Fogadó a révhez.

Pihenés. Végre eljött a pillanat, hogy ledőljek a hosszú utazásom során. Igazából fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, Bastion's Keeptől indulva meg sem álltam az első városig. Hegyeket másztam, majd sivatagban vergődtem, így mikor a kívülről kicsit szegényesebbnek tűnő fogadóba léptem, már alig tudtam megállni a lábaimon. Egy felszolgálólány amint megpillantott gyorsan szedni kezdte a lábacskáit és szinte veszélyes módon közeledni kezdett. A gondolataim csak egy dolog körül keringtek: víz.
A lány odaért hozzám és amint ezt az ostoba hibát elvétette két kezem a két vállán landolt és rendesen megráztam. A kis, üres tálcáját is elejtette, annyira váratlanul érte a rázás.
- Vizet! - kiáltottam rá a rázás után, majd az még a megdöbbenés hatása alatt állva szaporán bólogatott egy ideig, majd mikor leesett neki, hogy indulni kéne, már ment is a vizemért.
Sétáltam beljebb, mivel célpontomnak jelöltem egy függőágyat, ahol lepihenni szerettem volna. Félúton már ott is volt a kiszolgálólány, én átvettem a vizet és leborítottam torkomon. Kellett a tűző napsütés és a sok gyaloglás után, azt hittem meg fogok halni. A kiszolgáló lányra néztem olyan pillantással, mint amivel az éhes farkasok néznek prédájukra mielőtt megennék azt. A kiszolgálólány minden szótagomnál megijedt egy kicsit, mintha azt hitte volna, hogy ott helyben fogom megölni.
- Mondja csak, kaphatok étlapot?
A leány már szedte is a lábait, míg én elhelyezkedtem a függőágyon. Mikor visszaért a vizes pohár már a tálcáján landolt, kicsit megremegtetve gyenge karjait. Úgy látszott, hogy nagyon új volt, vagy csak nagyon fél tőlem.
Átnyújtotta az étlapot én meg hosszas böngészés után a pohár mellé tettem az étlapot a tálcájára és megszólaltam:
- Teát kérnék és minden olyan ételt, amiben van hús, lehetőleg egyben hozva.
A leány felírta a felírandókat, majd már ott sem volt. A zsebeimből húzogattam ki és számoltam az aranyat, remélve, hogy lesz elég pénzem kifizetni.
Nem volt a legbölcsebb dolog mindenből kérni, mivel alig volt pénzem.

Kardomat lekaptam hátamról és a függőágyat tartó egyik falnak támasztottam. Kezeimet tarkómra pakoltam és kezdtem álmos lenni. Éreztem, hogy kezdek bealudni, de harcoltam a fennmaradásért, mire megjött a teám.
Kénytelen voltam ébren maradni, amennyiben meg akarom inni a teámat. Mivel a függőágyazás új dolog volt számomra, így elfelejtettem rendesen kiszállni és csak felültem, majd a szélére próbáltam mozdulni, de ahelyett, hogy ez megtörtént volna inkább arccal előre estem.
Szerencsére a fejemet nem ütöttem bele az asztalba, de elnyúltam a szép padlón és felnyaltam rendesen a port földre érésemkor.
Gyorsan felpattantam és össze-vissza prüszköltem, a port próbáltam eltávolítani a számból és környékéből. Néhányan rám is pillantottak, kuncogtak, eléggé egy idióta mozdulat volt. Azonnal abbahagytam a prüszkölést. Kihúztam magamat, megigazítottam a köpenyem és halál komolyan mondtam:
- Talán valamit viccesnek találnak?
A legtöbben abbahagyták a kuncogást és lassan levették rólam a tekintetük.

Visszaültem a függőágyra és elkezdtem szürcsölni a teámat. Halkan hallottam valakit beszélni. A fogadó szinte másik oldaláról jött a kiáltás.
Az egyik kezemmel elengedtem a teát, majd a magasba emeltem a karomat, miközben arcomat még mindig a csészébe temettem. Nem gondoltam, hogy észre fogja venni, inkább csak azért tettem fel a karom, hogy magamnak ne felejtsem el, hogy én biza' jelentkezem a sikerre. Amúgy is már egy ideje egy rendes kalandra vágyom, hiszen több éven keresztül mit sem csináltam Bastion's-ban.
A teáscsésze kiürült, én pedig felálltam és kiáltottam.
- ÉN!
Ezután próbáltam inteni, hogy jöjjön ide, bár nem biztos, hogy meglátta.

Ha tudnád mire jelentkezel vajon akkor is jelentkeznél? Fut át az agyamon, de talán ez most már mindegy is. Odamegyek hát hozzá!
- Üdvözöllek idegen, a nevem Ragnarel öklöm a mellkasomnak feszítem és egy kissé meghajlok.

Fejemet kissé megemelve pillantok le rá és csak röviden szólok:
- Egy feltételem van csak. Fizesse az étkem.
A pincérlány közben megérkezik és majd összeroskad a sok hús alatt, amit a tálcán cipel.
- Hova rakhatom, uram? - szólal meg és az asztalkára mutatok.

Ezt meglehetősen olcsón megúsztam.
- Rendben, nem probléma - mondom barátságosan.

Leülök és jóízűen falatozni kezdek, majd két harapás között kérdezem:
- Na, és mi lenne a feladat?

- Jó étvágyat!
- A feladat, nos nem tudom mennyire vagy járatos a történelemben de van itt egy híres sírbolt, azt szeretném meglátogatni, keresek bizonyos nyomokat és több szem többet lát! - mondom sejtelmesen

Ránézek és lenyelek egy húsdarabot.
- És pontosan mik is azok a nyomok?
Visszafordulok és folytatom az étkezést.

- A nyomokban épp az az érdekes, hogy pontosat csak akkor lehet mondani ha megtaláltuk. - mondom kurtán.

Éppen beszélgettem az urasággal, kezdett kialakulni a szinergia az én és az ő érdekei között és már a kajából sem volt sok hátra és erre egy köpenyes alak közelít meg minket, aki női hangon szólal meg.
Megállok csámcsogásomban és lassan lenyelem a falatot. Egy pillanatig nézek magam elé, majd leteszem a húsdarabot a bal kezemben és a csontot a jobb kezemben. A nő felé nézek és végighúzom a nyelvem a fogaimon. Jobb kezem felé kifordulok, odanyújtom neki a teáscsészém és ál mosollyal megszólalok.
- Pincérnő, kérem tartsa be az öltözködési etikettet és öntsön még nekem egy kis teát.
Elmosolyodom, majd felállok és folytatom, továbbra is felé nyújtva a teáscsészét.
- És kérem ne avatkozzon tárgyaló felek dolgába, csak ha udvariasan teszi azt.
Ál mosolyomat elengedtem és ijesztő tekintettel néztem a szemébe, azt várva, hogy elvegye tőlem a teáscsészét.

A férfira néztem, aki az ajánlatot tette és megemeltem szemöldökeimet, jelezve, hogy ez a nő őrült. A teás csészémbe köpött, én meg csak visszatettem az asztalra, gondolva, hogy majd kitisztítják.
Visszaültem az asztalomhoz, felvettem a kezeimbe a húsaimat, majd a nőre néztem és a következőt mondtam:
- Oké, ha ennyire hevesen reagálsz, akkor nyugodtan beszélj a férfivel. Igazából nem hinném, hogy bölcs dolog lenne lealacsonyodnom egy megkergült nő szintjére.
Mordultam egyet, majd visszafordultam és az ételre néztem. A férfihez szóltam:
- Majd miután kibeszélte magát kezdhetjük a nyomozást.
Beleharaptam a húsba. Végül is még maradt egy csomó étel, nem érné meg itt hagyni.

A nő elkezdett beszélni az úrhoz. Mivel nem alacsonyodom le a szintjére és nem veszekedem vele, ezért úgy láttam, hogy ideje befejezni az ételem, de közben fél füllel figyeltem, hogy mégis mit fog válaszolni az úr.

~ Halandók, mindig megtudnak lepni... ~Fut át gondolataimon. Egy amazon és egy fura idegen valamint egy angyal, ez épp elég furcsa társaság ahhoz, hogy sikerüljön.
- Fiatalember, ez a nő egy büszke amazon, egy más kultúra leánya. - fordulok az idegen fickó felé, hogy oldjam a stresszt.
- Harcos leány! Megveted a fajtánkat azt jól tudom, de harcban becsület is leledzik. Csatlakozz hát, és lásd van mikor egy férfi is harcol akár egy közületek. Örömmel veszem társaságod!
- De azért ne csináljátok ki egymást ha mód van rá... - mondom egy enyhe mosollyal az arcomon.

Az utolsó harapás. Végeztem az étkezéssel és készen álltam indulni. Felálltam a székből és a fal mellől a hátamra kaptam pallosom és az ismeretlen mellé álltam.
- Dante, szolgálatára.
Nyújtottam felé a kezemet, jelezve, hogy az ajánlatot elfogadom. Ha kezet fogott velem, ha nem, a leány felé fordultam utána, majd megszólaltam:
- Nézze el, hogy nem vettem figyelembe ~ kicsinyes ~ kultúráját és ~ bár nagyon megérdemelte, de ~ megbántottam önt.
Ezután tartottam egy rövid szünetet, nyeltem egyet és folytattam.
- Remélem nem lesz probléma együttműködésünkkel. ~ és remélem ezután soha többet nem is kell majd együttműködnünk. ~

Úgy látszott, hogy sikerült mindent elintézni. A férfi felé néztem és a következőt mondtam:
- Indulhatunk?

- Nos rendben. Induljunk. Egy kimerítő út vár ránk be egyenesen a sivatag szívébe. De amit ott találhatunk az felbecsülhetetlen no meg nem beszélve a régi aranyról ami ott lapul. - mondom és közben a kijárat felé veszem az irányt.