I. Diabloween-i mese: Wolfer kísértetei - 1. csapat

Bridgemill szép kis falu, de most még szebbnek tűnik: az egész falu töklámpásokkal és mindenféle hallottak-napi fesztiválos motívummal van felöltöztetve. A narancssárga lámpások beragyogják az utakat, és egy kellemes, mégis zavaró atmoszférát teremtenek.
Az érkező vendégeket, akiket Wolfer báró hívott meg, egy idős, boszorkányszerűen kinéző, de kedvesen mosolygó csuklyás néni köszönti, és egy kisebb tömegbe igazítja őket, hogy mikor majd úgy látja, hogy minden meghívott odaért, egyszerre szóljon mindenkihez. Pár segítő mellette faládákat őriz, minden bizonnyal ezeknek is közük lesz a történésekhez.

~Újra itt. Különös érzés hazatérni, noha nincs itt semmi amitől az otthonomnak érezném ezt a helyet, semmi csak az emlékek. De ha már el jöttem erre a bálra, akkor talán a végén meglátogathatnám apám sírját.~
Ezekkel a gondolatokkal lépet be Ezekiel, Bridgemillbe. Majd elindult abba az irányba ahol legnagyobb tömeget látta. Ugyan a bálon való részvétel feltétele volt a maszk viselés, Ezekiel úgy érezte hogy mégis csak illendő lenne nem a hétköznapi maszkjában megjelennie a bálon, ezért azt lecserélte egy fehér maszkra melynek bal szemét feketével kissé elfolyva egy fél hold díszítette, míg a maszk szája úgy volt megfestve hogy bal oldalt mosolyog jobb oldalt pedig szomorú. Csatlósait kénytelen volt a város előtt eltüntetni, mivel még ha nem is lepleződne le a kilétük akkor is fenn állt volna az az apró akadályozó tényező, hogy Ezekielnek csak egy meghívója van.
Amint eléri a tömeget egy különös öregasszony áll elé és mutatja meg neki az irányt, kérve hogy ott várjon egy darabig. A várakozás közben Ezekiel ismerős arcok után kutatott a tömegben, de sehol semmi. Csupán egy halom faládára figyelt fel amit különösen nagy figyelemmel őriztek.
~Valószínűleg olyasmi van benne ami a bál fontos tartozéka lesz. Na lássuk megérte-e vissza jönni ide valami mulatság kedvéért. Habár manapság nem igazán pihentem, szóval nem nagyok az elvárásaim.~

Első utam a régi családi birtokra vezetett. Átnéztem a régi szobákat. Körbejártam az épületeket. Sajnos nem találtam semmi érdemlegeset, ahhoz behatóbb vizsgálatokra lesz szükség. Épp a régi szobámban voltam amikor furcsa kaparászást és kopogást hallottam. Amikor a zaj forrásának irányát kerestem megláttam a madarat. Kicsit csodálkoztam mit keres itt, hiszen látszott, hogy ezt a környéket az állatok is elkerülik évek óta. Aztán vettem észre a levelet. A holló készségesen lerakta aztán elegánsan elrepült.
Miután végig olvastam elraktam, mivel ez lesz a belépőm. Nem igazán értettem miért kaptam, hiszen nem állok ismerősi viszonyban a báróval, de ilyen szívélyes invitálásnak nem lehet nem eleget tenni. Már csak egy maszkra lesz szükségem, de tudtam ez nem okozhat gondot hiszen a házban szinte érintetlenül álltak a dolgok és valamikor apám is rendezett bálokat. Nemsokára találtam is egy ezüst színű maszkot.
~ ez jó lesz, de túlságosan fényes és makulátlan ~ hogy segítsek ezen a problémán összekarcolgattam és megdörzsöltem némileg, hogy hasonlítson a páncélomra. Elindultam Bridgemilbe, késő délután oda is értem, ahol már ünnepi hangulatban találtam a települést a sok díszítéssel és kivilágítással. A falubeli emberek kedvesen igazítottak útba a Báró embereihez. Nem igazán izgatta őket a teljes vértem és az össze-vissza karcolt maszkom sem, vagy legalábbis nem mutatták semmi jelét. Miután odaadtam a nénikének a meghívót, hagytam hagy kalauzoljon a többi várakozó mellé. Kíváncsi vagyok mi sül ki ebből, de most egyenlőre csak nézelődöm és próbálok beleolvadni a tömegbe.

A néni meglehetősen izgatott már, ez látszik rajta, csak úgy sürög-forog az emberek között, és nézeget, számolgat. Úgy látja, hogy megérkezett mindenki, így feláll egy pódiumra, ahonnan ugyanúgy nem látják a hátul állók, mint eddig, hiszen meglehetősen alacsony. Ő az egyetlen, akin nincs maszk, legyen szó a vendégekről vagy a szervezőkről. Lehet, hogy ő így is elég ijesztő?
- Tisztelt Vendégek! - Mondja fennhangon, mire csend lesz a főtéren, még az itt élő falusiak is rá szegezik tekintetüket. - Szeretettel üdvözlök mindenkit Skall Wolfer báró fesztiválján. Nagy öröm számunkra, hogy mindenki megjelent, és még nagyobb öröm, hogy én nyithatom meg eme pompás karnevált, amely idei évben immáron 6. alkalommal kerül megrendezésre.
A falusiak tapsolnak egy kicsit, majd újra kiabál a néni.
- Nem is akarom sokáig bonyolítani a dolgokat, megkérem, hogy akik meghívóval rendelkeznek, lépjenek előre.
Körülbelül 20 ember lép előre, a játékos karakterekkel együtt.
- Külön üdvözlöm a kiválasztottakat! Nem az én reszortom, hogy eláruljam, mit is jelent kiválasztottnak lenni, de annyit ígérhetek, hogy izgalmas, kalandos, és rémisztő élményekben lesz részetek, jó uraim és hölgyeim - mosolyogva mondja, és megnyugtató aurát varázsol maga köré a néni.
Miután felegyenesedett, félig a tömeghez, félig az előtte sorakozókhoz szól.
- A mellettem lévő ládákban 4 különböző színű szalag található. Minden kiválasztott kap egyet az egyik színből, amelyek azt mutatják, melyik csapatba tartoznak. Az ünnep programjában nagy szerepet kapnak a szalagok és a csapatok. Véletlenszerűen lesznek kiosztva, és a játékok végéig csapatban kell dolgozniuk a résztvevőknek. A nyertes csapat nem akármilyen díjat kap, de erről majd a báró maga fog beszélni. Most pedig a szalagok...
Lelép az emelvényről, és oldalán a ládahordozó maszkos segédjével egytől egyig végighalad a díszvendégeken. Mindegyiknek leellenőrzi a meghívóját, és utána a kezekbe ad egy-egy szalagot, miután felszólított mindenkit, hogy a szalagot a mellkasukra kell tűzni, és természetesen nagyon vigyázni rá.
Metana, Ginevra, Brakdern, Grish, Ragnarel és Ezekiel sárga szalagot kapnak. A többi 15 ember 3 újabb csapatra oszlik fel, úgy tűnik, összesen 4 csapat fog játszani a díjért.
- Most pedig, az én szerepem véget ért. Javaslom, keressétek meg csapattársaikat, ismerkedjetek, majd közösen induljatok el azon a kilámpázott úton a kastély felé - mutat is az irányba, és nem is olyan messze egy domb tetején meg is pillantani egy hatalmas, fényárban úszó várat. - A báró már várja a kedves vendégeket, egy óra múlva kezdődik az ő köszöntője is.
A néni leszáll, vált pár szót a segédjeivel, majd lassan lépdelve elindul a kastély felé. A falusiak ünnepelnek tovább: majszolnak a főtéren felállított sátor asztalairól, iszogatnak, és beszélgetnek. Végre egy nap az évben, amikor úri ételt ehetnek ingyen.

~ ez eddig érdekesnek tűnik ~ húzom fel a szemöldökömet és ráügyeskedem a szalagot a páncélomra. Végignézek a többieken, de legfőképp a saját csapattársaimat keresem.
~ a sárga nem is olyan rossz szín, nem örültem volna ha valami hányászöldet, vagy egyéb undorító színt sorsolnak ki. ~ odamegyek a többiekhez és várok, hogy elinduljunk végre a kastélyba. Türelmetlen vagyok és haladnék már, de a néni szerint közösen kell mennünk. Biztos ennek is van valami oka ami fontos lehet a játék szempontjából.

~Érdekesnek indulnak a dolgok, de valamiért olyan furcsa előérzetem van ezzel a dologgal kapcsolatban. Na de mindegy is ideje megnézni kik is lettek a csapattársaim.~
Majd egy-két ügyes mozdulattal Ezekiel mellvértjére tűzte a sárga szalagot, és elindult megkeresni azokat a személyeket akik szintén sárga szalagot kaptak. Amikor megtalálta a többieket illendően kissé meghajolt és bemutatkozott, aztán már csak várta az indulást:
-Jó estét, a nevem Ezekiel LeReux, örvendek a találkozásnak.

Alig észrevehetően megremeg a keze mikor enyhén kopott zekéjére feltűzi a szalagot. Kissé megigazítja maszkját, ami leginkább egy fekete hollófejre hasonlít.
~Vajon, hogyan lehetséges ez, hogyan és miért talált meg engem a madár, ezzel a meghívóval. Amióta itt vagyok nem szóltam még senkihez, ezen gyorsan változtatnom kell, mert félek, hogy így is felesleges feltűnést keltek.
Hamar észreveszem leendő csapatomat. Sietve odalépek és bemutatkozom.
-Szép estét Ragnarel vagyok, örülök, hogy megismerhetem önöket.
~Remélem az álcám működik és titokban tudom tartani származásom~

Én is, mint sokan mások meghívásra érkeztünk. De, hogy én mit keresek itt, azt magam sem tudom. Talán még valami jó is kisülhet ebből a dologból. Én pedig semmi jónak, avagy épp rossznak nem vagyok elrontója. A tömegből kissé kilógok, de hát annyi baj legyen. Azonban még így sem látom az összetöpörödött vénséget, aki ennek az egésznek a ceremóniamestere.
~ Ha ijesztgetni kell, abban én benne vagyok. ~
Gondolom egy vigyor kíséretében, aminek hála elővillannak tűhegyes fogaim, de ezt jótékonyan takarja a városban vásárolt maszk. Ez teljesen meglepő módon egy démon fejét ábrázolja. Kissé elnagyolt, de annyi baj legyen. Még így is jobb, mint a többi.
Ekkor lép hozzám egy nyikhaj ládával a kezében és egy sárga szalagot nyújt felém. Kiveszem a kezéből, majd a szabályoknak megfelelően elhelyezem a páncélom mellkasi részén.
- Remek, remek. – szűröm ki a fogaim között.
Majd megkeresem a társaimat is, hogy végre szemtől-szembe is találkozhassunk. Mindenki arcát elfedi a maszk, így túl sokat nem lehet leszűrni belőle. De az így is látszik, hogy a csapatot vegyes társaság alkotja. Nők, férfiak, varázstudók és harcosok.
- Grish – mutatkozom be. – Üdvözletem.
Hangomat kissé eltorzítja a maszk, ami így kissé sziszegős lett. Ezt követően várok a többiekre. Ha mindenki előkerült, akkor elindulok a kastély felé. A jól megtermett csataménemet is magammal viszem fel a várban, kantáron vezetve. Talán ott fenn a várban neki is jó helye lesz.

Nem sok idejük van a csapattagoknak a kézfogásra, a tömeg meg is indul a kastélyhoz vezető úton. A 4 csapat megy elöl, a többi maszkos vendég pedig utánuk.
Az út még díszesebb, mint a főtér. Bár itt inkább zöldes-kékes fényű lámpások a dominálóak, a hangulat megmarad. Lépten-nyomon egy-egy madárijesztő, vagy ijesztő bábu is feltűnik az útmenti erdő szélén, vagy a másik oldalon elterülő réten.
A kellemes menetelés, és maga az ösvény egy hátborzongató temetőn keresztül vezet. A temető egy közepesen nagy területen helyezkedik el, és úgy látszik, közvetlen a kastélyhoz tartozik. A néni megy a tömeg élén, lámpással a kezében, de úgy tűnik, nincs oda a helyért.
Hirtelen fénytenger árasztja el a temetőt. Kék színű, és megnyugtató is lenne, ha nem szellemkatonák formájában jelennének meg.

I. Diabloween-i mese: Wolfer kísértetei - 1. csapat Xcrhxz

- Ma sem lesz nyugtotok tőlünk, szenvedjen mindenki, aki elárult minket! - Kiabálja az egyik szellem túlvilági hangon, majd az egész szellemhadsereg rohamnak indul, anyagtalanul átsüvít a vendégeken, majd eltűnik a másik oldalon.
A néni alaposan összehúzta magát, valószínűleg számított erre.
- Azt hiszem jobb, ha sietünk - mondja fennhangon, majd meg is indul.
Wolfer vára elkápráztató. Mindenhol világító díszítés, még az őrök is különböző, ünnephez illő páncélzatnak mondható jelmezben feszítenek.
Már a kapunál (ami természetesen hatalmas) hallatszik a belülről kiszűrődő zene. A néni a vendégeket egy hosszú hallon keresztül az óriási bálterembe vezeti, majd megkér mindenkit, hogy a báró érkezéséig mindenki várjon, érezze jól magát.
A teremben a nagy színpadon zenészek szórakoztatják a közönséget, a terem két oldalán pedig asztalok és inasok várják az éhes és/vagy szomjas vendégeket.

Alig vettem szemügyre csapattársaimat, máris indulunk tovább. Tartom a tempót amit a többiek diktálnak, próbálok se sietni, se lemaradni. Közben minden részletet, minden szófoszlányt no meg persze magát a helyszínt is próbálom az emlékezetembe vésni.
~ ki tudja talán még hasznos lehet. ~
Óvatosan megérintem a medálom, hogy tudjam megvan még.
Az út közben arra is szakítok időt, hogy társaimat alaposabban megfigyeljem, bár ennyiből úgysem tudok meg sokat. Amikor a temetőhöz érkezünk különös borzongás lesz úrrá rajtam, nem sokkal ezután robog be közénk a szellemhad.
~ Vajon mi történhetett itt? egyre különösebb ez az egész ~ Elmélkedem.
Szót fogadom a néninek és megszaporázom lépteimet. Egyre inkább tűnik nekem ez a hely egy Rothadó almának. A felszín gyönyörű lehet, na de mi rejlik mélyebben, amit nem feltétlenül látunk még?
~Jobb lesz fokozottan odafigyelni~ Megjegyzem magamnak és érzékeimet próbálom kiterjeszteni, hogy a lehető legkevesebb részlet vesszen el.
Amikor beérünk a terembe, egy pohár bort veszek magamhoz és a csapatársaimhoz közel maradok, hátha itt lesz egy kis alkalom ismerkedni.
- Nem semmi ez a hely! - jegyzem meg a többieknek, amolyan kezdeményezés képen.

Ahogy elindultak a kastély felé Ezekiel, inkább hátrább maradt, de azért próbált nem lemaradni a társaitól. Próbált csak a kinézetük alapján megállapítani valamit társairól, de az öltözékük alapján csak annyit tudott megállapítani hogy a csapatuk nem csak a harcstílusokban igen sokszínű de volt valami furcsa némelyik csapattársában, ugyan arra nem jött rá hogy mi lehetett az.
Körülbelül ez idő tájt érhettek a temető azon pontjára ahol megjelentek a szellemek. Ezután Ezekiel az öregasszony tanácsára kissé megszaporázta lépteit de közben azért ügyelt arra hogy társai közelében maradjon.
~Miért van az az érzésem, hogy most sem fogok csak szórakozni?~gondolta, majd megérintette az oldalán lógó kódexet, ez nála egyfajta beidegződésnek tudható be.
Amikor beértek a kastélyba Ezekiel elámulva figyelte a dekorációt és magát a gyönyörűen díszített épületet.
Majd amikor beértek a terembe ahol ismételten várakozniuk kellett, érdeklődve várta hátha valamelyik csapattársa kezdeményezi a beszélgetést és többet megtudhat róluk. Nem kellett sokat várni erre, mivel nagyjából ekkor tért vissza Ragnarel, és kezdte el a beszélgetést. Ezekiel pedig igyekezett ezt folytatni:
-Valóban látványos, csak azt remélem hogy ez így is marad ma este. Habár a temetőben történtek igen csak megingatnak ebben a hitben, de talán majd a bárótól magyarázatot kapunk erre az egészre.- mondta Ezekiel próbálva valamiképp elindítani az ismerkedést.

Ezekiel-től érkezett elsőként válasz. Egy gyors kortyot engedélyezett magának a borból, csak az íze miatt, majd válaszol.
-Nos igen, nem épp szokványos, azt meg kell hagyni. De ha úgy vesszük maga a rendezvény és a meghívás körülménye sem hétköznapi. Legalábbis én nemigen kaptam eddig meghívót, mely holló szárnyon érkezik. És igen, én is abban reménykedem, hogy hamarosan választ kapunk kérdéseinkre.
És vajon mi célt szolgál ez az egész? Én nem nagyon hiszek az ismeretlenek ilyenfajta vendégszeretetében... vagy netalán ön ismeri a bárót?

// Nem tudom, hogy lehet e itt így párbeszédbe bonyolódni, mivel ki volt kötve az egy körben egyszer dolog, amenyibben szabálytalan akkor vegyük úgy, hogy nem írtam Smile

//

// Igazából lehet, csináljuk úgy, hogy beszélgetni nyugodtan, egymással gondolkodni, csak a történésre mindenképpen válaszolni kell, amik pedig időszakonként jönnek majd.//

-Nem, sajnos még nem volt szerencsém találkozni a báró úrral. De ha az emlékezetem nem csal az öregasszony azt mondta hogy a báró szólni szeretne hozzánk, és csak meg fordult a fejemben, hogy nem egy egyszerű köszöntőt szándékozik mondani. Ami a vendég szeretetet illeti, jómagam is furcsállom hogy látszólag semmi logika nincs abban hogy kik kapták a meghívót. Én személy szerint azért nem csodálkoztam azon hogy meghívtak mivel itt születtem, de nem igazán jártam errefelé jó néhány éve.
Ja és persze az esemény célja, nos ez az aminek a megválaszolását várom a báró úrtól.
Majd befejezve mondandóját Ezekiel türelmetlenül pillantott a színpadra ahová a báró érkezését várta, de természetesen igyekezett figyelni beszélgető partnere válaszára.

Ahogy a többiek elindulnak, ő is elindul. A kiválasztott kevesek a pornép előtt haladnak. Így igazán nem is foglalkozik velük sokat. Szerencsétlen páriák, kik egyik napról a másikra élnek és ezzel tökéletesen meg vannak elégedve. Minő elpazarolása ez az életnek, amit oly szentnek tartanak. Talán majd visszatér ide és megmutatja ezeknek a felfuvalkodott hólyagoknak, hogy élni csak úgy érdemes, ha valami nagyobb cél felé vezet az útja. De most még nem alkalmas az idő. Fontosabb dolgai vannak.
A temető azonban lenyűgözi. Tetszik neki ez a hely, no meg a feltűnő szellemek is. Vajon kik lehettek ezek a kísértetek. Valami bosszút emlegettek, amit ellenük követtek el az itteniek. Talán ez az egész meghívás is emiatt van? El kellene távolítani az átkot a falusiak feje fölül? Hát felőle aztán az átok az egész környéket elintézhetné. De a jutalom, az jutalom. Azt pedig csak úgy kap, ha valamit tesz eme napon. Talán érdemes lenne az öregasszonyt elkapni és egy kicsit elbeszélgetni. Valószínűleg tud ezt azt ügyröl.
A vár pedig. Hát. Nagy , fényes és felfuvalkodott. A kapu túlontúl nagy, így nagyobb a támadható felület. AZ őrök meg semmi páncélt, - már ami igazi lenne – nem viselnek. Valószínűleg egy-kettő még részeg is. Majd hamarosan a terembe lépnek, ami ismét csak nagy és elég harsány színeket áraszt. Bőséges étel és ital választéktól roskadozik az asztal és mindenhol emberek cseverésznek.
A lovamat leadtam, valószínűleg jó dolga lesz itt. Ezt követően lépek csak be a terembe. A „sárga” csapat is elvegyült, ahogy meg tudom állapítani. Néhányan beszélgetnek, ismerkednek. Jómagam először is ételt és italt keresek. A legjobb valami véres, félig átsütött hús lenne, no meg mellé egy korsó tej. A tejet hamar meg is iszom, majd körbenyalom a számat, hogy egy csepp se vesszen kárba. A tányéromat jól megrakom és csapattársaim keresésére indulok. Csakhamar meg is találom őket. Két kámzsás alak (Ragnarel, Ezekial).
- Ez az este is szépen indul. Nem igaz? – mondom nekik. – A szellem horda kissé felpörgeti az eseményeket.
Jegyzem meg egy széles és örömteli vigyorral, amit a maszk jótékonyan eltakar. Ettől függetlenül a hangomban érződik az öröm.

-Nos igen a szellemek, -fordul Grish felé - valóban különös hatást gyakorolnak, és valami azt súgja, lesz még szó róluk ezen az estén.
~Lehet ez lenne az a mögöttes ok? Lehet ezért vagyunk itt?~ Elmélkedem enyhén gondterhelt arccal. No de a maszk kellemes takarást jelent így az érzelmek eme megnyilvánulása rejtve marad, csak úgy mint valódi természetemet is gondos álca fedi.
~De vajon csak képzelődőm, vagy Grish-ben valóba az őröm bujkál a szellemekkel kapcsolatban.. Mindenesetre jobb lesz odafigyelni a csapattársaimra is.~ Jegyzem meg magamnak
-Ezekiel! - szólítom meg - Azt mondja, ön idevalósi, nos ami azt illeti én nem igen jártam még erre felé. Mondja csak, a kísértetek akkoriban is gondot jelentetek már amikor aktívan itt tartózkodott vagy esetleg ez önnek is új? Mert ha újdonságként éri, akkor úgy érzem közelebb kerültünk a valódi okokhoz.

Én is indulok a többiekkel és közben a tájat nézem.
~ Látszik nagyon készültek a falusiak erre az ünnepre, mert a dekoráció is egy vagyon lehetett, nem beszélve a munkáról amivel elkészítették. Éppen ezen gondolkodom amikor megjelenik a fény és a szellemsereg. Kicsit meglepődöm, de mivel nem tart sokáig az egész és ártalmatlanul eltűnnek nem is izgatom magam miattuk.
~ Szenvedésben és árulásban jó vagyok. Fintorodom el és olyan arcot vágok, hogy hálát adhatok a maszknak a takarásért. Aztán megszaporázom a lépteim, nem mintha aggódnék, de úgy érzem be kell tartanom a játékszabályokat.
A terembe érve odamegyek a többi sárga szalagos csapattárshoz, hátha kicsivel jobban vannak informálva mint én. Elég gyors lehettem, mert még hallom azt a pár mondatot amit egymás között beszélnek. Ráadásul most ér oda a negyedik társunk is.
- Metana vagyok. mutatkozom be és felveszek egy kis gyümölcsöt a közeli asztalról.
- Nekem is furcsának tűnt a meghívás, de most már örülök, hogy itt vagyok. Ez egy olyan rejtély lehet aminek érdemes lesz utána nézni. Én sem ismerem a bárót, de szerintem hamarosan lesz rá alkalmam.
- A szellemek miatt nem kell aggódnunk szerintem, nekem csak valami hangulati elemnek tűnt, ami még jobban feldobja a mulatságot. Mosolyodom el, de közben figyelem a reakciókat, lehet van aki járatosabb a témában mint én.

Épp a többiekkel beszélgetem mikor megpillantom a következő sárga-szalagost.
-Üdv, Ragnarel - Mutatkozom be Metana-nak
-Hangulati elem? -lepődőm meg kissé.
-Nos szerintem, annál azért több... Bár ki tudja - Gondolkodom hangosan.
~Lehet igaza van? De akkor miért érzem azt, hogy borúsabb a helyzet? Az érzéseim eddig még nem vertek át és megannyi csatát vészeltem át úgy, hogy az ösztöneimre hagyatkoztam. Nem, biztos vagyok benne, hogy a kísértetek többet jelentenek. Akárhogy is, amint lesz egy kis időm ezeket mindenképp fel kell, hogy vezessem a kis könyvembe. ~
Ezzel visszafordulok a többiekhez, és várom mondandójukat, közbe kortyolgatom a meglehetősen finom bort.

-Örvendek, hölgyem.- válaszolt Metanának majd kissé meghajolt. Majd következő mondatát már főképpen Ragnarelnek szánta:
-És válaszolván kérdésedre, amikor még itt tartózkodtam előfordultak furcsa jelenségek de nem ilyen nyilvánvalóan és tökéletesen szemmel láthatóan. Tehát valószínűleg a szellemeknek köze van ahhoz hogy meg lettünk hívva erre a bálra. De kíváncsi vagyok mi fog kisülni ebből az egészből.
~Elég érdekes kis társaság gyűlt itt össze, nem hinném hogy túl nagy kihívást tudna elénk állítani a báró, ha erről lenne szó.~
Ezután egy újabb pillantást vetett a színpadra, remélvén hogy történt valami amíg társai mondandójára figyelt.

-Értem
Ezekiel beszámolója esetleg nyújthat némi támpontot, de nem sokat. Sajnos nem nagyon jutottunk előrébb.
-Talán bölcsebb megvárni a Báró mondandóját! Hisz úgy fest, nélküle sötétben tapogatózunk. Amit viszont talán ki tudunk deríteni... - itt egy kis szünetet tart - az az, hogy miért pont mi. Úgy értem a szélrózsa minden irányából érkeztünk, ez látszik a viseleten, a nyelvjáráson. Azt kell, hogy mondjam eléggé vegyes társaság gyűlt itt össze, ebből adódóan vegyes készségekkel, adottságokkal. Talán ha találnánk egy közös kiindulópontot akkor lehet, hogy más fényben tűnne fel ez az egész. De ez csak egy szerény ötlet volt. Ha van jobb ötletük én vevő vagyok rá!
~ Talán okosabb finoman kiszedni újdonsült társaimból, hogy kicsodák is valójában. ~ Elmélkedem.
Újabb bort töltök a szomszédos asztalról és lopva a színpadfele tekintek, majd vissza társaimra.

- Én, mondhatni helybeli vagyok - kezdem - de attól függetlenül nincs semmi általam ismert kapcsolat köztem és a báró között, vagy épp nem köt semmi ehhez a faluhoz, sem.
- Szerintem nem ebből kellene kiindulni, inkább a céljaink lehetnek vele összefüggésben, de részemről arról most nem kívánnék beszélni. Fejezem be a mondandómat és remélem nem veszik nagyon zokon, hogy ilyen titokzatos vagyok.
~ Semmit sem tudok róluk, még az is lehet, hogy démonok vannak közöttük, mindenképp meg kell majd őket vizsgálnom a lehető legalaposabban. ~ Nem iszom bort mert nem akarom, hogy bármi is befolyásolja az ítélőképességemet.

-Értem kisasszony, és úgy hiszem az álláspontját is.
~Nos őt is célszerű lesz szemmel tartanom, még mindenki titkolózik. Ez várható volt, na de ki tudja mit tartogat még az est. ~ Jegyzi meg magának
Ezzel figyelmét a többiekre és a környezetre szegezi, szeretne minden apró részletet magáévá tenni, hogy semmi se érhesse meglepetésként.

//A mai nap nem tudom mennyit leszek, ha nem igen tudok írni akkor jó játékot és jó Halloween-t vagy ahogy a vidékiek mondják Halogént Smile

//

A társaim beszélgetnek. Gondolataik, ahogy az enyém is a meghívó furcsaságairól, no meg azóta bekövetkezett események körül forognak. A csapatban ráadásul akadnak kettes is, akik helybéliek. Ez remélhetőleg valamilyen szintű előnyt jelent majd. Hisz ismerhetnek helyi legendákat, mendemondákat, de akár pletykákat is.
Én eközben meg csak figyelek és falatozik a tálamon lévő húsból. Emiatt néha-néha a maszk alól kivillannak a fogaim is, hiszen a maszkon keresztül nem nagyon lehet enni. Az evésem intenzitásából úgy tűnhet, hogy illemről sem nagyon hallottam még, pedig csak nem érdekel az illem. Nem állt a meghívóban, hogy be kéne tartani az illemet.
- Jómagam Westmarch-ból származom. – szólalok meg végül is – Habár már jó régen nem voltam ott. Arról meg, hogy hangulat elem lenne? Csak a vén banyára kellett nézni. Megijedt. Ez tisztán érezhető volt rajta.
Ezt követően harapok egy jókorát a húsból és jól eső érzéssel veszem tudomásul, hogy kellemesen van eme étek fűszerezve.
- Én meg akarom nyerni ezt a… tornát. – mondja – Semmi más célom nincs ezen a helyen. Ha köze van a szellemekhez, hát akkor köze van.
Fejtem ki a véleményemet és árulom el rövid távú céljaimat. Ám ez valószínűleg senkit sem ér meglepetésként. Az meg, hogy mindenkire figyelnem kell, csak természetes. Ezen a földön nem sok szövetségese akad annak, aki Diablo-t akarja kiszabadítani a börtönéből. Ha meg mégis, az rejtőzködik. Hisz ezekre lovagok, papok, inkvizítorok, renegát angyalok, sőt démonok is vadászhatnak. Egyszóval igencsak széles a skála.

~Grish, szűkszavú és lényegre törő és úgy látszik az illemmel nem igen törődik. Mindemellett tartogathat meglepetéseket. Úgy látszik világjáró ő is... talán érdemes lesz pár kérdéssel hozzá fordulnom ami a saját céljaimat illeti... ~ Jegyzi meg Ragnarel, majd csendesen figyel a többiekre.

A hangulat kezd kialakulni a teremben, mindenki jól érzi magát. Hallani feltörő nevetéseket, fantáziával enyhén megspékelt kalandokat. Azonban a zene egyszer csak abbamarad, és csend árad szét a teremben.
Egy zöld köpenyes, fehér inges, szakállas, hosszú hajú férfi lép fel az emelvényre. Azaz hogy leginkább csak feltántorog, mert van valami furcsa a járásában. Nehéz eldönteni, hogy sántít-e, vagy az alkohol tette vele ezt a kis egyensúlyproblémát, de az arcán mintha a mosoly kissé bágyadt és fáradt lenne, kis fájdalommal vegyítve.

I. Diabloween-i mese: Wolfer kísértetei - 1. csapat 2rpsq6t

Miután pár szervezőnek tűnő maszkos ember, és néhány őr halkan pusmog vele, ő félmosollyal a pódium közepére sétál, és fennhangon beszélni kezd, hogy mindenki rendesen hallja.
- Tisztelt Vendégek! Szeretettel köszöntök mindenkit a Halottak-napi mulatságon, a nevem Báró Skall Wolfer. Nagyon szép számmal gyűltünk össze idén is, és ennek nagyon örülök.
Szeretnék szólni pár szót a fesztivál programjáról. Amint tudjátok, vannak köztünk olyanok, akik szalagot kaptak a főtéren. Nekik a mai nap során egy különös rejtély megoldását kell elénk tárni.
Amint értesültem, a temetőben szellemekkel találkoztatok. Ez a falu valaha egy hatalmas csatának a színtere volt, és az a temető ad helyet az itt elhunyt hős vitézek és lovagok maradványainak. Azonban minden évben ezen az ünnepen valamilyen oknál fogva visszatérnek, és kísértenek.
A kiválasztottaknak az lesz a feladatuk, hogy a szellemek rejtélyét megoldják. Javaslom, hogy kicsit érdeklődjenek a faluban, és fedezzék fel a helység múltját. De lehet, hogy valaki gonosz hátterű egyén próbálja így ijesztgetni a népet.
Ne feledjétek, ez csak egy játék. A csapatok egymás riválisai lesznek, és versenyeznek azért a láda aranyért és az éves bajnoki címért, amely a nyerteseket megilleti. Mindent felhasználhattok a nyomozáshoz, de erőszakot nem. Kérünk mindenkit, hogy a játéknak éljen, ne pedig a halálnak. Jó szórakozást!
Az utolsó mondatát egy fájdalmas szájhúzás kíséretében mondja, majd letántorog a színpadról. A zene újra elindul, a rejtély megoldása pedig a csapatokra marad. Indul a játék.

» I. Diabloween-i mese: Wolfer kísértetei - 2. csapat
» I. Diabloween konferencia