Tristram ostroma (Vihar előtti csend)

The member 'Cpt. Pete Bones' has done the following action : Szerencsedobás

'Közelharc - Támadás' :

// Valahol a falakon belül. //

A féregúr, megrázkódik a záporozó csapások alatt. Förtelmes testét megannyi seb tarkítja. A férgek hullámokban rongyolnak ki az újonnan nyílt hasadékokon. A lény szemei feldagadnak majd szétloccsannak, ahogy tucatszám törnek elő a csúszómászók. A megfoghatatlan iszonyú, dobhártyaszagtattó üvöltéssel rogy a földre, hogy szentségtelen lelkét végleg kilehelje... majd teteme felhólyagzik és temérdek féreg tör elő belőle, a férgek távozása felszínre hoz egy kisebb ládafélét, mely lüktet mintha csak egy élő szerv lenne....

A démon úr halála elég volt ahhoz, hogy a sereg menekülőre fogja a dolgot. A maradék támadást az emberek ellenállása sikeresen visszaverte... Tristram, a város megmenekült. Hamarosan a a katonák örömittas harci üvöltése tölti be a tájat. A civilek pedig ünnepelve rohannak elő, hogy ki - ki megtalálja kedvesét, vagy szerettét. Bár győztek, az öröm nem lehet édes, hisz a veszteség felmérhetetlen...

A démon pusztulni látszott és már csak halál tudáját vívta. Hála a mennyeknek esélye se mvolt a túlélésre. Az elöttem pukkadozó démon lassan magába csuklott. Jobbommal fölé tartottam pallosomat, mintha cska élével még ktté akarnám vágni de nem tettem. Csupán vártam, hogy fölfelé kilehelt lelke meghasadjon felszentelt pengémen és kétdarabban hulljon vissza a földre és kússzon le a pokol bugyraiba. Forgattam egyet a hatalmas fegyveren és a földbeszúrtam. Két kézzel megtámasztottam a keresztvasnál, féltérdre ereszkedtem...
-Túlvilági szellemek,
Szánalmas, gonosz lények.
Még egy határozott mozdulattal beljebb nyomtam a földbe.
-Tisztuljatok meg a fénytől,
Tűnjetek el e vidékről!
Tán csak véletlen egybesesés, de én szentül hiszem, hogy a mennyek mutatták meg szemünknek a lüktető dobozt. Felálltam a földről és a fegyveremet is magamhoz vettem. Egy lépést tettem a doboz felé és távolról vizsgálgattam.
-Hála a mennyeknek!
Úgyvéltem a tekercsek lehetnek benne, így egy egyszerű kalapács ütés mozdulattal mértem csapást a dobozra, hogy oldalát eltalálva felnyissam azt.

The member 'Herald' has done the following action : Szerencsedobás

'Próba' :

A Fénynek hála, végre elpusztult a démon. Kissé megviselt a csata de élek és csak az számít. Az új résztvevők is hatékony erőt képviseltek a harcban és lehet pont nekik köszönhetjük, hogy legyőztük ezt a rettenetet. Hálát adtam a Fénynek és a fohászomból feleszmélve vettem észre a dobozt amit az egyik lovag már meg is próbált kinyitni. Igaz a kardjával próbálta, de talán így is sikerül neki. Úgy mozdulok, hogy lássam mi van benne, ha esetleg majd kinyílik. Kíváncsi egy teremtés vagyok és igazán érdekesnek tűnik.

The member 'Cpt. Pete Bones' has done the following action : Szerencsedobás

'Próba' :

// Egy különös lüktető 'ládaforma' körül //

Az egyik jólelkű társunk szintén nekiveselkedett a láda felnyitásának. Valamivel több sikerrel, mint jómagam. Tán túl sokat kértem mára mennyektől. Úgy éreztem nem volna szabad csak az ő erejükre támaszkodnom... Nem volt időm tovább elmélkedni ugyanis a láda felnyilt és egy angyal szerű lény bújt elő. Teste ragyogott de formája nem hasonlított Tyrael álltal megmutatottakéhoz. Egy kicsit vaciláltam, végül nem ereszkedtem elötte féltérdre. Inkább kihúztam magam és úgy hallgattam végi. Mire felocsudtam kellemes hangjából a kezembe szállt egy újabb tekercsdarabka. Rámarkoltma és körbenéztem.
~Kapitány?
Fordultam a kis diskurzus felé. Meghallgattam mindkettejük érvelését. A kapitány ötlete tetszett, bíztam magamban, hogy megtudom védeni az emberiséget, de sajnos a hölgy is olyan érveket sorakoztatott fel ami immáron igen rossz színben tüntette fel az ötletet. A cetlire nézte mmajd megszorítottam és amint volt egy leheletnyi időm tettem feléjük egy lépést.
-Barátaim...-kértem szót, és ha kaptma folytattam. -Úgy vélem mind hárman kik részesültünk ebben az átokban, érdemesnek találtattunk arra, hogy a mennyekbe vigyük ahol az Angiris tanács dönthet a tekercs sorsáról. Ezzel bennünket is flementve a tekercs átka alól. Miénk a döntés joga, és úgylátom mik emberek túl gyarlók vagyunk egy ilyen döntés meghozatalához. Kapzsik vagyunk, önzőek és csak saját érdekeink elérése az ami jellemez bennünket. Nem szolgáltunk rá ekkora hatalommal. Olyannak kell adni, aki képes tisztafejjel jóra használni.

Egy sötét árnyékos helyen hallgattam az érvelésüket. Kedvem támadt volna tapsolni, és mondani bravo, de ha ezt teszem a végén rozsfiúnak hisznek. Türtőztettem magam, közben a piszkos körmeimet nézegettem - már amennyire az ottani fény engedte. Még mindig várok, mi sül ki ebből, jómagam nem igen vagyok érintve a "átkos" tekercsekkel kapcsolatban, hála a "sorsok mesélőjének".
Ezért se jogom, se kedvem nincs beleszólni dolgaikba.
Egyedül még egy hasznos dolgot tehettem: felmértem őket, ki milyen felszerelés birtokában van láthatólag, és mik lehetnek nála, utána pedig az arcukat nézem, milyen érzelmek lehetők fel rajtuk.

/A lehető legaprólékosabb leírásokat szeretném kérni, ha kaphatok olyat ./

Meglepődtem amikor ismét egy tekercsdarab került a kezembe. Már az elsőt sem igazán akartam, de ezt a másodikat sem. De ezt most én kaptam, nem pedig csak hozzám került. Azért így már más a helyzet. Aztán amikor a lovag a mennyekről kezdett beszélni és arról, hogy egyenesen odamegyünk akkor már én is közelebb léptem.
- Én is kaptam tekercsdarabot. Szeretnék én is a tanács elé menni. - Egyszerre kérés, óhaj és követelés csendül ki a hangomból. Még sosem voltam ilyen közel ahhoz hogy a Fényt a lehető legközelebbről érezzem. Nem akarom elszalasztani ezt az alkalmat. Azt már nem akarom mondani, hogy e-miatt teljesen felesleges a mennyekig mennünk. Ott nem kapunk ezzel kapcsolatban segítséget és választ sem. Megtartom magamnak ezt a gondolatot, elég ha ott szembesülünk a tényekkel.
Teljesen odamegyek a lovag mellé és innentől nem is nagyon akarom szem elől téveszteni. Igaz hívőnek és bátor harcosnak tűnik. Kedvemre való egy férfi.

/ Mégis írok még egyet . /

Magamban jót mulattam ahogy hallgattam a többieket, tőlük eléggé messze. Egyenlőre úgy tűnt nem vettek észre, nem is akartam a feltűnést, én mindig is más réteget képviseltem.
~ Úgy látom ők nincsenek tisztában a információ nagyságával amit birtokolnak, össze vissza dobálóznak vele közemberek, s katonák közt. Első, és alapszabály, hogy ha egy nagyon értékes információ birtokában vagy, akkor három lehetőséged van: Vagy megkeresed honnan származik, és így megtudod hogyan semmisítheted meg. A második amikor hazugság alapot raksz a helyére, az eredetiket pedig vagy megsemmisíted vagy olyan helyre rakod ahol senki nem keresné, kivéve a démonokat, nos azok egy másik probléma. Ez a második eshetőség jó lenne emberekkel szemben, csak ugye a démonok a "földet" is képesek feltúrni. A harmadik pedig az, hogy olyannak adod át az információt aki igazán tudja kezelni. Kötve hiszem, hogy ilyesmiket tudnának, nem is lenne szabad túl szigorúnak lennem hozzájuk. Emberek, próbálnak haladni, tenni valamit.
Ész szerű lenne, ha már idáig eljutottak, megpróbálhatnák megkeresni a többik, talán akkor megtudnák hogyan lehet elpusztítani. Mindhiába akarják össze rakni, vagy szétszórni hatvan hétszer, amíg létezik addig hiba lesz a gépezetben, ami veszélyt jelent az emberekre, s a magas mennyek angyalaira is.
Én aztán el nem mondom mit tegyenek, tojnának a fejemre, főleg az ilyenek. A tapasztalatuk a mindenük, ahogy nekem is, azok alakították őket, azok szabják meg gondolataik rezgéseit. Majd valamelyik akaratosabb lesz a vezér, én meg kullogok az árnyékukban, falatot, befogadást, haveri pacsit nem várva, kinek mi a megszokott stílusa ugyebár.
Kíváncsi leszek arra ki fogja átvenni a gyeplőt, irányítás terén. ~ Gondoltam mosolyogva, amit az árnyékok többnyire eltakartak. Továbbra is a falat támasztva, néztem őket, s néha-néha figyeltem a környező házakat is.

// valahol a falakon belül //

A csatát megnyerték ám az ár nem volt olcsó... a társasághoz lép a büszke Richard parancsnok akinek örömét a gyász keseríti.
- Nos uraim a csatát megnyertük! - jelenti ki - Talán okosabb lenne visszatérnünk a fogadóba elrendezni az elrendezhetőket. - mondja és kérdőn tekint a társaságra.

Manni:

A látóhatárokat igazán beszűkíti a füst és törmelék, így semmi érdemlegest nem látsz. Hullákat, vért és törmeléket mindenfelé. Egy kisebb tér az ahol a többiek tanácskoznak. Egy két romos ház veszi körbe az egész helyet. Ellentétes irányban magasodik a fal alatta a beomlott, betört kapu.

Eleinte nem kívántam bele szólni a kibontakozó nézet eltérésbe. Egy büszke amazon és egy a nőkre csak tárgyként tekintő ember azonban hamar fegyvert ránthat egymásra. Némi töprengést követően arra jutottam nem volna szerencsés továbbra sem beleszólni. Megvédeni egy büszke amazont sértés lett volna, de a kapitány pártját fogni is bunkóságra adna okot. Így hát pártatlan maradtam az ügyüket illetően. Meseteremtől kapott kis üvegcsét előkotortam a nyakamból. Beletettem a másik tekercs darabot is. Rápattintottam a kupakját és behunyt szemmel magamban mormolni kezdtem néhány sort. Ajkaim csöppet beleremegtek az áldásba. Végül visszasuvasztottam a páncélom alá. Mire végeztem egyik társam mellém lépett. Letekintettem rá és végig néztem alaposan pengéjét. Szinte még mindig fénylett, pont mint a csatában.
-A mennyek egy erős és csinos harcosa. Megtisztelő... Herald.
Öklömmel nagyot sóztam a páncélomra, hogy csak úgy kongott és enyhén meghajoltam és csak felegyenesedés után mutatkoztam be. A kapitány is előkerült időközben. Nem fecsérelte az időt bemutatkozással. Végig hallgattam és közben elraktam a pallosomat.
-Szívesen magával tartanék uram de vár a kötelesség. Sok remek harcost kell még illő módon búcsúztatnom. Úgy, hogy ha megbocsájtanak...
Azzal biccentettem és nekiláttam hogy segítsek a hullákat méltó nyughelyre helyezni. Mindegyikük lelkéért egyesével emeltem szót a mennyek felé, hogy befogadják azt és megtisztítsák a démonok fegyverei által bemocskolt lelkét.

- Metana vagyok. - bólintok a lovag felé. Örülök, hogy megismerkedtünk. Ha nem bánod én is veled tartok és segítek a búcsúztatásban. - és választ sem várva már csatlakozom is a lovaghoz.
- Amikor végeztem itt majd megyek én is a fogadóba - szólok oda Richardnak. Nem tudom mit tervez, de biztos szüksége van még ránk valamiért. De most nem foglalkozom mással csak a lovaggal és a halottak búcsúztatásával.