Vergilius menedéke

Hiába minden, bár nem sikerül olyan erővel a megszorítás mint szerette volna így is elég sikeres az áttörése hogy megízlelje édes vérét mely erővel látja el. Megölni tényleg nem akarja csak épp a szédülés határáig fogyaszt belőle.
- Nem vagyok senki kutyája te szajha - lihegi fülébe és végignyalja azt.
- Senki ne mondja, hogy hazudok, nem öllek meg legalábbis egyenlőre. Most pedig ha beszélgetni akarsz hát legyen de nem itt! - ezzel megragadja és egy ló sebességével vonszolja magával egy barlang sötétjébe ahol pillanatnyilag meghúzta magát. Itt ott holtestek hevernek. Néhol vér és belsőség mocskolja a falakat. Itt elengedi és a kezébe nyom egy kancsó bort amit még egy karavántól lopott.
- Igyál és elmúlik a szédelgés, ne mondd, hogy nem vagyok kegyes. - morogja

- Meg kellene? - kérdi nevetve
- Ha az életed akarnám már elvehettem volna, nem öllek meg de ne hidd azt, hogy nem gondolom meg magam ha ostobaságot művelsz. - mondja acsarogva. - bár magam sem értem miért is nem végzek veled itt és most, nyitom fel a tested és habzsolok lényed templomán... -vigyorogja
- Ám beszélni akartál és nekem sem árt meg a szó, így hát kezdjük újra, de ne bosszants fel mert esküszöm mindenre ami szent volt neked valaha is, hogy felnyitlak és hagylak kivérezni mint ahogy a disznókat szokták. - láthatóan nyugodtam állapotba került és a szemeiről is lekúszik a vér színe. A barlang egyik sarkában pár könyv hever, és egy szalmazsák melyet nyilván párnának használ.

- Megvizsgáltam a lelked - feleli kurtán a féligazságot.
- de most én jövök. Honnan jössz, miért jössz és hova tartasz? - kérdi s közben fel alá járkál.

A könyvek régi máguscsaládokról szólnak és sötét letűnt korokról. Legalábbis a címek ezt sejtetik.

- Visszahozom neked te lány.
- Te csak pihenj...
Egyenlőre élvezheti ezt a szituációt mert máskülönben már feltépte volna azt a csinos kis torkát és mohón habzsolna a vérén. De nem tesz így. Talán még használhatná a gyermeket ki elindult a romlás útján... Akárhogy is a botot csakhamar megtalálja és a lány örömére vissza is adja azt neki.
- Öltél. Igaz e? Milyen volt? Milyenek most azok az átkozott emberek? Milyenek a városaik? - kérdi unottan.
- Virgil. Hívj Virgilnek
- Éhes vagy? van itt valahol egy őz tetem, süthetünk ha gondolod...

- Az még nem dög... alig fél napos de ahogy gondolod.
- És nem vagy a foglyom, távozhatsz ha akarsz.
- Városokban, patkányfészek azt hiszem hamarosan meglátogatok egy ilyen helyet.
- Tristramról hallottam és jártam már ott. Az ottaniak mások mint a többiek. Tapasztaltabbak látszik, hogy a kín fiai... - mondja majd leül egy sarokba és a gondolataiba mélyed.

- Köpök rá, hogy mit csinálsz te gyermek. De a szavam tartom nem öllek meg ha nem vagy hülye. Vagy épp máshogy nem döntök. azért hoztalak ide mert az erdei úton még annyira fontos volt, hogy beszélj velem. De úgy látom már nem az... Ha zavarnál akkor már hallott lennél. Ezt az egyet hidd el nekem. Nem vagyok én ostoba emberek jótevője. Legtöbbjük nem érdemli meg az élet eszenciáját sem.
- E barlang fedezéket adhat neked addig amíg akarod...
- Ami érdekel azt pedig egyenesen kérdezd meg, nem vagyok ember hogy a szavak játékát vívjam.

- Az emberek élete? Hitványak. Korcsok és nagyobb szörnyek mint én.
- Fogyaszthatom az emberek italát és ételét de nem csillapítják igényeimet. Az hogy hogy lettem ilyen már elfeledtem mint ahogy azt is milyen volt embernek lenni. - Részben igaz amit állít de arra hogy lett ilyen kristálytisztán emlékszik, de nem érzi úgy hogy ezt másnak is tudni kéne.
- Te mit gondolsz? Mi az élet értelme? Gondolkodj el ezen mindjárt visszatérek. - mondja majd kiviharzik az éjszakába. De alig telik el pár perc visszatér egy friss, meleg és egy kissé vérszegény őz gidával. Majd gyakorlott mozdulatokkal megnyúzza és belsőségeitől megszabadítva karóra húzza, hogy aztán ropogósra süsse a gyereknek.
- Te bizonyára éhes vagy. Itt van ez majd jóllakat hamar elkészül meglásd. Csináltam már ilyet jó sokszor, az ízeket attól még néha megkívánom. Senki nem mondhassa, hogy Virgil tanyáján éheztél ha már vendégeskedtél... - mondja kurtán hisz ritkán nagyon ritkán kedves és akkor sem sül ki belőle sok jó. De most épp így kívánja kedve, hasznot is tud húzni e lányból...