Excelsior szálló (VK I. epizód - Füst és köd)

Tapasz. szint : 5 Hozzászólások száma : 13

A lépcsőn lerobogva szomorúan tapasztalja, hogy alig jöttek el páran azok közül, akik a téren az életéért küzdöttek. Az orgyilkosra veti a pillantását, kérdően, aki erre elmagyarázza, hogy hol a többi.
Idegesen szedi a lábát az előtér felé, ahol meglátja a falatozókat, akik számára is ismerősek. A portához lépe, és ráförmed a recepciósra:
- Nem megmondtam, hogy vendégeim lesznek? Egyértelműen megmondtam, hogy amíg nem érek le, addig kínálják meg őket étellel és itallal, erre a falhoz állítják őket, mint akik bitófára várnak.
A recepciós szólni sem mer, hiszen mégiscsak azért kapja a fizetését, hogy a pénzes embereket kiszolgálja, és nincs szava most. Tényleg nem követte a kérést, a saját egoizmusának és undorának köszönhetően. Inkább csak lesüti a szemét, és bólogat.
Angivar a leszidás után kedves mosollyal fordul a falnál állókhoz.
- Elnézést kérek a szálloda nevében, kérem, fáradjanak be a teázóba.
Miután helyet foglal mindenki, és elcsendesedik a hely, beszélni kezd. A szemfüleseknek feltűnhet, hogy csak ez a társaság van jelen az egész teázórészlegben, meg persze a személyzet.
- Nos, örülök neki, hogy eljöttek. Még egyszer szeretném megköszönni a segítséget, örülök neki, hogy van még annyi méltóság Sanctuary földjén, hogy ismeretlenek képesek odaállni más mellé, ha az bajban van. Tiszteletreméltó.
Ami ma történt, az meglehetősen kimeríti a diplomáciai küzdelem fogalmát. A vörös inges támadók azt állították, hogy a Raggen Flamma Szövetség tagjai. Az elmúlt órákban utánuk érdeklődtem, de semmit nem találtam róluk. Így az az érzésem, hogy ez egy újonnan létrejött társaság, amely a Felvilágosultak pártjának céljait szolgálják, de láthatóan nem békés eszközökkel.
Persze ez csak találgatás. Szeretném, ha utána járnának a dolgoknak. Nekem teljesen mindegy, hogy csapatban vagy külön-külön nyomoznak, a kérésem az, hogy tudjanak meg minél többet arról, hogy mi is áll a háttérben. Elsősorban az ellenzék politikusait kellene megvizsgálni.
Quarion - mutat maga mögé - felügyelné és irányítaná a társaságot. Ő hűséges testőröm, akiről talán van is, aki hallott, de most nem ez a lényeg... a lényeg, hogy meg kell állítani ezt az egészet, mert az alapján amit ma láttunk... nos... az a feltevésem, hogy puccs van készülőben, méghozzá a király ellen.
Mindenkinek, aki segíti a célt, és hasznos információkkal tud előállni, a helyzet tisztázása után 3000 arany üti a markát. De kérem önöket, hogy ezt az egészet kezeljék bizalmasan.
Egy gyenge mosolyt még elereszt, majd meghagyja a közönségnek, hogy fogyasszanak egészséggel, minden az ő számlájára megy. Ezután Quarionhoz vonul, hogy megbeszéljen még pár dolgot a közeljövőről.

És lám megérkezett a politikus kutya, ki nem is figyelt szavaimra. Egyetlen szót kellett csak mondania, ő mégis úgy döntött, hogy nem fogja ezt megtenni. Miután beengedett engem is, helyet foglaltam, hogy pont szemből lássam az embert.
Tiszteletlenséget mutatott így én is ezt tettem és az egyik kis teázós asztalkára pakoltam mindkét lábamat. A politikuson kívül nem akartam senkit sem megsérteni, így gondoskodtam arról, hogy lábaim senkit se zavarjanak.
Hátra dőltem a fotelben és hallgattam mondanivalóját. Elmondta, hogy mégis kik voltak a vörös köpenyesek és a feladatunkat, majd a jutalmazást is. Előtte azonban lepakoltam a lábaimat az asztalkáról és még mielőtt távozni tudott volna megszólítottam. Ha ezúttal is figyelmen kívül hagyott volna, akkor követném, megfognám a vállát és megfordítanám. Egy szóval mindent megtennék, hogy figyeljen mondanivalómra.
Ha sikerült felkelteni figyelmét a következőt mondtam:
- KEDVES MEGBÍZÓ - mondtam agresszívan, majd a többit nyugodtan folytattam - Bevallom, nem kedvelem önt, és ezt vegye személyes sértésnek azok után, ami a pódiumon történt. - néztem a szemébe - Ennek ellenére kíváncsi lennék a válaszára, miszerint a múltkori szituációban... - megemeltem a hangomat ...amire maga BIZTOSAN emlékszik... - majd közelebb mentem, ha meg már közel voltam, közelebb hajoltam, de hangmagasságomat nem vettem le - ...mikor a pénzérméről kérdeztem. - lejjebb vettem a hangomat - Mi lenne a válasza? Fej vagy írás?
Majd vártam a válaszára és, ha nem azonnal érkezett, akkor hozzátettem:
- Persze, ha magának túl nehéz egy szót kimondania, ne aggódjon, mindent megteszek, hogy segíthessek a Raggen Flamma Szövetségnek.
Majd rövidesen folytattam:
- Úgy gondolom, hogy ennyit akárki megtehet ahhoz, hogy ne találjon ellenségekre. Nyugodjon meg, én sem szeretném ezt, de ha... - megemeltem a hangom - ... TISZTELETET... - folytattam halkabban - ...sem mutat a megbízottainak, akkor maga egy pocsék vezető.
Megálltam és vártam a válaszát, majd, ha válaszolt a következőt mondtam:
- Jó, köszönöm szépen!
És visszaültem a fotelembe.
Ha nem válaszolt, akkor megfordultam és a kijárat felé kezdtem sétálni, miközben a következőt mondtam:
- Gratulálok azoknak, akik egy olyan vezetőt követnek, ki anyagiakon kívül semmit sem tud felmutatni csupán arroganciát. Remélem azért két napig bírni fogják mielőtt a megbízójuk őrei hátba nem szúrják önöket. - majd halkan hozzátettem - Ha már az is nehezére esik, hogy egy szimpla egyszavas választ adjon.

A férfi idejön, és papolni kezd ugyanarról az elcseszett baromságról, amiről az előbb is. Kinyír egy embert, ha rosszul dönt Angivar, és ha a férfi olyat dob. Nevetséges. Ez morálisan, erkölcsileg sértő kérdés.
Egyelőre csak figyel, de tőrének markolatán van a keze, hogy ha kell, egyből suhintson vele.

Tapasz. szint : 5 Hozzászólások száma : 13

Látja, hogy a nemrég furcsa játékkal elé álló férfi hozzá igyekszik, így felfüggeszti a beszélgetést, és rá figyel. Ugyanaz a játék, csak most sértés is párosul hozzá. De emiatt nem veszíti el a hidegvérét, ugyanúgy, kedves mosollyal mondandóba kezd.
- Nos, mindenki egyenlő, és mindenkinek megvan a saját világa. Így elhiszem, és megértem, hogy önnek ez a szokatlan játék fontos. De ha tiszteletről beszélünk, akkor az ilyen nemű - mutat a kettejük közötti, személyes aurát megszegő távolságra - sem túl jó kimutatása annak, pláne, hogy annak ellenére, hogy én korábban bemutatkoztam, és jelen esetben maga jött ide hozzám, a nevét sem árulta el.
De amennyiben tényleg le akarja játszani ezt a játékot, legyen. De az én érmémmel.
Zsebéből elővesz egy aranytallért, feldobja, ahogy azt ilyenkor szokás, de mikor esne le, elkapja, és beleteszi a pulton lévő borravalósüvegbe. Ezután fenyegető arccal fordul vissza.
- Nem tudom maga honnan jött, és hogy kinek képzeli magát. Ebben a városban nem szokás emberéletekkel fogadni semmire sem, pláne nem a vakszerencsére. Teljesen tök mindegy, hogy megkapom-e azt az érmét, ha maga jót dob, nincs rá szükségem. Tudja miért? Mert mindig lesznek odakint olyanok, akiknek viszont van rá szükségük, az életük múlik azon, hogy van-e mit enniük, maga meg a megélhetésükkel játszik másokkal, és az életüket teszi fel tétnek. Ez lenne a tisztesség? Az, amiről maga beszél, és azt hiszi, hogy van is magában? Ugyan, kérem! Aki mások életével kereskedik, az belül fertő!
Ami különösnek hat, és közben fokozatosan észre lehet venni: a tetoválásai egyre vörösebbek, és egyre fényesebbek lesznek az indulattól. Mintha varázserő égne, fortyogna a csíkok alatt.

Excelsior szálló (VK I. epizód - Füst és köd) - Page 2 27zm6av

Eléggé elgondolkodtam azon amit mondott és hát Villiem, remélem tudod, hogy csak miattad teszem.
Fel álltam hát és megszólítottam a politikust.
-Uram, Képviselő úr! Válthatnék önnel néhány szót négyszemközt? Persze nem ilyen tiszteletlenül és arrogánsan mint ez az ember.

Pyre egy igazi nő. Tudja mit akar és Vill jobb királynőt keresve sem találna, na nem mintha akarna. Az első perctől szereti úgy ahogy van. És minden vele töltött percért hálát ad. Csak nézi és csodálja és hallgatja ezt a határozott elegáns fellépést.
~ Négyszemközt, mi a csuda még mit nem, másodjára sem fogok beszélni ezzel az alakkal, ó szerelmem ne haragudj de én is megyek ~ Fut át agyán. És egy érzéki, csókot lehel ajakára. Ebben a csókban belesűrít mindent, azt hogy mennyire kívánja őt, azt hogy mennyire szereti őt és, hogy soha nem akar elszakadni tőle. Az egész teste megremeg.
- Bocsánat uram de ha lehetne inkább hatszemközt! Már a téren is szerettem volna önnel szót váltani a csatát követően csak egy bizonyos ember valami pénzérmés trükkel szórakoztatta így jobbnak láttam nem akadékoskodni. - Mondja Vill mosolyogva és jobbját nyújtja - engedje meg, hogy bemutatkozzam Sir. William Rutherford, szolgálatára. A legszebb asszony pedig az oldalamon Pyre az én kedvesem! - Majd figyelmesen vár az úriember válaszára.
6]]~ No meg ezek a jelek az arcán... egyre inkább úgy gondolom a politikus sokat tud, talán megfejti a bennem szunnyadó erő titkát és esetleg a trónigényemet is meg tudja erősíteni befolyásosnak látszik ~[/i] elmélkedik közben

Őszintén meglepődtem,hogy Villiem is felállt, az pedig még jobban ahogy lekapott. Szinte izzottak az ajkai, tombolt benne a tűz és a tettvágy, kissé már szégyelltem is magam, hogy előtte, álltam fel és szóltam. És még be is mutatott pedig ezzel szerettem volna várni míg kettesben leszünk,nem kell, hogy mindenki tudja a nevem, de így alakult.
-Örvendek. -és pukedliztem. Ha másra nem is de legalább arra jó volt, hogy szolgáló lány voltam, az etikettet belém verték, szó szerint.

Válaszát elfogadtam és visszaültem a fotelba.
- Ilyen nehéz volt válaszolni?
Elmosolyodtam és vártam, míg a többiek elindulnak, hogy velük mehessek.

Ugyan felvettem azt a puccos ruhát ami Metana szerint jól állt nekem, nem voltam hajlandó bemenni a teázó részbe míg mások a falnál ácsorogtak. Ráadásul rossz szokásként a belsőcombomra erősítettem egy pengét, persze biztonságosan. Jól rögzítve, vigyázva hogy éle ne sérthesse fel a bőröm mozgás közben sem. A sötétkék anyag kellően zárt és nyitott is volt egyszerre, a szoknyarész nem akadályozott a mozgásban. Az ételt elfogadtam akárcsak az italt, noha kissé szokatlannak tűnt, hogy Prye és Vill hozza nekünk. Némi beszélgetés után megérkezett a politikus a díszkíséretével, s ismételten elkezdte fűzni a szép szavait mindenféléről. Eleve nem tetszik nekem, hogy ennyire beavat a titkaiba, amik elviekben titkosak. Akar tőlünk valamit s bár még nem tudom milyen az ha felhasználnak valamire, a politikusokról elég rosszat hallottam, hogy ezt is bizalmatlanul kezeljem. Többször összeszűkült szemmel nézem a tetovált képű alakot, de legjobban a koponyamaszkos pasas irritál. Nevezhetjük ezt akár félelemnek is, egy biztos, annak az alaknak soha se akarok hátat fordítani. A fickó, a pénzzel. Nos igen, ez valóban nem túl megnyerő ötlet a férfitől, hogy ilyesmire akarja késztetni a politikus urat. Ám ez se tud annyira lekötni, viszont szegény farkaslány jobban zavar, még mindig ugyan az a ruha van rajta, látszik rajta, hogy éhezett. Ha ennek a felhajtásnak vége, elráncigálom magammal a szállodába. Ezt biztosan eldöntöttem. Kissé kényelmetlen a pengével a combomnál, ezért igyekszem észrevétlenül helyezkedni, amíg Prye bemutatkozik, meglehet figyelnem kellene mert az illemről vajmi keveset tudok.

Tapasz. szint : 5 Hozzászólások száma : 13

Aztán megjelenik a vörös hajú nő, és a lovag. Széles vigyor jelenik meg az arcán a vörös szépség láttán, és tiszteletteljesen meghajol, pontosan olyan mélyen, amennyire illik ilyenkor.
- Én is nagyon örvendek, és köszönöm, hogy itt vannak. Persze, beszélhetünk. Az úrban - mutat az orgyilkosra, - bátran megbízhatnak, a rémisztő maszk érző szívet, világmegváltó álmokat és becsülendő elmét takar. Nos?

-Nos uram, természetesen maradhat, a testőre is, ~Akkor testőr ez az alak amikor én angyal vagyok.~ semmi olyasmit nem szeretnék kérdezni ami bizalmas lenne végül is. Sőt nem is nagyon érinti önt és ezt az ügyet, csak nem igazán tartozik másokra, és ön talán tudna nekem segíteni. Biztosan ismeri Trilsk képviselőt, régi ismerősöm és már régen nem hallottam felőle ezért szeretném meglátogatni. Nem tudja esetleg merre lakik vagy hol találhatnánk meg?

Tapasz. szint : 5 Hozzászólások száma : 13

Angivar elmosolyodik.
- Tudom, hol van a rezidenciája. A Debut sétány 14. alatt lakik. Nem tudom, nyomon követte-e a pályafutását, de jelenleg a Felvilágosultak egyik neves képviselője. Ha meg akarja látogatni, akkor akár ki is szedhetne belőle valamit erről az egészről. Persze csak burkoltan, diszkréten. Lehet, hogy nagy káoszt teremtene az igazság a mai támadásról.

Angivar szavai meglepetésként érnek, hogy úgy véli köze van Trilsknek a dolgokhoz, biztosan többet tud mint amit közölt a beszédében.
-Olyan messze földeken jártam, hogy nem tudtam vele tartani a kapcsolatot, sajnos. A holnapi nap folyamán biztosan meglátogatjuk, mégis csak egy régi ismerős. Ezek szerint úgy véli van valami köze a ma történtekhez? Ha szabad tudnom miből feltételezi ezt? Beláthatja, hogy csak úgy egyszerűen nem kérdezhetek rá valahogyan, elkel majd rejtenem a beszélgetésünkbe a kérdéseket, hogy ő maga mesélje el.

- Köszönöm Angivar. Igazán köszönöm. Pyrém után pár szót én is szólnék - biccent udvariasan.
- Elsősorban, ha nem haragszik láttam a téren milyen erőknek parancsol, netalán tudna segíteni egy engem érintő dologban. Képes vagyok dolgokra de nem értem miért. És ön olyan tökéletesen járatos volt a mágiájában, így reménykedtem, hogy fel tudna világosítani az ügyben. - kezdtem kedvesen.
- A másik pedig, - ezzel a kis kódexért nyúl - e történelmi feljegyzés lenne. De ön mint jártas ember nyilván már ki találta miről is van szó hisz ismernie kell a régi dinasztiákat.
- A harmadik pedig ami jelen esetben a legégetőbb - kezdi és homlokát összeráncolja gondterhelten - az pedig az, hogy szerintem itt valami több lehet a háttérben mint egy szimpla katonai puccs... A harcosok furán viselkednek, a városban pulzál valami, és attól tartok hamarosan sokkal több forog majd kockán. Láttam az embereket és éreztem a háttérben feszülő robbanásra kész feszültséget.
- Itt térnék vissza tisztelettel a beszélgetésünk első felére. Én segítek önnek, mert szívemen viselem az igazságot és az emberek javát, ám cserébe ön is segíthetne az én ügyemben ami szintén az emberek javát szolgálná hosszútávon.

Úgy fest egy úrnak csak csettintenie kell és máris kinyílnak az ajtók, megnémulnak és megsüketülnek az emberek. Sőt néha meg is vakulnak, de ez már csak a ráadás. Mit el nem érhet az ember fia hatalommal és egy maréknyi arannyal. Ez szinte mindig ledöbbenti. Közben alaposan végigméri az urat, majd biccent egyet irányába. Azért még megajándékozza egy afféle „Mégis csak bejutok” vigyorral a recepcióst, majd hogy még kicsit megsimogatja jó pár napos őszülő szakállát, ami egy kis ápolásra szorulna.
Végül pedig belép a fogadó teázójába. Számára kissé túl rendezett. Jobban kedveli a füstős csehókat. Ott mindig történnek izgalmas dolgok. Majd egy ember vörös ruhában papolni kezd. De hogy miről? Arról nem tud semmit. Valószínűleg már találkoztak ezek ketten. Ám kissé, mit kissé, igencsak meglepődik a tetoválások láttán, amik változnak.
- Jobb lesz vigyázni ezzel az alakkal. – jegyzi meg magának. – Legalábbis most.
Így nem tudja, hogy vörös ruhás alakot, mi késztette erre a kifakadásra. Talán nem ismerte még ilyen jól az illetőt? No de azért a kutyája sem semmi. Majd végre meghallgathatja az ajánlatot. Ami meg kell hagyni igencsak kecsegtető. Azzal már ő is tudna kezdeni valamit. Jelenlegi tartalékai ugyanis nem sok mindenre elegendőek.
- No ez már tetszik. – jegyi meg hangosan. – 3000 arany. Ennyi pénzel talán még ide is beengednek segítség nélkül.
Arcán vigyor kerekedik. Hiszen öröme nem ismer határokat.
Azért a kis vitát is figyelemmel kíséri. A vörös ruhás pasas pedig meghunyászkodik. Leül és magába fordul, míg arcán idétlen, sőt kissé együgyű mosoly játszik. Legalábbis Grish ezt látja, és így értelmezi a jeleneteket, jeleket. Lehet, hogy más a helyzet és téved, de ez már, ahogy mondani szokás, más lapra tartozik.
Páran még elvonulnak csevegni, de amiért beesett, azt már megkapta. Így ideje távozni és megkezdeni a munkát. Kifelé veszi az irányt.
- Hmm… Az ilyen bandák egyes emberei mindig a szegény negyedben toboroznak, avagy élnek. Talán érdemes lenne ott neki látni. – gondolkozik erősen.
Kifelé menet teljesen elmerült a gondolataiban. A recepciósra rá sem bagózik.

Kissé megnyugtat, hogy nem Angivar ötlete volt a csapat szétválasztása. Gondolom nem engedhetne meg magának ilyen baklövést politikusként. Csendben hallgatom végig a tájékoztatást és a végén kiderült, hogy emberileg sem egy utolsó alak, mert végre színt vallott amikor rendre utasította azt a tenyérbemászó zsoldost. Így már egy kicsit jobban érdekel a sorsa és talán megéri kissé elidőzni ebben a városban. Persze ez nem csak rajtam múlik, hiszen nem egyedül vagyok és mindenkinek megvan a saját célja. Vill sem a háromezer aranypénz miatt van itt és lehet nem csak ő az aki inkább valami más jutalmat szeretne, jut eszembe hármójuk beszélgetése. Mindenképp beszélnem kell velük, hogy hogyan legyen tovább. Rhea is biztos előáll valami jó ötlettel így majd csak jutunk valamire. Várok még pár percet és elindulok vissza a fogadóba. Bízom benne, hogy a többiek is követnek majd idővel.

Felháborodásomat és eszközeimet egy ősszakállas büdös egyén is osztja. Ketten magasodtunk a recepciós fölé, ha a pult nem volna tán már a fején ácsorognánk, hogy meggyőzzük bemehetünk. Lassan megforgattam a fejem. Fenyegetően roppant a nyakam. Valaki sietős léptekkel haladt le a lépcsőn. Odakaptam a fejem, hátha egy őr az de nem. Csak a politikusunk volt az. Mikor végre bebocsájtást nyertünk csalódottan sóhajtottam. Felkönyököltem nyugodtan a pultra a többiek után nézve.
-Tudja... most maga miatt éhesek maradnak a barátaim... Csapni való egy személy maga annyi biztos. Nos... öltem.
Mosolyogtam rá kedvesen mégis rémisztően és hanyag eleganciával a többiek után tértem. Helyet nem foglaltam. Inkább csak hátratett kézzel, lassú léptekkel sétálgattam ide- oda a helységben. Párszor ránéztem Angivarra, utána a zsoldosra. Többiekre is vetettem pá pillantást majd visszatértem a berendezés szemlélésére. Ahogy elhangzott a feladatunk és a vele járó jussunk kitört belőlem a heuréka pillanat.
-Na véééégre... valami hasznos információ.
Aztán mintha mi sem történt volna tovább hallgatóztam és járkáltam fel s alá. Az értekezlet hamar végéhez ért. Jött a szabad ismerkedés, a kérdések ideje. Továbbra sem léptem. Csöndben vártam és figyeltem. Bár némaságomat Angivar határozott fellépése a Bérgyilkos ellen nevetésre késztetett. Hangos hahotázás tört elő belőlem ahogy a Zsoldos helyet foglalt és mentette a menthetőt. Mögé sétáltam és a füléhez hajoltam.
-Egy null oda kis pajtás.
Még belekacagtam a fülébe aztán közelebb sétáltam a megbízónkhoz. Vagyis inkább a zsoldosához. Elé hajoltam. Végig mértem a páncélját. Kicsit belefurakodtam a magánszférájába. Ha mozdult elhúzódtam. Nem akartam a szükségesnél jobban provokálni. Ha Anigvar végzett a Lovaggal és a bögyös vörössel, intettem felé, hogy én is váltanék vele néhány szót.
Addig csöndben vártam és zavarba ejtően bámultam Quariont. Mint valami félnótás.

Teljesen jól laktam mire megérkezett a vezető ember. Be is invitált minket egy nagyobb terembe, ilyen puha párnákon még soha nem ültem, legszívesebben összekuporodtam volna rajtuk, hogy ott aludjak, de figyelnem kellett. Megint nem sokat fogtam fel abból amit mondott, csak annyit szűrtem le, hogy szeretné ha megtalálnák neki a rá támadók vezetőjét. Fogalmam sincsen, hol is kezdhetném, de a vezető szagát jó mélyen az agyamba véstem. Mikor a pénzes fickó megint badarságokat kezdett mondani neki feltűnés nélkül távoztam. Elbújtam az épület mögötti sikátorban és elkezdtem átváltozni farkassá. A tervem a következő volt. Követni fogom az embert távolról, mert ha egyszer megpróbálták megölni, megpróbálhatják még egyszer, vagy követhetik. Én pedig majd visszafelé fogom követni az új támadói, vagy követője szagát, így eljutva a kiindulási pontjukra. A biztonság kedvéért megidéztem egy farkast is, hogy ha sokáig nem mozdul az ember akkor felváltva tudunk figyelni és pihenni esetleg vadászni.

A fehér hajúnak csak egy rövid választ suttogtam.
- Még...
Igazából nagyon örültem magamnak, elértem, amit elakartam, még ha nem is úgy tűnt. Felkerekedtem az egyszerű bagázsból, kik csak a többiek közé olvadtak és magamra vontam a vezető figyelmét is. Így valószínűleg lesz rajtam egy-két embere, nehogy a hátába állítsam kardom és a személyes testőrségem is meglehet úgy. Ha pedig nem küld rám senkit, akkor is sikerült egy szintre kerülnöm vele.
Haragossá tudtam tenni csupán szavak használatával. Innentől már biztos volt, hogy az ember nem egy tapasztalt politikus, ki megtartja higgadtságát, hanem egy vérbeli harcos, pont, mint az összes többi.
~ Nem csalódtam. ~ Hahotáztam magamban, miközben felálltam, jobb kezembe fogtam pallosom, de ahelyett, hogy akárkinek nekitámadtam volna, csak húztam magam után, végig karcolva a szép fogadó padlóját.
Hangosan nevetve, egy csíkot magam után hagyva hagytam el a helyiséget. Az utam a pódium felé tartott, kíváncsi voltam, hogy kik vannak még ott.

Egylőre csak vár, és hallgatja a kérdéseket meg a beszélgetéseket, már amennyit hall belőlük. Nem kenyere a hallgatózás, de néha muszáj. A nő valami képviselőről beszél. Lehet, hogy talált valamit vele kapcsolatban? Fogalma sincs, a részleteket nem hallja, de mi másért beszélgetnének más politikusról.
Még nem tudja, mit fog csinálni először, hogy milyen szálon indul el, de még van ideje kitalálni.

Csak hallgatja a beszélgetést, amit Angivar folytat a jelentkezőkkel, majd csak azt veszi észre, hogy a nekromanta kinézetű férfi egyre közelebb kerül hozzá. Elmosolyodik a sisakja alatt, nem ez az első eset, hogy ez történik.
- Ha maga lenne az első bámészkodó, minden bizonnyal idegesítene, de már megszoktam - mondja mosolyogva, és ez a kedves vigyor érződik a hanglejtésén is.
Aztán csak tovább figyeli a beszélgetést.

Tapasz. szint : 5 Hozzászólások száma : 13

A kérdésre Pyre szemébe néz. A nő láthatja, hogy mintha egy pillanatra sárgán felvillanna a szeme. Nem démonian, hanem mintha mágikusan felragyogna egy pillanatra.
- Igazából akárkiről feltételezhetném, hiszen akárki állhat mögötte. De a jelenlegi politikai forrongások miatt nagy esélyt látok arra, hogy valaki az újhullámot képviselő ellenzékiek közül áll a háttérben, vagy akár az egész Felvilágosult párt. Lehet, hogy nem fog tudni semmit, de azért a párttagok általában tudnak arról, hogy mi folyik a színfalak mögött. Hátha Trilsk képviselő tud valamit erről az egészről.
Aztán Villiam fordul hozzá, amire érdeklődést is mutat. Szereti a rejtélyeket, és jó is a megfejtésükben.
- Őszintén szólva, nem nagyon értek a történelemnek ezen részéhez, hiszen a világunk nagy, sok dinasztia uralkodott már és bukott el. De minden tőlem telhetőt megteszek, azt hiszem, értem is, hogy mi a burkolt kérése - átveszi a kódexet, és gondosan a pultra teszi, hogy később majd átnézze. - A képességek ügyében viszont azonnal tudok segíteni.
Halántékára helyezi két ujját, mint akinek fáj a feje, majd szeme és tetoválásai sárga fénnyel kezdenek ragyogni. Mélyen a lovag szemébe néz, mint aki keres valamit az írisze mélyén. Pár hosszú másodperc után elhal a ragyogás, és mosolyogva megszólal.
- Kedves Villiam Rutherford, az ön vérvonalában nem csak emberek kaptak helyet. Úgy tűnik, valamikor régen démonvér keveredett a családjába, és ez önnél ki is tűnik. Ugyanis nem mindenki, sőt, a leszármazottak közül nagyon kevesen kapnak valamilyen extrát ettől az eseménytől. Ön tehát egy a Nephalemek közül, bizonyára tudja, kik ők. De ne essen kétségbe. Az, hogy démon leszármazottja, nem jelenti azt, hogy maga az, vagy akár hasonlítana egyre. Emiatt nem kell szégyenkeznie.
Aztán Khanalek felé fordul. Egy pillanatra ismét felvillan a szeme azzal a bizonyos sárgás ragyogással, majd a távozó Dantéra, és az újabb, lassan őrültnek ható viselkedését követi végig. A jelenet után megrázza a fején, és kérdőn Khanalekre néz.

Villiam egy kissé meglepődik a válaszon, mert mindenre számított csak erre nem. Nephalem. Ez minden képzeletét felülmúlja és egy pillanatig szólni sem tud.
- Köszönöm -kezdi - és az utána járást is. De engedje meg a kérdést. Én úgy tudtam, hogy az emlegetett faj egy Démon és egy Angyal keveredéséből születik és így a vérvonal mindkét oldalt magában hordozza. De az én esetemben csak a Démont említette... Bocsásson meg de ez egy kicsit most össze zavar. - kérdő tekintettel figyel Angivárra és ha lehet Pyrét még jobban magához húzza, mintha attól félne hogy a hallottak elszakítják mellőle.

Meg lepett a szemei felragyogása, nem is kicsit, rettentően érdekes dolog ez, nyugodtan majd végig gondolom a dolgokat.
-Köszönöm az információ. Igyekszem minél többet megtudni akkor a közös ismerősünktől.-mosolygom rá kedvesen. Viszont a Villiemhez intézett szavai engem is meglepnek, és vajon rá, hogyan hathatnak, majd el töri a karomat. Én is erősen megszorítom a kezét érezze itt vagyok és vele vagyok, mindegy mi is hangzott el nem számít.

-Ezt örömmel hallom, ugyanis kíváncsi teremtés vagyok.
Vigyorodom el és tovább fürkészem a páncélzata kidolgozottságát. Vastagságát, erősségét, esetleges gyengeségét.
-Szép munka, biztos egy vagyon lehetett. De aki ilyen burzsuj embereknek szolgál nyilván könnyedén futja rá.
Vigyorogtam tovább,majd lassan mosollyá szelídült a dolog. Angivarra kaptam a tekintetem ahogy meghallottam a Nephalem szót. Egy pillanatra elkomorodott a tekintetem. Végig mértem a Viliam nevűt.
~Tehát ezért volt olyan furcsa... Mááár értem. Hehe...
Oldalra billentett fejjel vizsgáltam a mágiát amit használt. Aztán szemtől szemben is részese lehettem a dolognak. Ismét szélesre és sunyira tártam a mosolyom.
-A nagy fiú nézed? hehe
Kacagtam fel, majd rá hagytam a dolgot.
-Csupán egy olyan kérdésem lenne, hogy a módszerekeit illetően, ugye nincs semmiféle megkötés ezekben az elit körökben? A cél szentesít ugye?
Léptem hozzá közelebb. Hangom kegyes és kimért volt. Addig lépdelek hozzá közel amíg hátrább nem lép, vagy körülbelül el nem érem a kellemetlen 10 centi távolságot. Arcomon végig az az ördögi vigyor. Nem leplezvén sötét gondolataimat és szándékaimat. Ezzel is egyre jobban igyekszem, ha más nem a többiek szemében, erősíteni a Necromanta létem hitét. Az a sötét elegancia tán segít ebben.

» Excelsior szálló
» Főtér (VK I. epizód - Füst és köd)
» Metana - A Fény Temploma (VK I. epizód - Füst és köd)
» Ivellios - Valhedge utcái (VK I. epizód - Füst és köd)
» Khanalek - Valhedge (VK I. epizód - Füst és köd)