Erdőségek

Tárgy: Erdőségek Szer. Okt. 16, 2013 3:06 am

Erdőségek

A macska-emberek városa a kősivatagból kiemelkedő Zöld Kör közepén helyezkedik el, így a fák és bokrok takarásába kerül. Jótékony fedést biztosít az épületek nagy részének, kivéve a palota tetejét és a két tornyát, ami méterekre kiemelkedik. Ebben a kis gyűrű alakú erdőben csodás élővilág telepedett le, és mesés színeivel kápráztatja a szemeket. A város lakói is gyakran járnak erre növényeket gyűjtögetni vagy vadászni, így az is megeshet, hogy összefutnak emberek erre. Több részen a növényzet sűrűbb, szinte áthatolhatatlan, és van ahol kis tisztások terülnek el, máshol tavacskák csillognak, ahol az állatok tudják oltani szomjukat. Éjszaka szinte vak sötét borul a lombok alatti helyekre, mindössze a hold fénye, és a csillagok ragyogása ad némi támpontot a tájékozódáshoz.

Tárgy: Re: Erdőségek Szer. Okt. 16, 2013 3:24 am

Shiro a sivatagot járva már messziről kiszúrta azt a furcsa helyet, ami a környezetétől könnyen elütött, mert nem homok borította, sőt egyenesen zöld volt. Fejét fehér szövet fedte, hogy a tűző naptól védve legyen és azon gondolkodott, hogy vajon csak egy délibáb-e, mert a térképe szerint nem kéne, hogy legyen itt oázis, nem, hogy egy ilyen hatalmas élettel teli rész. Lovával rögtön arra is vette az irányt és egy óra alatt már a sűrű növényzet alatt találta magát, a sivataghoz mérten kellemes hűvösben. Megérintette a mellette lévő fát, hogy megbizonyosodjon valóságosságáról, mert ilyenről csak a kontinens déli részéről hallott, nem, pedig itt a kietlen sivatag közepén. Kíváncsiságától vezérelve és mert tudta, hogy fák csak víz közelében van elindult befelé, hogy felfedezze az erdőt és kulacsát feltöltse. Kantáron vezette maga mögött Mavist és közben tekintetét jobbra balra kapkodta, szokatlanul sok itt az élet...

Tárgy: Re: Erdőségek Szer. Okt. 16, 2013 3:45 am

Ezekiel négy csuklyás élőholt csatlós társaságában a Dry Steppes sivatag felé indult. Nem tudta ugyan hogy miért pont ez a kihalt, kies vidék lett következő úti célja, annyit azonban biztosan érzett hogy valami különös erő munkálkodik ezen a vidéken, és nem abból a fajtából ami az életre jó hatással lehetne. Már jó ideje bolyongott a sivatagban és régi szokásához híven elterelődtek a gondolatai, eleinte folyamatosan azon gondolkozott hogy mi lehet ez a furcsa erő ami ide vonzotta őt, ide a semmi közepére. Ettől a gondolat menettől egészen addig jutott hogy négy kísérőjét figyelve, azon filozofált hogy milyen emberek lehettek amikor még éltek. Ezen gondolataiba olyan mélyen belemerült hogy csak több percnyi menetelés után eszmélt rá az előttük fekvő hatalmas erdőre. Meg fordult a fejében hogy ez csupán délibáb de amikor elérték rádöbbent hogy ez teljes mértékben valóságos. Mivel céljával nem vetekedett az erdőn való áthaladás, és már az ivóvíznek is híján volt ezért a legközelebbi folyó felé vette útját négy kísérője társaságában.

Tárgy: Re: Erdőségek Szer. Okt. 16, 2013 4:28 am

Ahogy a két férfi sétál pár percet az erdőbe motoszkálást és neszezést hallanak maguk körül. Hiába kapkodják a fejüket, nem tudják tökéletesen kivenni a fürge lényeket, ám mintha nagytestű, szőrös állatok lennének. A hangok mindössze egy-két percig fogják körbe őket, majd hirtelen eltűnnek, és az erdő újra csendbe borul.

Hatalmas, izmos tigris-ember rohan be a palotába mindössze pár perccel az idegenek érkezése után. Négy lábra ereszkedve vág át az előcsarnokon, hiszen így jóval gyorsabban tudja megtenni a távot, majd a trónterembe érve felegyenesedik, kihúzza magát, és tiszteleg. Mély, morgó hangon szólal meg, ám tisztelet cseng benne.
- Hercegnőm! Az imént két idegen ember lépett a Zöld Körbe, az egyik láthatólag kísérettel érkezett. Az embereim rajtuk tartják a szemüket. Mit tegyünk?
A kérdésre lágy, kedves, ám magabiztos hangon szólal meg egy hölgy, aki a magas trónon ül hófehér selyem és csipke ruhában.
- Lehet békés szándékkal érkeztek Parancsnok. Vegyék fel velük a kapcsolatot kérem, és vezessék ide őket. Szeretnék beszélni velük.

Mindössze tizenöt perc telik el miután a két férfi betette a lábát az erdős területre, mikor újra meghallják a neszezést, de csak egy pillanatig tart, ugyanis öt-öt macska-ember lép eléjük a bokrokból, alakzatban, ahol elöl egy-egy parancsnoknak kinéző macska, míg hátul párokba rendeződve a többiek állnak. Fegyvereik mind a tokjukban, övükön pihennek, és mozgásuk sem fenyegető. Egyszerre tisztelegnek, majd kicsit meghajolnak.

[Ezekiel]
A csoport parancsnoka a már előbb említett tigris-ember, akin egy cseppet sem látszik az imént megtett táv fáradalma. Mély hangján szólal meg, miután egy kicsit előlépett.
- Tisztelet az Utazóknak! A nevem Argeth. Aiedail város területére léptek, mikor bejöttek a Zöld Körbe, így a Hercegnő látni szeretné önöket. Kérem kövessenek minket a palotába, ahol élelemmel, vízzel, és szobával szolgálunk kedves vendégeinknek.
Ezzel arrébb lép, és a követendő, éppen látszó ösvényre mutat. Két macskaharcos előre indul, lassan, várva, hogy az ismeretlen fura figura hajlandó-e követni az utasításokat, vagy harcba száll velük.

[Shiro]
A csoport élén egy magas, kecses alkatú, párduc-ember macska áll, aki egyértelműen egy nő. Hangja magabiztos, mikor megszólal.
- Üdvözlet ismeretlen, és mély tisztelet! Aiedail város területén tartózkodik éppen, ami a Zöld Kör határán kezdődik. A Hercegnő megkért minket, hogy vezessük a palotába, ahol ellátásban részesül mind ön, mind a hátasállata, valamint beszélni szeretne önnel. Kérem, kövessen minket.
Ezzel ő is arrébb lép, és ahogy a másik csapat is, ők is kísérő formációba rendeződve várják a történéseket.

Tárgy: Re: Erdőségek Szer. Okt. 16, 2013 4:57 am

- Üdvözletem, a nevem Shiro Zaikawa, vándor vagyok. - Mutatkozik be a macska embereknek egy meghajlás mellett. Kezdeti rossz érzései kezdenek elpárologni, amikor megállapítja, hogy a fegyveresek barátságosak.
- Szívélyesen elfogadom vendéglátásukat és mélységesen hálás vagyok érte. - És miközben ezt mondja ránt egyet a kantáron, hogy kövesse a ló is és elindul előre a "formációba".
- Ha nem vagyok túlságosan tolakodó megkérhetem önöket, hogy az út során meséljenek magukról és erről a csodálatos helyről. Még sose láttam ehhez foghatót. - És ezzel elindul a macskaemberek társaságában, hogy találkozhasson a hercegnőjükkel, a kíváncsisága szinte szó szerint mardossa már.

Tárgy: Re: Erdőségek Szer. Okt. 16, 2013 5:03 am

~Ez meg milyen teremtmény akar lenni? Valamiféle macskáknak tűnnek, de semmi hátsó szándékot nem fedeztem fel a szavai mögött. Hát, mivel élelmet és vizet egyaránt kínált és eléggé a híján vagyok nekik jobb lesz követni őket, mintsem harcba keveredni. De minden esetre jobb ha tudják kit és miket hívtak meg abba az úgynevezett palotába jobb lesz bemutatkozni és tisztázni a dolgokat.~
-Üdvözletem idegen, a nevem Ezekiel LeReux, és ha a következtetésem helytálló nem egy egyszerű közkatonához van szerencsém. De mielőtt bármiféle félreértés történne közöttünk tisztázni szeretném a helyzetet ön előtt.
Ezekiel ezután kilépett a négy csatlós közül és az első mellé lépve folytatta:
-Ebből a társaságból egyedül velem tudnak beszélni ugyan is az úti társaim nem igazán beszédesek.
Majd lehúzta a mellette álló élőholt csuklyáját, és felfedve kilétüket tovább folytatta a beszédet és figyelte a macskák reakcióját a történtekre.
-Amennyiben így sem változik a szándékuk, abban az esetben szívesen követem önöket, és a felől is biztosítom hogy semmilyen problémát nem fogunk okozni sem én sem pedig a teremtményeim. Ellenkező esetben amint módomban áll, elhagyom a birodalmukat.

Tárgy: Re: Erdőségek Szer. Okt. 16, 2013 5:20 am

[Shiro]
Amikor a macska-emberek női vezetője hallja a férfi szavait, lesütött fülekkel, és kedves mosollyal hajol meg, viszonozva a gesztust. Sikerül elindulniuk hát, és a nő Shiro mellett sétál. Magasabb, mint ő, de csak pár centivel, és mozgása sokkal ruganyosabb. Nagy, vágott szemekkel figyeli miközben beszél, és válaszol is, immár kevésbé formális hangon, de továbbra is tisztelettel.
- Szívesen válaszolok kérdéseire Shiro Zaikawa Vándor. - teszi hozzá, mintha neve része lenne, mert náluk így szokás. - A város, ahol most is vagyunk Aiedail, a macska-emberek virágzó birodalma, amit Felis Hercegnő épített fel a porból és a kövekből szemeink láttára. És ha erdeinket csodálatosnak véli, el fog ámulni épületeink és palotánk mesés látványától. Népünk messzi földről menekült ide, hogy békében élhessen, így igyekszünk fenntartani ezt köreinkben. De Vándor, kérlek mond el nekem, miért szeled át a sivatagot? Hogyan bukkantál rejtett városunkra?
Közben persze haladnak, és lassan át is érnek az erdőn, mikor a nő maga elé mutat, és büszkén szól a tájat mutatva.
- Íme. - és ugye sok növényből épült lakóház, nagy üvegházak, fák, bokrok, gyep, és a monumentális, növényekkel benőtt, két tornyos palota látványát csodálhatja.

[Ezekiel]
A parancsnok biccent a férfi nevére, és illendően üdvözli is. Egyértelmű, hogy nagyobb, erősebb társainál, így helyes következtetésnek tűnik, hogy nem csak egy átlagos közkatona. Bár a macskanép katonáit harcosoknak hívja inkább.
- Légy üdvözölve Aiedailban Ezekiel LeReux. - majd kíváncsi pillantást vet a férfira, mikor belekezd mondandójába. Morrant egyet a halott csontok látványától, mire kivillannak fogai, de hamar visszavesz, és tisztelettel, de szigorú hangon közli gondolatait a hallottak és látottak után.
- Szándékaink nem változnak, ám a holt csontok nem léphetnek be a városba. Kérem hagyja itt őket az erdőben, vagy az erdő szélén. Érintetlenek lesznek, mikor visszatér. Ha ez rendben van, kövessen.
Ezzel pedig ellentmondást nem tűrő mozdulattal mutat az út felé, és néz csak a férfira, hiszen eddig a csontvázakhoz is beszélt, rájuk nézett, nem tudhatta, hogy nem emberek. Ha elindulnak, ők is oda jutnak, ahová a másik csoport, méghozzá csak méterekkel egymás mellett bukkannak fel.

Ekkor a két csoport egyesül, és ha a két férfi nem kérdez valamit, némán vezetik őket a hatalmas palota felé, ahol a hófehér selyembe és csipkébe öltözött macska-ember már várja őket.

Tárgy: Re: Erdőségek Szer. Okt. 16, 2013 5:37 am

Ámultan nézi a tájat és hallgatja a párduc embert miközben odaérnek a városhoz és meséli, hogy a világot járja, hogy megcsodálhassa annak gyönyörűségét 's megízlelhesse annak csodáit és mindössze vakszerencse volt, hogy miközben átvágott a sivatagon a messzeségben kiszúrta. Tisztelettudó de barátságos hangnemben beszélget, amikor megpillantja maga mellett a másik idegent.
- Ő is idevalósi? - Kérdi fejével, talán kicsit illetlenül, a nekromanta felé biccentve. És ha elmondják neki, hogy nem, akkor mosolyogva biccent sorstársa felé, bemutatkozik és megpróbál beszélgetést kezdeményezni vele is, amíg a palotáig elérnek.

Tárgy: Re: Erdőségek Szer. Okt. 16, 2013 5:45 am

-Természetesen beleegyezem a feltételekbe, tiszt úr.
Ezekiel felemelte jobb karját majd ökölbe szorította kezét, és az élőholtak porrá váltak felszerelésükkel együtt.
-Remélem ez az apróság nem ingatta meg a bizalmukat bennem. Még ha nem is látszik becsületes ember volnék, és szívesen követem magukat a palotába, hogy találkozhassak őfelségével.
~Ez a négy élőhalott nem nagy veszteség, ugyan nem áll szándékomban harcba keveredni, de ha minden kötél szakad gond nélkül pótolhatóak.~
Pár perc múlva már a palota felé sétálnak, amint elérik az ösvény végét,
Ezekiel egy másik macska csapatot vél felfedezni szintén egy emberi lény társaságában.
~Nocsak, egy vándor. Úgy látom ugyan abban a cipőben járunk, meglátjuk mi sül ki ebből.~