Fogadó a révhez.

Astra négy nyílvesszőjéből csupán egy találta el a kiszemelt áldozatát, viszont azt pontosan a fején, aki így egy hatalmas vér foltot hagy az utca kövén. Minden bizonnyal az oldalán lévő vágás miatt, de nem tudott tökéletesen koncentrálni. De mielőtt újra lőni próbálna vagy akár üldözni a maradék kettőt, két őr jelenik meg Astra mögött, és az egyik a lándzsájával pontosan az Astra oldalán lévő vágásra üt, mire az amazon elterül a földön, de még eszméleténél van. Majd így szólal meg az őr:
-Azok a rohadék zsoldosok mindig vérfürdőt rendeznek, de általában nem azért menekülnek mert legyőzték őket. Viszont ön ugyan úgy gyilkos mint ők. Hol vannak a társai akik a kocsmában az ön oldalán harcoltak?

-Oh hogy aza... hm ma sem lesz nyugtom... - suttogom magamnak amikor meglátom a kinti eseményeket beszűrődni. Bármennyire is szeretném vége az udvariaskodásnak. Kirontok az ajtón és remélem menthetem még a menthetőt.

- Nézzék mélyentisztelt város őrők. A helyzet, hogy ezek a hitványak fenyegetésére válaszul  kénytelenek voltunk megvédeni magunk és az italozókat is. Semmi szükséges nincs arra, hogy minket hurcoljanak meg. Az igazi ellenség ott fut - bökök a zsoldosokra - és ha nem ma akkor holnap de puccsal megdöntik a rendszert és ártatlanokkal mossák fel eme poros köveket.
~ Ma nem megyünk börtönbe az is biztos vagy így vagy úgy, de a halandó dönt ~ gondolom

The member 'Ragnarel' has done the following action : Szerencsedobás

'Próba' :

.

The member 'Ragnarel' has done the following action : Szerencsedobás

'Mágia - Effekt' :

Követtem az urat és csöndben maradtam, de azért készültem a legrosszabbra.

/Kedves olvasók! Az utóbbi próba és mágia effekt sorozat egy új varázslat első használatakor keletkezett félre értés következménye,ami szabálytalan, és amit közös megegyezés alapján figyelmen kívül hagyunk, további kellemes játékot/ olvasást./

Amikor Ragnarel kilép a fogadóból és mentegetőzni a kezd, a két őr egymásra nézve bólint, majd az egyik Ragnarel felé lép:
-Na ide figyeljen uram! Kivételesen elengedjük magukat, de jól jegyezze meg ennek csak is két oka van: az első, hogy nem ártatlanokat öltek. A második pedig hogy jelen pillanatban a börtönök tele vannak. És a következő ilyen esetnél, nem börtönbe hanem egyenesen kivégezni visszük magukat megértette?!
Majd vissza lépett a társa mellé, és tovább mentek. Viszont Astra az ütés miatt továbbra is az ájulás határán volt.

Astra 5 HP --> 4 HP

Néztem a nőt és lenézően csóváltam a fejem.
~ Ez a nő esküszöm, hogy egyszer megöleti magát. ~
Kezdtem sajnálni, hiszen biztos nem tehet arról, hogy ennyire hiperagresszív, ha meg mégis, vessen magára.

Az őrök ugyan hallják amit az amazon kiált utánuk, de nem törődnek vele és mintha mi sem történt volna menetelnek tovább. Az egyik azért hátra néz mi is lett vele, de csak egy fejcsóválás a reakciója.

- Tudok bizony, de bölcsek is vagytok és ha nem az ideg vezérel akkor csodákra vagytok képesek, ne ölesd meg magad kedvesem! - mondom miközben egyre távolodik.

Odasétálok az úrhoz, majd a fülébe súgom:
- Muszáj magunkkal vinni? Ahogy látom csak a problémát jelentené, minden egyes bogárnak nekitámadna és a porig átkozná.
Hátrébb lépek, megvárom, amíg a nő bevonul fürödni és normális hangerőn folytatom.
- Csak annyit mondok, hogy amíg leáll minden egyes jöttmenttel harcolni, addig vagy elúszik a kincs, vagy valaki más találja meg.
Néztem a férfire, választ várva.

- Talán igazad van, de egy idegen nemzet leánya, és én hiszem benne. Csak meg kell ismernie az itteni szokásokat és nem lesz gond.

- Ám azért őgy gondolom menjünk mi is utána, nem akarom szem elől veszteni. - mondom és ezzel bevonulok az amazon után.

A három utazó bevonult a fogadóba, és ki-ki elfoglalta a saját szobáját. Az este csendes, csak a sivatagi szél, ami néha megmozgat az utcán egy két követ. A városhoz képest, ma még azok a férfiak sem vedelnek a lenti kocsmában akik minden este meglátogatják, minden bizonnyal a ma történt harc miatt. A folyosókon csak egy-egy gyertya világít, lent a kocsmában a pult mögött pedig csendesen bóbiskol a fogadós.
/Mindenkitől kérnék egy próba dobást./

Vajon meddig lehet nyugadalmas egy ilyen éjjszaka... gondolkodom el miközben a jegyzeteimet irogatom, rendezgetem.

The member 'Ragnarel' has done the following action : Szerencsedobás

'Próba' :

~ Végre egy kis pihenés. ~ Dőlök le az ágyamban.

The member 'Dante Krozgan' has done the following action : Szerencsedobás

'Próba' :

The member 'Astra' has done the following action : Szerencsedobás

'Próba' :

Ragnarel számára az este, ugyan olyan csöndes marad a továbbiakban is mint amilyen eddig volt. Nyugodtan pihenget és jegyzetel a szobájában.

Dante viszont arra lesz figyelmes, hogy valaki mászkál az ajtaja előtti folyosón. Nehezen ugyan de kimászik az ágyából és óvatosan ki pillant a folyosóra. Két alakot lát beszélgetni, viszont sajnos balszerencséjére csak a beszélgetés utolsó néhány mondatát sikerült meghallania, mivel a sérülések miatt csak elég lassan ért oda az ajtóhoz:
-Biztos vagy benne, hogy ezek is oda akarnak eljutni?
-Teljesen, az egyik emberem hallotta amikor a kocsmában erről beszéltek.
-Akkor talán jobb lesz elintézni őket, még mielőtt túl közel kerülnének a sírhoz. Szép munka volt, itt a fizetséged.
Majd egy zacskó aranyat nyújt át az egyik a másiknak. A folyosón derengő félhomály miatt, Dante sokat ugyan nem látott, de a hangjukat könnyedén fel tudja majd ismerni a jövőben.

A fogadós Astra kérdéseire a lehető legrövidebben válaszol:
-A nyugati kaput találja, a legközelebb.
Majd Astra elé teszi a bort amit kért. A következő pillanatban Astra valami zörejt hall a fogadó ablaka felől, és egy köpenyes alakot vél felfedezni az ablakban, aki miután rádöbben hogy észrevették azonnal futásnak ered.

~ Hát, ez nem jelent valami jót. ~ Gondoltam, miközben lassan vonszoltam vissza magam az ágyhoz. Ott virított az ágy mellett a falnak döntve a kardom. Még mielőtt a kardomhoz nyúltam volna, letérdeltem az ágyhoz majd lassan és legfőképpen halkan leszedtem a lepedőt, majd a már csak kicsit vérző vállamra tekertem. Ezután felálltam és két karkörzést végeztem, hogy kényelmes-e benne mozgatni a karom.
Szó, mint szó nem volt a legrosszabb és az enyhe szorításnak köszönhetően csak az elején csípett egy kicsit, majd már alig fájt. ~ Így harcolni is tudni fogok, ha kell. ~ Fogtam a pallosom két kezem közé.
Ezután az ajtó mögé mentem és a kard élét a földnek szegeztem. Így, ha valaki kinyitja az ajtót nem lát majd senkit se bent és ha úgy dönt, hogy bejön és körbenéz, akkor szíves fogadtatásban lesz része.
Már csak reménykedhettem, hogy nem túl erős, aki értem jön, vagy legalább egyedül van.