Dokkok (Vihar előtti csend)

Az elmúlt egy hétben szinte alig aludtam, mert amikor lehunytam a szemem álmomban mindenféle képeket láttam. Próbáltam figyelmen kívül hagyni őket még az első két éjjelen, de aztán rájöttem, hogy maga a Fény igyekszik megvilágítani az elmém és más módot nem talált rá, hogy üzenjen nekem. Khandurasba indultam a sugallatok hatására és biztosan jó nyomon járhatok, mert amióta ideértem végre nem gyötörnek már az álmaim. A dokkok felé veszem az irányt szállás és információk után kutatva. Remélem itt sikerül valami támpontra akadnom és talán még a régi ügyemben is történik némi előbbre lépés. Ezen a forgalmas helyen biztos lesz valaki aki hallott egy-két kósza híresztelést vagy pletykát.

Hallgatom a szónokot és kicsit át is adom magam annak az illúziónak, hogy ez mind csak rémhír és bár a lelkem mélyén tudom hogy ámítom magam jól esik némileg kiszakadni a valóságból. A kéregető hangjára térek magamhoz és oda sem figyelve igazán dobok neki pár garast.
~ Jó lenne valami fedelet keresni, mert szétfövök ezen a tűző napon ebben a páncélban ~ és már indulok is árnyékosabb helyre.

Kényelmesen elhelyezkedem a hűvösben. Megmosom az arcom is a vízben, aztán a pajzsom letámasztom magam mellé és nézelődöm milyen is ez a hely.

The member 'Metana' has done the following action : Szerencsedobás

'Próba' :

.

The member 'Arkán' has done the following action : Szerencsedobás

'Próba' :

Metana kényelmében észre sem vette, hogy szép lassan közelébe lopódzik pár idegen. Olyan észrevétlen közlekedtek mintha láthatatlanok lennének. Szép lassan közelednek Metana felé. Három suhanc és a fiatal kéregető gyermek.
- Akkor kellene még pénz, és ne mondd, hogy nincs mikor tudjuk, hogy van, és a pajzsod is kellene.. Ha megkapjuk nem lesz gond és maradhatsz, ha nem akkor elvesszük máshogy.

Igencsak meglepődöm, hogy ilyen nyílt támadás áldozatául eshetek fényes nappal a nyílt utcán. Felállok és felveszem a pajzsomat is.
- Aztán minek neked ez a pajzs? - kérdem az egyik suhanctól - el sem bírnád. De ha annyira kell akkor csak próbáld meg elvenni, de a Fényre mondom, hogy ne lepődj meg ha a beleidet a kutyák húzzák szét. Aztán elrettentés képen egy laza mozdulattal előrántom a kardom és bemutatok egy pillangóvágást.
- Jobb ha elhúztok, nem szólok még egyszer.

Csak kötik az ebet a karóhoz.
- na de mi nem akarunk bajt. Nekünk pénz kell, mert különben meghalunk... De azt nem akarunk és ha kell akkor inkább halljanak mások! A pajzsért jó pézt' ad John a kalapácsos. És abbó az egész pereputty jól lakik. Bár a karcok miatt talán kevesebbet ér... jobban vigyázhattá vona rá! Akinek ilyen fényes a páncélja biztos tud adni egy jó marék csillogó aranyt és akkó magácska be lesz védve!

Vannak dolgok, amik felett el lehet siklani. Ilyen az, ha a szél csakis a sivatag felől fúj, ha a zsákmány egyre csak kelet felé szalad.
Vannak dolgok, amik elgondolkodtatnak. Ilyen az, ha a csontvetés kihívást és utazást jövendöl, ha a Vének homokot és felkelő napot látnak álmaikban.
Vannak dolgok, amikre figyelni kell. Ilyen az, ha a Farkasszellem pirkadatkor vonyít, ha egy toportyán csalogató szava zeng a homoktengeren keresztül.
És ha mindezzel egy időben az ember kezébe jut egy ősi pergamen foszlánya Tristram közelében… Akkor az egész más színezetet kap. Csak egy bolond nem venné észre a hívást.
És Zaorish nem az.
Hosszú, fárasztó és az ő ízlésének túlzottan meleg út áll mögötte. Arcára vicsorra emlékeztető mosoly kúszik, ahogy megütögeti az övén himbálózó, jócskán meggyarapodott oroszlánfog gyűjteményt: legalább nem volt teljesen eredménytelen ez a zarándoklat. Ha tudta volna, hogy ennyi dög terpeszkedik itt a környéken, már jóval előbb jött volna. De tanulni sose késő…
Lándzsáját átveti nyaka mögött a vállaira, karjait a derék szerszámon nyugtatva, és hagyja, hogy lába arra vigye, amerre kedve tartja.
Így jut el a dokkokhoz, annak is azon részébe, melyben kósza prédikátorok, botcsinálta útonállók és egyéb feltűnő személyek kavarognak. Mindezekből azonban nem sokat vesz észre, és még ha meg is tenné, akkor se nagyon értené, még kevésbé értékelné. A legtöbb dologgal így van, ha a kőfalak mögé börtönzött emberek veszik körül. Azok mindig, mindent túlbonyolítanak...

Zaorish-t a gondolatai nyugalmából a kis oázisban történt felfordulás rántja ki. Épp akkor járt arra amikor azok a semmire kellők menekülőre veszik a dolgot és a nagy igyekezetben szépen neki is szalad a gyermek a lábának. Ám ahogy felnéz az akadályra, ijedtségét nem is igen tudja leplezni. Kúszva, mászva, a homokot kaparva, vergődve próbál minél távolabb kerülni ettől az egésztől.

E vergődést akarva akaratlanul Metana és Bones is észleli, mert a gyermek igencsak hangos jajveszékelésbe kezd.

- Örvendek, Pete Bones ... kapitány. - kissé meg is hajlok felé. - Köszönöm a segítséget. Talán jobb is így, mert nem szerettem volna az első napomat gyilkossággal kezdeni ezen az ismeretlen helyen. Elég lesz a másodikon... de ekkor figyelmemet a visongó gyerek vonja magára. Róla pedig szinte azonnal a hatalmas fickóra téved a szemem aki a visító gyerek fölött tornyosul. Kíváncsian várom a fejleményeket.

Ferbryt Rolas:

Amit bizonyosan le tudsz szűrni az idegenről az az, hogy saját maga készítette a ruházatát, fegyverzetét. Igen csak talpraesett fickó. Amolyan a jéghegy hátán is megélek típus.
E kis gondolat után, gond nélkül tudod fojtatni utadat a fogadó felé.

Kérnék tőled egy próba dobást.



Többiek:

Ferbryt megtorpanása ahhoz rövid volt, hogy alaposabban megvizsgáljátok, de ahhoz mindenképp elég volt, hogy mindnyájan felfigyeljetek a csuklyás idegenre aki benneteket vizslat. Majd miután túl sokat időzött, sietve indul a fogadó irányába...