Astra

Tárgy: Astra Szomb. Dec. 07, 2013 10:10 pm

Név: Astra
Nem: Nő
Életkor: 19 év
Faj: Ember-Amazon
Szakértelmek, kaszt: Vadász/Felderítő

Kinézet:

Termetem átlagos 172cm magas és 57 kg vagyok. Testem rendkívül nőies és formás, mind emellett sportos is. Arcom rendkívül bájos és vonzó, bár sohasem mosolygok és ez picit ront az összképen a mindig ragyogó kék szemeim miatt. Hajam hosszú barna, baloldalt az első tincs állmagasságban levágva és befonva rajta három gyönggyel: Kék (Harcos), Zöld (Vadász/Felderítő), Piros (Ölt embert). Páncélomon és sarumon kívül köpenyemet viselem (földig ér), mely teljesen elrejti alakom és a fejem, arcvonásaimat is csak sejtetni engedi. Övemen jobb oldalt tőröm bal oldalt kardom, Jobb kezemben lándzsám a bal karomon pajzsom, melyet az amazonok címere díszít. Íjamat és a nyilakat a hátamon hordom.

Jellem:

A harcokban elszánt, kissé vakmerő vagyok. Alapjaiban véve pedig, makacs és megfontolt, olykor dacos. Népem érdekeit mindig a sajátjaim elé helyezem. Lenézem és tárgyként kezelem a férfiakat, ez nyilván származásom miatt alakult ki bennem. Csakis az Amazonok Isteneit fogadom el felsőbbrendű entitásként és az ő szabályaiknak megfelelően élek.

Előtörténet:

Az amazonok úgy tartják egy ember sorsát a neve határozza meg, ezért adnak gyermekeiknek születésükkor, a jövőjüket meghatározó neveket. Néha azonban az Istenek más sorsot szánnak a gyermekeknek, mint a szülei, így esett ez velem is. Anyám Anone Philios akadémiájának vezetője első lány gyermekét a nővéremet Monsad-ot aki hat évvel idősebb nálam, már a harcosoknak ajánlotta, a másodikat az az engem az Istenek szolgálatába szánt, ezért az Astra (csillag, csillagok) nevet adta nekem, felruházva a kozmikus erejükkel és fényükkel. Hét éves koromban el is kezdődött a taníttatásom a papnők között, de nem érdekeltek a misztikus kántálások titokzatos szertartások és rituálék, sokkal inkább a figyelmemet a beszűrődő fegyvercsörgés kötötte le. Mindannyiszor amikor csak tehetem elszöktem és a kiképző pálya széléről figyelve egy fadarabbal utánoztam az ott tanított mozdulatokat. Mind megannyi büntetés, anyai szigor ellenére, továbbra is folytattam szökéseim. Tízen kétéves koromra azonban engedett jó anyám, belátta makacsságom és elhívatottságom a fegyverek és harc iránt, engedélyezte számomra, hogy mostantól én is a harcosok között tanuljak. Minden amazon harcosnak tizenöt, tizenhat éves korában jön el az első nagy sorsfordulat az életében, és az esélye, hogy megszerezze első hajfonatát és gyöngyét. //rangjelzés, mint az indiánoknál a tollak// Ezt pedig nem másképpen teheti, mint ha elég felkészültnek találják mesterei a harcra meg kell küzdeni egyik társával, a vesztesnek további egy évet kell várni, hogy újra próbát tehessen. Ezek a harcok ha ritkán is de végződhettek halállal, ha mindkét fél elég makacs volt ahhoz, hogy feladja. Nekem ez a pillanat tizenöt éves koromban jött el, egy olyan lány volt az ellenfelem aki már harmadszorra futott neki a vizsgának és bár legyőztem, túl makacs volt és túl nagy szégyen lett volna már számára ha ismételten veszít, képtelen volt feladni a küzdelmet. Én pedig képtelen voltam megölni az egyik nővérem, hiába feszült lándzsám hegye a torkának, feladtam a mérkőzést. A következő évben viszont egy fiatal lányt kaptam, és sikeresen vettem az akadályt. Mivel a fegyverek közül az íjjal bántam a legjobban a felderítőkhöz kerültem, és napjaim immár vadászattal teltek. Ahol azonkívül, hogy megtanultam a nyomolvasást és követést, az érzék szerveim is kifinomultak, a napokon át tartó koncentrálásban, hogy akár egy apró ágacska reccsenését is hatalmas zsibajnak halottam. A szabadidőmet az akadémia megkezdése óta nővéremmel töltöttem, akivel állandóan gyakoroltunk. Soha nem tudtam legyőzni, sőt senki nem tudta, rendkívüli harcos lett belőtte és egészen a királynő testőrségének a vezetői címéig küzdötte fel magát. Mikor ismét földre kerültem és felsegített:
-Mond csak nővérem, mikor megyünk visszafoglalni szigetünket a kalózoktól?
csak nézett rám meglepődve
-Mi ütött beléd húgom?
-Harcolni akarok, igazi ellenféllel és tenni a népemért.
-Ez nem ilyen egyszerű dolog, még nem vagyunk elegen ehhez.
-Akkor menjünk csak mi ketten, kössünk el egy csónakot és menjünk.
-Megőrültél? Az szökésnek minősülne!
Nagyon felhúztam magam a válaszán, földre dobtam a lándzsám és pajzsom majd megindultam feldúltan a királynő háza felé. A bejárat előtt a két őr össze zárta előttem lándzsáit, de bentről hallatszott:
-Engedjétek át!
Átadtam kardom és tőröm az őröknek és belépdeltem a terem közepéig és illedelmesen meghajoltam. A királynő felállt és felém indult.
-Mond húgom, miért jöttél?
-Úrnőm, én.. én harcolni szeretnék.
Már teljesen közel ért hozzám és előttem állt.
-Micsoda ártatlanság lobog a szemeidben. Szűz vagy még?
Bólintottam, hogy igen, de hogy meggyőződjön igazamról, ujjaival ellenőrizte is. Előhúzta tőrét és felém nyújtotta.
-Fogd! és oda intette az egyik szolgát. Ekkor már nővérem is ott állt az ajtóban. A férfi remegve és lassan lépdelt oda mozdulatai egy egy örökké valóságnak tűntek.
-Vágd el a torkát! hangzott az utasítás. Nekiszegeztem a tőrt a férfi torkának és oldalra néztem a nőveremre, aki csak bólogatott. Megértettem, hogy most nem hátrálhatok meg vagy ő él, vagy én. A királynő megfogta a fejem és vissza fordította a férfire.
-Nézd! Rendkívül lassan csináld! Lásd a szenvedést és a kínt az arcán.
Úgy tettem, ahogy mondta az arcomba spriccelő vér ellenére sem pislantottam, csak néztem a szemeit, és megértettem miért is kellett ezt megtennem. Most viszont maga felé fordította tekintetem és az arcomon lévő vérbe beletörölt az ujjaival, majd a számba dugta, hogy érezzem a vér ízét.
-Nos, húgom még mindig vérre szomjazol? Csak bólintottam.
-Rendben van engedélyezem, számodra, hogy öt évre elhagyj minket,és felfedezd a külvilágot, de ne feledd szűzen kell visszatérned. Most pedig menj haza és készülj, az első kifutó kereskedő hajóján rajta leszel.
Mielőtt távozhattam volna a kezembe nyomta a piros gyöngyöt mely azt volt hívatott jelezni, hogy már öltem embert. Haza érve megmosakodtam, felhelyeztem fonott tincsemre a jelzést és magamra öltöttem páncélomat, magamhoz vettem fegyvereim és indultam a kikötőbe. Ott már anyám várt, oldalán a királynővel és a nővéremmel. Egy árva szót sem szólt egyikük sem, csak anyám terített egy köpenyt a hátamra elől megkötve azt, majd adott egy csókot a homlokomra és a fejemre húzta a csukját. Elindultam, hogy felszálljak a hajóra, a királynő pedig intett az őröknek engedjenek fel. Az utolsó szavak amiket amazon földön halottam a következőek voltak:
-Igazán büszke lehetsz a lányaidra drága barátnőm! A kisebbik különösen emlékeztet rád.

Képesség(ek):
Sebess íjászat: Lehetővé teszi két nyílvessző kilövését egymás után vagy egy azon célpontra vagy pedig két különböző célpontra.

Megelőző szúrás: Ez egy egyfajta védekezés, ha rövid fegyverrel támadnak rám (kard, tör, fejsze stb... kisebbek mint a lándzsám) megelőző szúrást csinálok amitől vagy megáll a támadás jobb esetben meg is sebesül a támadó.

Felszerelés:
Távolsági fegyver: Vadász íj+nyílak
Közelharci fegyver: Elsődleges: Lándzsa, Másodlagos: Kard, Tőr
Pajzs: Háromnegyed hold alakú (lehetővé téve az íj használatát)
Páncél: Fekete bőrpáncél. Lábszáron, alsókaron, vállon és a mell részén acél betétekkel, jobb kézen íjász kesztyűben végződik (védi a mutató és a középső újat az idegtől). (elősegíti a gyors és könnyed mozgást)

Tárgy: Re: Astra Hétf. Dec. 09, 2013 10:34 am

Sebes íjászat: Körönként +1 támadási lehetőség íjjal.

Megelőző szúrás: Közelharci támadások ellen körönként egyszer kétszer dobhatsz védelmet.

Örülök neki, hogy végre van egy amazonunk. Smile

Bones kapitánnyal nem fogjátok szeretni egymást. Very Happy

A karakter elfogadva, jó játékot!

Tárgy: Re: Astra Hétf. Dec. 09, 2013 10:39 am

Itt a sorsod:

Tárgy: Re: Astra Hétf. Dec. 09, 2013 10:39 am

The member 'Dastriel' has done the following action : Szerencsedobás

'Sorsdobás' :
Astra Yellow10