Város szélén a vadonban.

Ismeretlen helyen és ismeretlen emberek között vagyok, ezért próbáltam nem túl mélyen aludni. Ennek ellenére csak sikerült teljesen elaludnom. Talán a lovag miatt lehetett, vagy már fáradt voltam a többnapi gyaloglás miatt, nem tudom, de már csak azon veszem észre magam, hogy hangokat hallok. Kinyitom a szemem és még pont látom a meghitt jelenetet a párocska között. Aztán amikor a lány elszalad, már nem is tettetem tovább az alvást.
- Fuss már utána, mert ha eltéved napokig kereshetjük a hulláját. - mondom Villnek és bosszúsan felkotrom a tüzet. Majd én őrködöm tovább, úgyis kipihentem magam.
Aztán eszembe jut, hogy én még nem voltam szerelmes soha, de eddig nem is jutott eszembe ilyesmi. ~ Mikre nem képes egy kis tábortűz az éjszakában. ~

Meg se moccanok, az ilyen dolgok nem tartoznak igazán rám. Továbbra is egyenletesen lélegzem csukott szemmel még akkor is mikor Pyre elrohan. A páncélos nő megszólal, mi meglep, de csak alig adom jelét ennek. Aztán szavait hallva, megszólalok, de nem ülök fel.
-Hullát már nincs értelme keresni.
Nevetséges lenne egy tetemet kajtatni a semmiben. Úgy határozok tovább pihenek, hisz őrség van.

Ez a csók most még furább mint az előző és mint nyári zápor a melegben úgy súlyt le engem is. De amint jön úgy már megy is. Igazán viszonozni sem tudtam mert a lány márt szalad is.
~ Nem értem, nem kértem, nem ismerem...~ -Fut át agyamon.
- Tudod Hölgyem, vannak pillanatok amikor a férfi nem futhat. És ez egy ilyen pillanat. Összezavarodott és biztos vagyok benne, hogy nem megy messzire csak egy kis magányra vágyik szegény. - zárom le az egészet.
- Holnap pirkadatkor, indulunk Westmarch városában szerzünk felszerelést, lovakat, és útra kelhetünk, hisz a sötétség ébredezik....- mondom és érzelemmentes tekintetem a tűzbe vetem, mintha ez a régi jó barát adna válaszokat.

Tűzbe révedéséből a sikolyok zökkentik ki. Igazi átható démoni sikolyok.

- Ti is hallottátok? - kérdem társaimat.
- A sikolyok szinte minden irányból záporoznak, így nem tudom meghatározni a forrását.
~ Remélem Pyre nincs bajban és itt ólálkodik a közelben, hogy aztán visszatérhessen hamarosan. de őket sem hagyhatom egyedül. ~ gondolom

- Miért beszélsz végletekben hölgyem?
- Magával a legfőbb gonosszal, a förtelem megtestesítőjével is megküzdenék érted. Fontos vagy szívemnek és a szívem a tiéd, de nem vagyok méltó hozzád. Gyilkos vágy hajt és ismeretlen erőket érzek magamban, ami tán rád is veszélyt jelenthet, és azt hogy ártsak neked nem engedhetem meg. - talán társaink várhatnak még megfordítom a lovat és vad vágtába kezdek. - jöjj mutatok neked valamit.
- Mindenem elveszítettem már, téged nem akarlak. és legyen bármi titkod én megőrzöm azt és ha kedved tartja elmondhatod nekem.

Vágta közben Ajkam ajkához közelítem, hogy csókkal adjak nyomatékot szándékaimnak.
A helyet ismerem hisz pár napja itt tanyáztam így egy magaslatra viszem ami eléggé távol van a többiektől. Megállítom a lovat. és leszállok majd egy enyhén terpeszbe állok és lángba borítom mint két karom, had lássa, hogy szörnyeteg vagyok.

- Érted már!? Veszélyes vagyok... egy szörnyeteg... - mondom mélységes lemondással hangomban.

///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////

Ugrás az időben.

Nehezen szoktam beszélgetést kezdeményezni, főleg ha az emberek még féltek is tőlem. Igaz, ez csak a papok és a tanoncok között volt megszokott. Meglepődök a lovag hangjától, s ez a meglepettség talán ki is ül az arcomra ahogy felé pillantok. Most nem takarja az arcomat semmi, s mivel kevés a vizem nem arra pazaroltam, hogy lemossam magamról az út porát.
-Egész jól, egyedül nyugtalanul aludtam míg jártam a vadont.
Elgondolkodok, hogy miként is kéne megszólítanom, hiszen ő mindig annyira tisztelettudó.
-És ön? Nem volt megterhelő az őrsége?

Fura, van valami báj ebben a lányban és olyan, olyan mintha hasonlítanánk.. de miben? Azt már nem tudhatom
- Örülök, hogy jól aludt! Hát igen mozgalmas éjszaka volt annyi szent igaz!
- De valahogy nem érzem magam most fáradtnak, olyan kipihent vagyok... bár egy percet sem aludtam.
~ A vándor, Pyre, ez az egész meg a társaság... ~ gondoltam
- Meséljen magáról hölgyem, mi a célja. Mit szeretne elérni.

Kedvesnek tűnik, de az is lehet, hogy ez csak a látszat. Bár valahogy vele kapcsolatban másként érzek mint a többiek iránt. Mintha tudnom kéne valamit róla, de mégse tudom megmagyarázni.
-Akkor szerencsés vagy.
Hiába aludtam, fáj a hátam, de ezt azért nem akarom elmondani. Nincs jelentősége a dolognak.
-Nincs sok mondandóm, árva vagyok, nincs hova és kihez mennem. Sehol se tudok letelepedni, valahogy nem is akarok.
Inkább rejtem az erőmet mindenki elől, bár mikor ideges vagyok, olykor nem tudom kontrollálni.

-Ha nem haragszol ez maradjon az én titkom. Keresem rá a megoldást ezért járom a világot.
Hátrapillantok a többiekre, hogy biztos elég messze vannak és nem hallják a beszélgetése. Sajnos vagy inkább szerencsére nehezen bízok meg másokban. Legfőképp a csalódások, illetve egyéb dolgok miatt amik értek.
-Nincs okom felfedni téged mások előtt, bízhatsz bennem. Fájó sebeket nem akarok feltépni, inkább azt áruld el, miért járod a pusztaságokat? Te mit kutatsz?