A bátor nekromanta nem adja fel és tovább küzd, bevetve egy rettegett bűbájt, mellyel magát a fájdalmat, a kínt és a szenvedést szabadítja el. Ezekiel kezei között egyre csak gyűlik és gyűlik a materializálódott gyötrelem, amit szabadjára enged, hogy a célszemély aztán átélje mindezt a borzalmat. A fekete massza keresztül kúszik a kezein hogy aztán töretlen rágja magát a célszemély irányába. Egy apró fényjelenséggel áttöri a titokzatos pajzsot melyen a csontvázak fennakadtak. Majd a gyanútlan csuklyásra telepszik és behatol, minden testnyílásán. A látvány iszonyú. A földre veti magát és vergődik. teste hullámzik, a szemei kidurrannak az orrából és szájából sűrű vér törik elő. Majd eszméletlen gyötrelmében a saját keze körmeivel hántja le a húst megfáradt koponyájáról, hogy aztán elterüljön az egyre növekvő vértócsában...
Társai nem tudják mire vélni a jelenséget, de a varázslat megtörik... Majd éles fájdalmat érzel és újra hallod a hangot a fejedben - Megszabadítottál - mondja, mély démoni nevetés hallatszik majd folytatja - Akkor hát lásd kit szabadítottál el börtönéből. - Újabb röhögés és a helység megremeg, Rázkódni kezd. Egy sötét gömb emelkedik fel a holt fickó testéről melyből árnycsápok vágódnak ki, hogy aztán szétpocsékolja a maradék csuklyás idézőket. Aki még él és mozog menekül a helységből és ekkor észrevesznek.
- Te eszetlen ostoba! Mit tettél! -ordítja -Most oda minden munkán, elszabadult a vég. Fogd ezt - ezzel kezedbe nyom egy fekete szaténzsákot - most már a te felelősséged, de most fuss me...ahv.
A mondatot már nem tudta befejezni mert egy csáp keresztülnyúlt rajta, hogy beleit a lábad elé ürítse. Majd a kripta burkolata megreped, és iszonyú lények másznak elő onnét, a holtak pedig mozgolódni kezdenek....
Ekkor már biztosan tudod, ez nem az az entitás volt akit kerestél.
Tárgy: Re: Hallottasház (vihar előtti csend) 
Pént. Dec. 06, 2013 8:02 am
