Lut Golein utcái (Vihar előtti csend)

Homok, homok, no és még egy kis homok. Nagyjából ez a közös jellemző e sivatagi paradicsom utcáira. Tűző nap, kevés árnyék és tikkasztó hőség. Az utak többsége egyszerű döngölt homok, ám a szél gyakran fedi be friss és forró sivatagi homokkal. A főutak valamint a kereskedelemtől meggazdagodott negyedek útja macskakővel lerakott egyenletes és széles építmény. Ezeken kívül elvétve akad még kaviccsal felszórt terület ami némileg könnyebbséget jelent az utazónak. Ám aki nem ismerős a városban az könnyen eltévedhet, hisz egy kisebb labirintushoz hasonlítható a megannyi út, utca és sikátor egyvelege. A vándor jobb ha vigyáz és nem marad sokáig egyedül ugyanis, rengeteg a bandita az eldugottabb részeken akik szívesen könnyítenek az erszényeken és a gyilkolástól sem igen riadnak vissza. A város vezetősége úgy próbál segíteni a tájékozódásban, hogy számos térképet és irányt jelző táblát szerelt fel a város megannyi pontján így aki járatos a betűk értelmezésében, némileg könnyebben közlekedhet. A merészebbek elkerülhetik a felszínt és a vele járó forróságot. Ugyanis hosszú évekkel ezelőtt a bölcsek létrehoztak egy földalatti katakombarendszert ami ugyan szűk és büdös no meg nem teljesen veszélytelen, de hát valamit valamiért.

A vádra, egy igazán jóízű mélyről jövő, rekedtes kacaj a válasz.
- A hajódhoz semmi közünk barátom! Ami azt illeti tudom, hogy ki akarom mondani kik tették, de nem gondolom azt, hogy el akarom mondani! - apró nevetés majd folytatja - A férfiak maga mögött, a barátaim és azért vannak itt, hogy ne csinálj semmi hülyeséget. Én pedig, -itt büszkén kihúzza magát- Alisteer Rachanes vagyok de szólíts Rach-nak.
Óvatosan a kardra tekint...
- Azokra most nem lesz szükség Kapitány úr! Ellenben hamarosan kiderül, mennyire vagy jó a forgatásukban.
Lassan leereszti a csuklyát és egy igazán kellemes arcot fed fel. kék szemek, világosbarna félhosszú haj, enyhén arisztokratikus vonások.
- Azt kell mondjam sors szerű a találkozásunk! - mondja és mosolyog

- Nézd a szimpadiaságért elnézést kérek.. De majd rájössz, hogy fontos volt! Csak így tudtalak elcsalni a kíváncsi szemek illetve ez esetben fülek elől és még ez sem bizonyos, hogy eléggé biztonságos, de mindegy is.
- Egy kutató vagyok, régész mondhatni. És tudom, hogy van nálad egy papíros... nos értéket képvisel ezt remélem tudod, és az a helyzet, hogy bármennyire is szeretném egyedül nem találhatom meg a többi darabot. Valami oknál fogva meg van szabva, hogy ki találhatja meg őket és mivel te találtál egyet ezért azt hiszem különleges vagy!
- De tudnod kell, hogy a bajok csak most kezdődnek. Nem csak én tudok a tekercsről, nem csak én keresem. És gyorsan cselekednünk kell!

Metana, úgy lő ki mint egy nyíl az igencsak megfeszített íjból, de hiába minden igyekezet, hisz köszönhetően a tömegnek elveszíti szem elől a derék kapitányt. Mikor már - már úrrá lenne a kudarc lehangoló érzése a lovagnőn akkor Ferbryt észreveszi a kapitányt ahogy sietve halad befele egy sikátorba. Alfréd kissé szuszog az erőltetett iramtól, de nincs vesztegetni való idő! Sietős léptekkel követitek Bones-t. Egy saroknál jobbra, majd balra majd megint jobbra és jobbra... Reménytelen, utcák, sikátorok, egymás után, egyre több kanyar és forduló. Ekkor Ferbryt sötét alakokat pillant meg ahogy egy egy mellékutcából jönnek kifele. Ekkor talán még nem is fura de ahogy újabb fordulatot vesztek a távolból látjátok ahogy a kapitány kivont karddal a kezében áll egy zsákutcában. Az alakok pedig bekerítik, így esélye sincs a menekülésre és igencsak nagy túlerő veszi körbe. A csuklyások pedig elzárják a teret.
- Ördög és pokol! Bajban a kapt'ány! - fröcsögi visszafogott, fulladozó hangon Alfréd.

A szerencse veletek! Legalábbis minden jel erre mutat, ám ahogy közeledtek, egy nem várt fordulatot vesz a történet, Ugyanis Bones kapitány elteszi fegyvereit és mint délibáb, úgy szívódnak fel az útját elálló fegyveresek. Csapatotok akkor ér hallótávolságba amikor az öreg a következőket szólja: "De tudnod kell, hogy a bajok csak most kezdődnek. Nem csak én tudok a tekercsről, nem csak én keresem. És gyorsan cselekednünk kell!"
Így hát ott álltok értetlenül kezetekben fegyvereitekkel...

Erre Bones is megtudja, hogy valaki áll a háta mögött és ekkor veszi észre újdönsűlt ismerőseit valamint a jó öreg első tisztjét!

Alfréd egy igazi hű szolga és jó barát, biccent és kissé szomorúan de teljesíti a a parancsot:
- Igen is kapitány! Magam felügyelem a dolgokat bízza csak ide! - Mondja, majd meghajol a kisasszony felé és már el is tűnik az utcákon.
Így hát egyedül maradtatok a rejtélyes öreggel ki nem sokat habozik és két mosoly között folytatja mondandóját.
- Sajnos a tekercsekről nem sok információt sikerült összeszednem. Az már bizonyos, hogy egy nagyon ősi és nagy hatalommal bíró írásos emlék. És épp ezért fontos, hogy ne kerüljön rossz kezekbe! És kisasszony, hidd csak el, az, hogy most itt vagy azt jelenti, hogy az életed valahogy összefonódott a tekerccsel. De hogy a kérdésedre is feleljek, közel s távol csak egy nagy templomról tudok, az pedig Tistramban található! És milyen érdekes, hogy a tekercsel való munka is épp oda visz minket. Kapitány! Kisasszony! Nincs vesztegetni való időnk! Az öreg vajákosok és spiritiszták démoni erőkről suttognak, Tristram veszélyben, azt beszélik holtak kelnek ki az elhagyatott sírokból és egy sötét mestert emlegetnek aki zavaró eseményeket indít el szerte Khandurasban! Az alvilág mozgolódik, a druidák frusztráltak. Az állatok és vadak feszültek. Az ifjú Horadrimok idegesen kutakodnak. A hold vérben jár és még számtalan óment sorolhatnék ami mind valami nagy dolog eljövetelét jelzi. De most kedveseim, most mi vagyunk előnyben! Így hát ne vesztegessük időnket, használjuk ki ezt a kevés szerencsét és előnyt ami adatott. - mosolyog
- Egy nap múlva karaván indul át a hegyeken, csatlakozzunk és induljunk máris! Szedjétek össze amire szükségetek van és Kapitány javaslom indítsd útnak a hajódat Kingsportba és ott majd fel tudunk rá szállni.