bővelkedik utánpótlásban...

Vallása:

Földrajza:
Az arreat-i robbanás kicsit megváltoztatta Dreadlands korábbi külsejét. A hatalmas kráter körül, és az átjáró folyamatosan fennálló forrósága a környékén jelentős lyukat ütött a korábbi klímába. A hóhatár a kráter körül visszahúzódott. Ennek ellenére Dreadlands megtartotta éghajlatát, továbbra is a ködös hideg és a hóviharok hazája.
A fennálló fenyegetettség a Poklok közelsége miatt ezzel szemben nem váltott ki népvándorlást, mivel a népesség még bízik az őket az Arreat-térségtől elválasztó hegyláncolat védelmében. Megmaradtak a korábbi városok és falvak, és minden megy tovább a régi kerékvágásban. Az egyetlen különbség csak az emberek világnézetében jelentkezett. Fővárosa a megnyerően szép, de egyben meglehetősen füstös Valhedge.

Társadalma:
A népességre jellemző a felvilágosult életérzés. Természetesen még mindig vannak olyanok, akik többet foglalkoznak a saját kis közösségükkel, de a terület tanult és sokat tapasztalt nagyjai a technológia úttörőiként akarnak fellépni az új világban. Kifejlődtek a tudományok, és elkezdődött a megismerkedés azokkal a körülöttünk lévő jelenségekkel, amikre eddig nem figyeltek fel kellő mértékben.
Ez azt is kiváltotta, hogy nem igazán törődnek a többi területtel, és kifejlődött egyfajta maximalizmus és titokzatosság. A tudásukat nem igazán osztják meg külhoniakkal, elsősorban saját fejlődésükre koncentrálnak, amit az új felfedezések miatt látnak elérhetőnek. Természetesen nem csak gazdasági szempontból tartják meg maguknak tapasztalataikat, félelemből is, mert bár jelenleg úgymond béke honol, bármikor megtörhet, és akkor az kerül majd jobb helyzetbe, aki képes lesz visszavágni, és nem elavult módszerekkel, hanem új, soha nem látott eszközökkel fellépni.
A területre jellemző a városközpontúság, már amennyire ezt ki lehet mondani, hiszen a fejlődési hullám nem olyan régen kezdett el megjelenni. Ennek ellenére sokaknak megváltozott a világnézete, és rengeteg fiatal kezd el komolyabban fogalakozni az iskolázottsággal és a tudás megszerzésével. Dreadlands egyre több termékeny tudóssal dicsekedhet.

Vallása:
A falvakban az idősebb korosztály továbbra is tiszteli a vallást, és imádkoznak azért, hogy a Mennyekbe kerüljenek, és próbálnak ennek megfelelő földi utat bejárni. Azonban az ifjak körében kezd elterjedni sok olyan teória, miszerint a tudománnyal magyarázhatják csak meg igazán a világ működését, és hiszik, hogy egyszer majd a mágiát és a többi világot is képesek lesznek megfejteni. Ebből kiindulva úgy gondolják, hogy a Mennyeknek nem feltétlenül van köze a világ létezéséhez.

Földrajza:
Dry Steppes a napfény, a szikla és a homok birodalma. Egészen a határokig nem tagolja szinte semmi, kivétel néhány, kiemelkedő sziklát vagy a szél által nagyobbra hordott homokdűnét. A táj szintén a szél hatására folyamatosan változik, csupán kevés állandó helyet találni: egy-egy ozáist, ahol messziről jött utazók pihennek meg egy hosszú utazás után, itt-ott magas sziklacsoportot sok árnyékkal, és néhol aprócska táborokat, ahol haramiák vagy remeték élnek.
A civilizációnak komolyabban nem tud helyet adni az éghajlat. Az embertelen meleg és a szárazság egy nagy, lakatlan területté varázsolta a Sanctuary ezen részét már sok-sok generációval ezelőtt.

Társadalma:
Nem igazán lehet társadalomról beszélni. Maximum kereskedők és utazók szelik át egyedül, vagy gyakran karavánnal a vidéket, de apróbb állandó táborokról, kisebb közösségekről csak ritkán beszélhetünk. Ennek ellenére akadnak fosztogatók, akik oázisokban alakítanak ki maguknak főhadiszállást, és onnan indulva portyáznak a főbb kereskedelmi utvonalakon.

Vallása:
Az itt élő kevés lakos hite magába gyúrja a terület jellemzőit: a megviselt és sokszor éhséggel vagy szomjúsággal harcoló emberek nem igazán hisznek bármiben is kimondottan, inkább csak a sors kezének. Reménykednek, fohászkodnak esőért, táplálékért és biztonságért a haramiákkal szemben.  

Földrajza:
Ha ezt lehet mondani, Khanduras a történelem egyik legizgalmasabb földje volt. Örült uralkodók és hatalmas hősök hazája, fontos történelmi események és csaták színtere.
Ezzel együtt Khanduras két különböző éghajlatnak ad helyet, míg a nyugati része mérsékelt, erdőkkel tagolt, kellemes táj, a középen elnyúló hegylánctól keletre sivatagos, meleg vidéket találhatunk.
Aranoch homokdombjai között található a nagy kereskedőváros, Lut Golein, egzotikus kultúrájával, és még egzotikusabb termékeivel. Nyugaton Duncraig és Kingsport városa mellett a legjelentősebb település Új Tristram, amely újra fénykorát éli. A történelem viszontagságairól árulkodik megannyi elpusztított település, mint például a régi Tristram romjai. A hegység csak kisebb bányászfalvakkal büszkélkedhet, de nem elhanyagolnivaló az ott aktívan működő szerzetesi jelenlét.

Társadalma:
A területre az utóbbi időkben egyre jobban kezdenek visszatérni a kereskedők, és a városok – főleg Tristram – újra nyüzsögnek az élettől. A nagy profitot váró, és ezzel együtt új kereskedelmi útvonalakat és csomópontokat teremtő kereskedők magával vonzottak földműveseket, iparosokat és kalandozókat is.

Vallása:
Khandurason jelentős nyomot hagytak az elmúlt generációkat ért történések. Tapasztalhatták, hogy nincsenek egyedül a világban, és a tőlük addig idegen, ismeretlen világnak is megvan a rossz és a jó oldala. Hiszik, hogy a Mennyek megvédelmezik őket a pusztulástól, mint ahogy azt már megtették többször is.

Földrajza:
A korábbi, hatalmas területű Kehjistani Birodalom mára meglehetősen megcsappant. A fülledt, mágiával átitatott esőerdő már a múlté, mint ahogy a több szempontból fontos folyók és tenger is. Bár a tengeri kikötők egy része megmaradt nyugaton, Lut Golein már más igazgatás keze alatt mozog, így jelentősen megcsappant a kereskedelem mozgalmassága. Gea Kul az egyetlen megmaradt, fontosabb jelentőséggel bíró kikötőváros.
Északon egy széles hágó szinte kapuként vezet át Dry Steppes sivatagába, ami ennek hála itt is megjelent: Kehjistan északi része enyhén sivatagos. Nem annyira, mint az északi szomszéd, teljes mértékben megállja helyét az ültetvényes gazdálkodás. Dél felé haladva fokozatosan vált át az éghajlat: megjelennek a pusztaságok, később a legelők, míg aztán az erdők és kezdetleges esőerdők is. Az utazók számára meglehetősen nagy élmény ez a fajta változatosság. Caldeum fővárosként ezeknek a területeknek a határán épült, így egyszerre tud hasznot húzni Észak és Dél gazdálkodásából.

Társadalma:
Kehjistan a mágusok otthona. Hiába sokszor gyűlt már meg a baja egymással a varázslóklánoknak, azok kitartanak, és próbálnak egymás mellett békében élni, és tapasztalataik miatt, diplomatikusan megoldani a nézeteltéréseiket. Az Ennead, az Ammuit és a Vizjerei Mágusklán most mindhárman Caldeumban találhatók, a város három különböző negyedében.
Azonban ők sem élveznek különböző bánásmódot a Császárság intézményében, mint a köznép. II. Hakan császár bár tanácsadóként elfogadja maga mellett a varázshasználók jelenlétét, nem akar ősei hibájába esni, és túl nagy szabadságot engedni nekik.

Vallása:
A mágia ilyen szintű jelenléte nem hagy semmilyen más hitet maga után, mint hogy a világ a mágikus energia megtestesült formája. A mágia mindenben jelen van, a természetben, az előlényekben, a levegőben és a másik dimenziókban. Mint ahogy a Mennyekben, a Poklokban is. Ez mindennek a teremtője és valója, a kérdés csak az, hogy hogyan született a mágia, az energia. Sokak áldozzák fel életüket arra, hogy erre a kérdésre választ adjanak.

Földrajza:
Scosglen az élet maga. Legalábbis az volt valaha. A valaha burjánzó növényvilág néhány éve egyik pillanatról a másikra pusztulásnak kezdett, és az egész terület egy poros, homokos, kopár vidékké változott, ahol semmilyen életnek nincsen nyoma. A druidáknak végig kellett nézniük, hogy az élet, amit magukénak éreztek, és a környezet, amiben felnőttek egyszerűen elhal, és nem tudnak semmit sem tenni ellene.
Egész Scosglen olyanná vált, mint Dry Steppes. Egyedül a druidák zarándokhelye, a Glór-an-Fháidha nevű hatalmas ősi tölgy maradt életben, a druidák és híveik iszonyatos erőfeszítéseinek hála. A Tur Dulrában található druidaiskola úgy látszott, hogy örökre bezár, de aztán megtörtént a csoda: sok idő után újra rügyezni kezdett a szent fa. A remény újra életre kelt, és a druidák tudásának köszönhetően Tur Dulra majdnem egész területe újra a régi. Viszont ahhoz még idő kell, hogy minden olyan legyen, mint régen.

Társadalma:
Scosglen mindig is a druidáké volt, és ezt az ott lakók is természetesnek veszik, sőt, akik ott élnek, sokat tanulnak tőlük, szinte már ők maguk is druidák. A köznép és a druidák közötti kapcsolat meglehetősen erős, az utóbbiak nagyon sok mindenben segítségére vannak a társadalomnak. A lakosság tiszteli a természetet, és szereti, és a druidák kiegyensúlyozott élete sokszor rájuk is ragad. Azonban Tur Dulra környékéről rengetegen odébbálltak, amikor megtörtént a katasztrófa. A földművelőknek nem volt termékeny talajuk a megélhetéshez, korábbi hőn szeretett otthonuk cserben hagyta őket. Amióta újra felcsillant a remény, még nem tért vissza a régi népesség, de újra megjelentek a vándorkereskedők és a szakemberek, akik itt akarnak letelepedni, ha a druidamestereknek sikerül életet lehelni a vidékbe.

Vallása:
Mivel vagy másik országokból érkező vagy itt le is telepedő embereken kívül csak a druidák jelentik a népességet, a természet-hiten kívül aligha beszélhetünk említenivaló vallásról. Az ide költözők nagy része is asszimilálódik, és lassan-lassan átveszi a druidák nézeteit. Úgy hiszik, hogy minden, ami a világon található, lélekkel rendelkezik. Lelke van a fának, a sziklának, a víznek és a levegőnek is. Ezeket a lelkeket a Földanya teremti meg és irányítja. Ő egy olyan mágikus forma, alak, jelenés, erő, aki azóta jelen van, amióta világ a világ.

Földrajza:
Sharval egy hatalmas erdő. Így lehetne a legkönnyebben leírni. Egyedül az északnyugaton elterülő kisebb hegység állja útját úgy-ahogy a fáknak, és természetesen a délen elterülő magas, hósipkás hegylánc, ami Khandurastól választja el.
Változatos élővilág a legnagyobb védjegye a területnek, emellett fontos megemlíteni a kereskedővárosok csábítását, a kisvárosok vendégszeretetét és a gyönyörű és előkelő Entsteig-et, Sharval Vadon büszke fővárosát.

Társadalma:
Entsteig jelentős szerepet játszik abban, hogy a királyság szinte egész területén egy vallás van. Ennek ellenére meglehetősen laza a társadalom, mert bár a főváros meghatározó a társadalom számára, vidéken már más a helyzet.
Míg a főváros és az egyéb nagyobb városok szinte hemzsegnek a lovagoktól és hősies harcosoktól, a vidéki falvakban leginkább csak a babonás öregasszonyoktól kell félni. Ott mindenki babonás, nem is akármennyire. Ha valaki sötét kinézetű alak érkezik egy településre, mindenki visszavonul és talán az utcán az egyetlen élőlény az idegenen kívül az arra ténfergő kutya lesz.
Az ilyen, és ehhez hasonló finom kis babonák minden bizonnyal a szerzetesek közbenjárásának eredménye. A délkeleti hegység kolostorai ugyanis előszeretettel járják Sharval területeit, kikerülve a városokat, hogy tanítsák az embereket, de főleg, hogy tudásszomjat ébresszenek bennük. Mesélnek érdekes történeteket, mindenféle misztérikus dolgokról, sokszor emlegetik a királyság legérdekesebb jelenségét is, az erdőben kísértő szellemek históriáját. Ez pedig elég indok a babonára az egyszerű, hiszékeny falusiaknak.
Azonban hozzáértők vitatkoznak azon is, hogy ez a jelenség tényleg valóban egy túlvilági kapu létezését tételezi fel, vagy csak az erdőben, táborokban vagy magányosan élő nekromanták szórakoznak a néppel. Mert hiába, nekromanták szinte mindenhol vannak, sok rémtörténetet lehetett hallani sötét alakokról, akik mindenféle gonosz mágiát használnak a ködös erdő sötét mélyén, ahova még ember be nem tette a lábát.

Vallása:
Erős vallás főleg a nagyvárosokban van. Sharvalra évszázadok óta jellemző a Zakarum Egyház dominanciája a vallások terén. A Zakarum hitet másképpen a Fény Vallásának is hívják. Hisznek a Fény mindenhetóságában. A Fény mindenhol, mindenkor, mindenkiben jelen vannak, származástól és kinézettől függetlenül. Úgy gondolják, aki teljes szívével képes befogadni a Fényt, az a Mennyekbe kerül, a bűnösök lelke pedig a Poklokban fog szenvedni. A Zakarum lovagjai a Fény nevében harcolnak minden ördögi és démoni ellen.

Földrajza:
A Skovos vidéke igazi mediterrán csoda. Gyönyörű tenger veszi kerül a 3 szigetet, amelyeknek sziklás tengerpart és a sós levegő a védjegyük. A Skovos-szigetek több kisebb szigetből áll, de alapvetően kettő nagyobbról, Skartararól, Skovosról és Philiosról beszélhetünk.
Skartara jelenleg nem igazán sorolható amazon területnek, ugyanis kalózok egy csoportja nem is olyan régen elhódította a szigetet az amazon fennhatóság alól.
Skovos az amazonok tanácstermének és a templomuknak ad otthont, más fontos intézmények mellett. Ez a nép vezetőségének a szigete, egyben a három közül a legkisebb területű. Ez is három kisebb szigetből áll.
Philios az amaron iskolák, kiképzőarénák és a lakosság szigete. Emellett itt található a központi kikötő, amely egy kisebb flottával, emellett a halászok és kereskedők hajóinak ad helyet.


Társadalma:
Mivel az amazonokon kívül még ember nem nagyon tette be a lábát a területre, a világ nem sokat tud a szigetvilágról, nemhogy a népről. Az amazonok nagyon maguknak valóak, nem közösködnek másokkal, kivéve ha muszáj. Ilyen például a kereskedelem. Bár próbálnak mindent megtermelni maguknak, a szigetvilág és a trópusi lehetőségek nem mindig fedik le a közösség igényeit. Azonban nagyon választékosak azon a téren, hogy kiket engednek belépni fennhatóságuk alá. A kereskedőket is úgy választják ki, és addig kereskednek egy-egy emberrel, amíg csak tudnak. Így minimalizálják az idegen szemek számát. Az Amazonok Tanácsa ennek ellenére is ragaszkodik a szabályaihoz, mint például nem engedik be a kereskedőket az öböl piacán túlra. Ha valakit rajtakapnak, az halállal lakol.
Az amazonok híresek harci képzésükről. Igazából csak erről híresek, semmi egyebet nem tudni róluk. Érdekes tény, hogy ők csak nőket képeznek harcosokká, és az igazgatásban is csak nők kapnak helyet. A férfi nem itt leginkább a termelés, háztartás, és természetesen a generációk folyamatosságának kulcsa.

Vallása:
Az amazon társadalom az Amazon Panteon istenségeit dicsőíti.A két főistennő, Athulua és Kethryes együtt uralkodik az időjárás és az évszakok felett. A kisebb istennők, mint például Karcheus, Zerae és Hefaetrus az amazon élet különböző oldalait képviselik, például bátorságot, vitézséget, erőt. Az amazonok úgy hiszik, hogy életük során egyszer majd hősi szerepük lesz a Lángoló Poklok elleni harcban.

Földrajza: Kurast régió egy hatalmas dzsungel. Kisebb hegyek szabdalják, valamint látszólag sehonnan nem induló és sehová nem érkező kisebb-nagyobb folyók. A dzsungel mélyén rengeteg titkos, és nyílt út található, melyek kisebb településekhez épp úgy vezetnek, mint templomvárosokhoz. Az éjszakát a vadállatok morgása tölti meg, és pórul jár az, aki kint marad a városfalakon kívül.

Társadalma: Egykor Kurast városa volt Kehjistan központja, ám miután a Sötét Vándor nyomában démonok hordái rohanták le a várost, Caldeumba menekült a Khejistani uralkodó, sorsára hagyva a kőtemplomokat. Azóta a papok mind elmenekültek, és Kurast városa Torajan terjeszkedésének esett áldozatul épp úgy, ahogy sok más környékbeli település is. Ám Torajan igen különösen tart rendet országában. Az egykor dicső városállam, ahol a spirálfák nőttek mára bűnözők és rablók, kiskirályok és hamis próféták kavalkádja lett. Uralkodója a Pengekirály, a legnagyobb hatalmú és legrafináltabb gaztevő mindnyájuk közül, akire mindenki hallgat. Központját Kurastba helyezte, míg fívére a kietlen, barbár Ureh uralkodója lett.

Vallása: Zakuram egykori központjában manapság ezernyi vallás terjedt el. Sámánokat és kuruzslókat épp úgy lehet itt találni, mint hamis prófétákat, magukat arkangyaloknak kikiáltó őrült térítőket, démonoktól tanácsokat kérő elmeháborodottakat. Ennek köszönhetően Kurast tartományban nincs egységes vallás, hacsak fel nem tör a csúcsra egy új próféta.

Földrajza:  Ureh tökéletes ellentéte a burjánzó, kaotikus növényzetű Kurast tartománynak. Kopár és sík, sziklás és rideg. A hőmérséklet alacsony, a növényzet épphogy csak megél. Központja, Ureh, a falba épített város.

Társadalma: Ureh városa igen különös utat követ. Vezetője, a Púpos király látszólag bátyja utasításait követi, ám valójában igencsak sokat tesz, hogy letaszítsa trónjáról azt. Ureh az eltévelyedett varázslók városa. Fekete mágusok, a jó útról letért druidák, halálimádó kuruzslók... Egyre megy. Amíg a sötét utakat követik, addig a Púpos király szívesen látja őket.  

Vallása: Ureh városában nincs vallás. Törvénybe fektetve tagadnak minden vallási nézetet, és kizárólag a mágia tudományát tartják szentnek és sérthetetlennek. A mágiát nem ismerők itt nem is igazán számítanak embernek, csak az emberi faj elkorcsosodott, lemaradott egyedeinek.

Földrajza:
Westmarch a Nyugati Királyságok harmadik tagja. Hasonlóan Khanduras nyugati részéhez, ez a terület is főleg erdőkkel benőtt terület, de itt egy kicsit esősebb és hidegebb az időjárás. A nagy erdők gazdaságilag jót tesznek az iparnak, sok céh és mesterember használja fel a favágók által beszerzett fát.
Fővárosa a szintén Westmarchra keresztelt város, amelyen egy kisebb folyó fut keresztül, lehetővé téve a városon belüli hajózást és vízi közlekedést. A város egyébként egy gótikus remekműnek tekinthető, rendkívül jól visszaadja a királyság szellemét. Fontos megemlíteni a jelentős kovácsmesterséget, a fegyverkereskedelmet és a változatos városnegyedeket, amiből a bűnözés sem maradhat ki. Sajnos ez egy fennálló problémája Westmarchnak, mivel ütőképes biztonsági szerv nélkül egyes negyedek meglehetősen veszélyesek éjszakánként.
Nagyobb település még Bramwell, ami tökéletes képe egy kisebb kikötővel rendelkező mezővárosnak.

Társadalma:
Alapvetően vidéki beállítottságú terület. Aki teheti, kisebb városokban, falvakban telepedik le. Ezzel nagyrészt megússzák a király sanyargatását, hiszen IV. Alaricról köztudott, hogy nem éppen mintauralkodó.
Westmarch város templomnegyedének legjelentősebb közössége a Westmarch Lovagjaira hallgató csoport. Eredetileg Zakarum Lovagjaihoz tartoztak, de a szekta fanatizmusa és kegyetlensége miatt tovább álltak, és megalapították saját „Zakarum-templomukat”, ami szintén a Fény tiszteletét hirdeti, de nem veszi olyan komolyan, és nem erőlteti rá a hitetlenekre.
A bűnözés csak a fővárosra jellemző. Egy nagyobb csoport szervezkedik Westmarch csatornáiban, akik egy egész negyedet tartanak a markukban. Elsősorban csempészettel, emberkereskedelemmel és feketepiaccal foglalkoznak.
Vidéken szinte békés és nyugalmas az élet, bár mindenkit rosszul érintenek a magas adók. Emellett az erdők számtalan veszélyt rejtenek, amiket általában zsoldosokkal intéztetnek el, de ez szintén kiadásokkal jár. Így pénztelenség van, és mindenki reménykedik, hogy a király hamarosan – valamilyen, akármilyen esemény következtében – leváltásra kerül.

Vallása:
Westmarch Lovagjai előszeretettel fogadnak maguk közé minden olyan személyt, aki nyitott a tanaikra, és csatlakozni kíván. A templomuk előtt olykor hirdetik vallásukat, de nem mennek oda mindenkihez, hogy ráerőltessék a belépést.
Pontosan ezért lassacskán gyűlik a közönségük, és bár a Poklok főgonoszaitól jelenleg nem kell tartani, mindig akad másvilági ellenség, aki ellen felléphetnek. A probléma csak az, hogy a fővároson kívül legfeljebb Bramwellben akad még egy kisebb követői csoportjuk, halk szavuk nem igazán ér el tovább. A köznép hitét vesztette a nagy ideákban, és inkább azzal foglalkozik, amire szüksége van: munkára a megélhetésért, és kósza remény egy szebb jövőért.

Földrajza:
Xiansai a Dreadlans és Scosglen közé beékelődött szigetet jelenti. Egy átlagember egyszerűen csak ennyit tud mondani róla. Még a térképrajzolóknak és krónikásoknak is hatalmas rejtély ez a sziget. Még senki, aki nem onnan származott nem lépett a földjére. Hajósok csak hegyeket és színes, érdekes formájú tetőszerkezeteket látnak a falon túl, ami körbeveszi az egész szárazföldet. Egy hatalmas kaput emlegetnek még, amin valószínűleg hajók mozognak kifelé, mert befelé biztos, hogy nem.
A falakon túli világot már csak azok vehetik szemügyre, akik ott születtek. Magas hegyek Északon és Délen, közöttük egy völgy, ragyogó és gyönyörű várossal. Éjszaka világító fények minden utcáról, minden kertből és házból. Ez Xiansai név nélküli városa, fővárosa. Felesleges is név neki, ha egyszer ez az egyetlen. Nyáron a kellemes levegő és az enyhe meleg dominál, télen a hó és a hideg. A falak és a város között – ahol éppen nem hegy van – nagy területű szántóföldek és termőföldek húzódnak. A sziget teljesen önellátó, nincs szükségük kereskedelemre.
A hegyekben itt-ott egy-egy kisebb ház, esetleg vadásztábor húzódik meg, azonban sokkal nagyobb az esélye, hogy valaki egy kolostort vagy templomot talál.

Társadalma:
Xiansai egy teljesen idegen, más országoknak teljesen ismeretlen kultúrával és szokásokkal rendelkezik. Itt a becsület és tisztelet mindennapos dolog, és erre nagyon odafigyelnek a lakosok. Mindenki békében él, hiszen nem kell tartaniuk más kultúrák jelenlététől, és semmilyen egyéb fenyegetettségtől sem.
Legszembetűnőbb dolog a társadalom felépítésében, hogy a fiatal generáció harmada hiányzik. Ez azért van, mert a tehetséges gyerekeket már korán felküldik a hegyek közé, hogy nagytudású bölcsektől tanuljanak. Egyesekből tudós lesz, pap, szerzetes, varázsló, vagy orgyilkos lesz, egyesek azonban a későbbiekben nem tűnnek alkalmasnak a tanításra. Ők, és a többi, otthon maradt fiatal valamilyen mesterséget tanul, és munkájukkal a gazdaságot vagy az államvezetést szolgálják.
A taníttatás végén a fiatalokat hajóra ültetik, és szélnek eresztik, azzal az esküvel, hogy csak akkor jönnek vissza, ha valamilyen nagy eredménnyel tudnak szolgálni, amitől bölcsebbek és tapasztaltabbak lesznek. Így ők is tanítóvá válhatnak.
Természetesen a legtöbbnek megtetszik az élet a falakon túl, és ott maradnak halálukig, de akad olyan is jószámmal, akik időskorukra visszatérnek hazájukba. A tanítók ezt nem úgy hívják, hogy egy nagy hiba, sokkal inkább az a mottó járja, hogy „azokból lesz igazán bölcs ember, akiket visszahoz a szívük. Ők a kiválasztottak.” Akik külhonban maradnak, azoknak sem lesz rossz sorsuk: képzésüknek hála rendkívül jó harcosok és nagyon keresettek is.

Vallása:
Xiansai kolostorainak szerzetesei sok időt töltenek meditációval. Ez idő alatt elméjükben bolyongva  próbálják meglelni a belső békét. Hisznek az egyensúlyban, úgy gondolják, hogy mindennek egyensúlyban kell lennie, és csak így található meg az örök béke. Ha a mérleg egyik nyelve megbillen, a küldetés az egyensúly helyreállítása. Úgy hiszik, az ember lelke ősi teremtmény, és a halál után egy új testben kezd új életet. Ezért törekedni kell a bölcs életút járására, mert az dönti el, hogy a következő életet milyen testben fogjuk leélni.