Excelsior szálló (VK I. epizód - Füst és köd)

Az Excelsior vendégei csupa olyan személyek, akikre az átlagemberek mindig irigykednek. Azok a pénzes emberek járnak ide, akik a király vagy a parlament megbízottjai, üzlettársai vagy külhoni követei.
Pontosan erre lett kitalálva az egész épület. Itt minden megvan, amire a kikapcsolódáshoz szüksége van az embernek, persze, csak ha meg is tudja fizetni.
A hall a recepció után egyből egy nagy teaház, párnákkal, fotelekkel, asztalocskákkal, kellemes illatú füstölőkkel, és elegáns felszolgálókkal. Innen nyílik egy hatalmas, kristálycsilláros étterem és italbár.
A terem végében lévő hatalmas lépcsősor a további emeletekre visz, ahol találhatók a szebbnél szebb szobák és lakosztályok. A -1. szinten találhatók különböző forró fürdők, masszázsszobák és minden, ami a luxus fogalmát kimeríti közel s távol.

Az érkező karaktereket a recepciós fogadja, aki, miután megtudta, miért vannak itt, a jól öltözötteket egy teára invitálja, és bekísérteti a teázóba, a többi "nem megfeleltet" pedig az ajtó mellett a falnál felsorakoztatva váratja.

Megérkeztem a szállodához, kissé feldúltan, hogy nem választott oldalt az ember. Erősen gondolkoztam azon, hogy visszafordulok és távozok, mert aki nem tisztel engem, az nem méltó arra, hogy segítsek neki. ~ ENGEM nem tisztel... ~ Háborodtam fel és a falnak dőltem, annak ellenére, hogy ruházatom még elfogadható volt, hogy bemenjek teázni. Ideges voltam.

Kisvártatva ideérnek és a megérzés miszerint célszerű úri ruhát ölteni nem volt alaptalan. Ha a pénz hatalom, akkor ezen a helyen túl sok hatalom csoportosul. Mindazonáltal a maga nemében kellemes helynek mondható, és igazából tapasztalatszerzés céljából is megérte ellátogatni e helyre. Ugyan nemesi öltözetet öltött Vill páncélja és fegyvere ugyanúgy itt vannak az efféle dolgokat nem bízza a véletlenre.
- Meglátjuk mi lesz aztán kitaláljuk, hogyan tovább, viszont van ezen a helyen valami, valami ami engem felettébb zavar - mondja társainak gondterhelt kifejezéssel az arcán. Ekkor Pyrére néz aki még mindig fájlalja a sebeit, és ez még inkább elszomorítja. El kell, hogy mesélje a dolgokat mert aki ezt tette az nem ússza meg élve, az biztos...

A magam Necromantikus eleganciájával, egyenes hát, magas délceg kiálásával slattyogtam be az épületbe. Azonban a jelek szerint ez ide a nem megfelelő elegancia képviselője. Meg kértek hát hogy a falnál állva várakozzak. Gonoszan vigyorogva a pultra könyököltem és közelebb hajoltam a recepcióshoz.
-Ugyan miért vonulnék a falhoz? Mert meghívtak és nem én fizetem ki azt a mérhetetlen mennyiségű teát amit kedvem támadt elfogyasztani hanem valaki más aki.. hogy is mondta? Megfelelően van öltözve? Tudja ismerek pár élőholt grófot, gondolja feltámasztok párat, ők elég elegánsak lesznek önnek? Vagy én is megteszem?...Hm?
Mosolyogtam lágyan és vártam mit fog lépni. Kedvesen beszéltem annak ellenére, hogy fenyegetőztem. Bepillantottam a teázók felé. Úgy tűnik a többiek hajlandóak voltak bohócnak öltözni. Rosszallóan megingattam a fejem és visszanéztem a recepciósra.
-Higgye el, ők még nálam is rosszabb társaság... Ráadásul még büdösek is... Ahonnét én jövök ez elegáns öltözet...

Miután megérkeztünk az Excelsior szállóba mellbevágóan hat rám a gazdagság ilyen fokú mutogatása. Eléggé visszás, hogy pont egy ilyen helyre kellett szervezni a megbeszélést. Mintha azt akarnák bennünk erősíteni, hogy mi senkik vagyunk akik örülhetnek, hogy szolgálják a nemességet. Angivar ezzel nem a megfelelő hatást érte el nálam. Amikor pedig a recepciós szétválasztja a csapatot már csak egy gúnyos pillantásra méltatom. Vajon mit kezdenének itt a jólöltözöttségükkel meg a gazdagságukkal ha egy démoni horda perzselné fel a várost. Baromság a ruha alapján megítélni az embereket, mert ezt csak egy bolond teszi meg aki még nem tapasztalta hogy milyen is a valódi élet és a harc. De persze lehet csak a hely puccossága teszi ezt, de akkor meg megint oda lyukadunk ki, hogy kár volt ide szervezni a megbeszélést. Ilyen gondolatok cikáznak végig agyamon miközben odatámaszkodom a falhoz a zsoldos mellé. A hosszú hajú fickó eszmefuttatását meghallva igencsak el kezd viszketni a tenyerem. Már a csata után is eléggé undorítóan viselkedett, de azóta sem változott sokat a helyzet. Lehet, hogy nem nézné ki egy nőből, de ha valami elmés és főleg rosszindulatú megjegyzést tesz rám a páncélkesztyűs kezemmel verem ki a fogait. És persze vonatkozik ez a másik jómadárra is. Nem is értem magam, nem szoktam én ilyen érzékeny lenni.
~ Lehet valami démoni hatás van körülöttem? Majd a megbeszélés után és Pyre meséje után meglátjuk mi lesz a helyzet.

A mellém állt nőre néztem majd megszólaltam:
- Látom maga is csatlakozott a feldúltakhoz.
Ezután visszafordultam előre és keresztbe tettem karjaim.

- Kénytelen voltam. - mondom. Próbálok normális hangot megütni, mert nem akarok egy csetepatét kezdeményezni a semmiért.
- Sajnos az itteni nemességnek több a pénze mint az esze. - teszem még hozzá kissé keserűen.

A szállodába érve a recepciós engem és Villiemet simán tovább engedett, de a lányokat a falhoz állította,jobb lett volna ha ők is jönnek de nem akartak kiöltözni. Viszont így nyugodtan tudok beszélni Villiemnek az íjászról. Közelebb is simulok hozzá séta közben ahogyan haladunk be a teaházba.
-Mi legyen a papirossal elmenjünk megnézni ki az az ember akinek a neve rajta áll? Illetve van még valami az íjász akinél volt, a szemei mintha nem önmaga lett volna, mintha valaki hipnózisban tartotta vagy hasonló. Ezért nem működött rajta az erőm és kaptam ennyi sebet. -közben bájosan mosolygom a velünk szembe jövőkkel és akik mellett elhaladunk.

Nem akartam korán jönni de sikerült majdnem utolsónak érkeznem. Éreztem a téren lévő emberek szagát. Itt van már a fura pénzdobáló ember, a hulla fosztogató, a csinos páncélos nő és a lány is aki a védelmemre kelt. Kicsit félve léptembe az én ruhám csak arra volt hivatott, hogy esetleg itt kint az ajtó előtt kolduljak benne. Gyorsan a fal mellé is tereltek a sor végér. És csak szaglászhattam a bentről áradó finom illatokat.

- Ó én drágaságom - suttogom szerelmesen fülébe - ne tudd meg mennyire aggódom érted. Miért kell magánakciókra menned? nem tudom kiverni a fejemből, hogy ennek az egésznek rosszabb vége is lehetett volna... nem is beszélve arról, hogy orvoshoz sem vihetlek. Az én képességeimnek sajnos határai és korlátai vannak.
- Pyrém kérlek vigyázz magadra! - duruzsolja fülébe pár apró csók kíséretében.
- Ami a papírt és a támadódat illeti, igen felkeressük a papíron álló nevet, bár lássuk mit mond majd a politikus. A támadód pedig... nos csak bánom, hogy nem foghatom a két kezem közé, hogy apró darabokra törjem a testét fájdalmat okozva neki azért amit veled tett.... Utána járunk ennek az egésznek... és valakin bosszút állok ezért amit veled tett.

A fogadó előtti csetepaté felkeltette az érdeklődését. Sok ember gyűlt össze eme porfészekben. Talán érdemes lesz kicsikét odafigyelnie az itt zajló dolgokra. Ámbár ő ebbe a harcba nem szállt be. Kicsit megkésve érkezett már meg és csak a nyomokat látja. De az invitáláshoz épp időben érkezik. Emiatt ő is úgy gondolja, hogy beléphet eme fogadóba a többiekkel együtt.
De amint belépet rá kellett jönni, hogy nem épp ide tartozik. Valaha talán. De most, semmiképpen. Szakadt köpenye, és kissé megviselt felszerelése nem éppen ideális eme helyre. No meg a szaga sem. Hmm… több napos izzadság szag lengi körbe, ami már kissé kezd csípős lenni. Meg egy enyhe vérszag is körbelengi. A hátára csatolt jókora kétkezes pallos nyugodtan pihen. Élén most vér nem szennyezi be.
A hely látványa ellenben nem nagyon érdekli és rázza meg. A szegények és gazdagok között tátongó jókora szakadék ékes bizonyítéka eme hely. Ennek ellenére nem viszolyog eme helytől, mint néhányan. Róluk legalább el is tudja képzelni, hogy képesek megfizetni a szolgálatait.
- A nemes ember meghívására érkeztem. – közli a recepcióssal, majd indulna is tovább.
- Sajnálom uram, de ilyen ruhában, és hmm… - szagol a levegőbe, majd elfintorodik – illattal nem léphet be eme előkelőségek közé. Remélem, hogy megérti.
Erre a szavakra, azért kicsit megáll és odafordul. Még kicsit ki is húzza magát. Sisakja már a kezében pihen, így jól látszik nem épp tetszetős ábrázata.
- Te kis féreg. – sziszegi Grish a fogai között. – Eltaposlak, ha nem engedsz be. Lenyúzom a bőrödet és a koponyádból fogom a tejet vedelni.
Szemeiben a düh tüze lobbant fel és lassan közeledik a recepciós felé.

-Én is szeretlek kedvesem, csak rád tudtam gondolni amikor majdnem... de ezt kimondani sem szeretném. Nem akarlak elveszíteni. Tudod jól, hogy mi vagyok egy tapasztalt orvos azonnal észre venné a véremből, gondolom azt te sem szeretnéd. Ami a támadómat illeti, már az örök vadász mezőkön rohangál, de a felelős talán az az ember lesz akinek a neve a cetlin van. Most akkor elmondok neked még valamit, amire nem volt alkalmam még. Emlékszel mondtam, hogy talán ember lehetek. Ehhez viszont lelkeket kell szállítanom a pokolba. Ezért mentem utána egyedül, nem láthatja senki mit teszek, még te sem mert lehet,hogy fájna neked. Nem ülünk le valahová, amíg várunk és rendelünk valamit? Igazából a lányoknak is vihetnénk ki. Azt csak szabad, ha már nem jöhettek be.

- Pyre, hát ne is merj itt hagyni - mondja keserűen - azt nem tudnám elviselni. A trónomról is lemondanék ha az életedről van szó drágám.
- Pontosan mi is az? - kérdi kíváncsian. Közbe ételt és italt szerez egy tálcán amit a lányoknak tud kivinni. Merje valaki megállítani, a társai megérdemlik az ételt és az italt.
- Kedvesem ugye jobban vagy? én megtettem mindent amit az évek alatt elsajátítottam a csata mezőn, remélem e tudás elegendő volt.

-Nem is állszándékomban itt hagyni téged kedvesem, azt pedig felejtsd el a királynőd akarok lenni, ha kell még egyszer visszatérek hozzád a pokolból. -két tenyerem közzé fogom az arcát és hosszas forró csókot adok neki- Csak így tudom elvenni a férfiak lelkét, nem akarom, hogy ezt látnod kelljen és nem is azért teszem mert őket kívánnám helyetted.
Kisétáltunk a lányok hozz és adtunk nekik szendvicseket és teát, volt ott egy szegény ruhás lány neki is adtam egy szendvicset és bájosan mosolyogtam rá. A többi zord arcú fickó viszont teljesen hidegen hagyott legalább megfürödtek volna vagy ilyesmi, nem is értettem a lányok,hogy bírják elviselni azt a szörnyű bűzt. Aztán vissza mentünk Villiemmel.
-Sokkal jobban, démon vagyok kedvesem gyorsabban gyógyulok mint az emberek, csak mindenhez idő kell.

Nem olyan régóta ácsorogtam bent a fal mellé parancsolva, amikor kijött a lovag aki szintén küzdött a téren az oldalán egy gyönyörű vörös hajú nővel, akinek az illata ismerős volt friss rózsa illat de nem láttam a csetepaténál. A két nőnek hoztak ételt és italt és nekem is adott egy szendvicset és kedvesen mosolygott rám.
-Köszönöm. - és vadul enni kezdtem, mert farkaséhes voltam.

Némán követi kedvesét, és a mondottakhoz nem igazán tud mit hozzáfűzni, a tudat, hogy csókolnia kell és kacérkodni másokkal... áh inkább nem is próbál rá gondolni, gondterheltségét leplezve egy ideges mosolyt vet inkább. Örül mikor társainak elemózsiát juttatott, bizony jó király lenne Vill.
- Sajnálom barátaim, de gyertek be inkább... - mondja nekik Vill. Reméli besurrannak velük.
- Jó értem én, de kérlek vigyázz magadra!

-Tudom,hogy ez most fáj neked, -szorítom meg a kezét amibe belekaroltam - de nem akarok előtted titkolózni. Aznap este is amikor találkoztunk, téged is megakartalak fosztani a lelkedtől. És csókjaim miatt neked nem kell izgulnod, csak akkor halálos, ha előtte megigézlek. Úgyhogy szoríts magadhoz és csókolj, hogy tudjam nem neheztelsz rám azért mert ezt kell tennem és ezt akartam veled is tenni.

Szavai éles késkén szurkálják az ifjú lovag szívét... de hogyan is haragudhatna élete nagy szerelmére. Csak reméli ezek az érzelmek őszinték és nem igézet áldozata. De ha így is van az érzés attól még édes és a szeretet amit érez valós. Nem szól csak lágy csókot lehel ajkaira és reméli akkor is szeretné ha egy egyszerű paraszt lenne...

Meglepődöm amikor, hogy Pyre és Vill szendvicsekkel és teával jönnek ki hozzánk. Rendes dolog tőlük, de ezzel is csak azt az érzést növelik bennem, hogy úgy érezzem mintha valami kutya lennék akit a gazda az asztal mellett etet. Átveszem, de nincs kedvem enni és inni. Elment az étvágyam ettől az egész helytől és ettől a helyzettől. Amikor látom, hogy a lány aki szintén nem a legutolsó divat szerint van felöltözve milyen mohón esik neki az ételnek én is odakínálom neki a részem. Remélem elfogadja és nem kerül a szemétbe. Gondolom egy ilyen szendvics árából egy egész család jóllakna, de itt biztos kidobnák, csak azért mert már megfogtam a tányért amin az étel van. Nem is értem igazán miért vagyok ilyen szomorú, valamiért még a régi családi házunk és rég halott családom is eszembe jutnak, pedig csak nagyon ritkán gondolok rájuk. Valami nagyon nincs rendjén most velem.

A páncélos nőnek nem igazán fájt a foga a szendvicsekre és felém kínálta. Kapva kaptam az alkalmon és azokat is falni kezdtem, ugyan miért is menjenek kárba, majd tele szájjal vettem oda neki. -Köszönöm!

Közelebb hajoltam a nőhöz, aki átadta a szendvicsét a vadul zabálónak, majd halkan súgtam neki:
- A következőt megkaphatnám?
Próbáltam minél kellemesebb hangon kérni. A gyomrom halkan korgott már.

Csak bólintok de nem mondok semmit.
~ Nem kell megköszönnie ~ gondolom.

Felhúzom a szemöldököm a suttogásra. Oldalt pillantok és nem tudom eldönteni, most szórakozik velem ez a fickó vagy komolyan gondolja.
- Ne tőlem kérdezd. Én már a lánynak adtam, majd ő eldönti ad belőle vagy megtartja mindet. Elég éhesnek látszik. - mondom és leteszem tányért.
- Egy kis éhezés nem árt. Nemesíti a lelket. - fintorodom el és visszadőlök a falnak, úgy nézve hogy eszik a lány, mintha azzal én is jóllaknék.

Szereti az ilyen burzsuj helyeket. No nem azért, mert ő ebbe a rétegbe tartozna, ott még azért nem tartunk, de legalább itt van egy kis tisztelet a levegőben. Legalábbis az a tartás, ami általában a gazdagabb embereknek van, az számára tényleg azt tükrözi. Lehet, hogy ez csak egy ilyen furcsa értelmezése a testbeszédnek, de Bones sem úgy járkál az emberek között, mint az átlag nép. Akinek van tartása, azt jobban megnézik, és jobban bíznak benne. Hogy miért? Talán a hagyomány miatt. A tartás azt sugallja, hogy az illető vagy sokat tesz a népért, vagy nagy harcos volt, aki büszke a múltjára.
Amikor beér, a portás éppen el van foglalva egy férfival, de egy másik férfi - valószínűleg valami poggyászpakoló inasféleség - a tearészleg felé inti. Így hát Bones bemegy, és helyet foglal egy kisebb asztalnál. Másokra nem igazán figyel, el van mélyedve a gondolataiban, meg jobban érdekli a berendezés.
Hogy miért engedték be? Mert ő kimondottan ügyel a kinézetére. Lehet, hogy haja kicsit csapzott, de ruháinak és önmagának tisztasága, és ha már itt tartunk, tartása miatt akár passzolna is ennek a helynek az atmoszférájába.

Quarion már jó ideje itt van a hallban, a teázó pultjánál ücsörög, és a pultossal beszélget. Közben az érkezőket figyeli és számba veszi a népet. Felméri, hogy látszatra ki lesz majd képes segíteni. Az az igazság, hogy politikai harcban a fegyverek csak legvégső esetben szükségesek, így a harcosok mínusszal indulnak, csak úgy, mint a csapzott ruhájú, látszólag műveletlen, vagy legalábbis nagyon vidéki egyének.
De ezzel nem arra utal, hogy bárki is kevesebb a másiknál, főleg nem saját magánál, ez csupán egy kinézet alapján kimondott általánosítás a "küldetés" célja szempontjából.