Karavánok (Vihar előtti csend)

Lut Golein igazi hírnevét a kereskedelem adja. Számos karaván indul innét a birodalom legtöbb szegletébe. Ám ezen karavánok sokszor pórul járnak. Az időjárás és a terep viszontagságain túl, fosztogatók és egyéb ocsmányságok fenik a fogukat a jól megpakolt málhásokra. Így állandó munkát ad a fegyvereseknek, kalandoroknak. Utazók csapódnak melléjük hisz a nagyobb tömeg, nagyobb biztonságot jelent. Így leggyakrabban a karavánokat kísérve utaznak, azok kik a hegyeken átkelve, az ottani területeken akarnak szerencsét próbálni, vagy ügyes bajos dolgaikat intézni vagy épp feltűnés nélkül mozogni.

Miután megérkeztem nem enyhült a bennem morajló nyugtalanság. Ennek két okot is tudtam adni. Az egyik, hogy a megérzésem ami indulsra késztette azt sugta tovább kell mennem. A másik az, hogy addig a tenger volt viharos a szárazföldön viszont az emberek. Hiába senki nem néz jó szemmel egy gyereket aki mindent megbámul. Sikeresen találtam egy karavánt ami talán elvihetett volna valahova ám bizonyos okokból nem kedveltek. Talán az lehetett a gond, hogy a már korábban emlegetett pénz nem volt a birtokomban akármi is legyen az. Szemlátomást mindenki nagyon oda volt azért a dologért bizonyára rendkívül fontos lehetett. Néhányan szúrós tekintettel nézegettek engem és a bőröm színét. Hozzájuk képest sokkal világosabb voltam ám ez engem egy csöppet sem zavart. Jól tudtam csak az számít ami belül van. Hiába néz kívülről valami meseszépen ha a belsejében egy démon leledzik. Egyikük különös módon zavart el engemet.
-Elég baj, hogy a főnök sárgalázban fekszik nem kell még egy kolonc.-
Mikor ezt meghallottam szinte követeltem, hogy vigyenek a beteghez. Szegény ember teljesen sárga volt minden ízülete sajgott. Lassan odaléptem hozzá levettem köpönyegem magamról majd lágyan egyik kezemet a leskasára másikat a fejére helyeztem. Halkan elmormoltam egy varázsigét amitől gyógyító kék fény áradt ki a kezemből. Sajnos mivel nem voltam erőm teljébe beletelt pár órába míg meggyógyíthattam a férfit. Kissé elfáradtam bár ez másfajta fáradság volt mint a halandóké. Amint végeztem és kiléptem a beteg sátrából mosolygó arccal fogadtak engem. Nyoma sem maradt annak a nyomasztó hangulatnak ami nemrég tapasztaltam. Szinte tisztelni kezdtek és érdekes becenevet kaptam. Nem azért tettem, hogy tiszteljenek sem azért, hogy a karavánnal tarthassak. Csak azért cselekedtem mert így láttam helyesnek. Egyedül a karaván vezetője volt velem kissé hűvös és bizalmatlan. Nem csodálom hisz nem minden csoda mögött áll a mennyek hatalma.

Hiába a bizalmatlanság segített nekem, és nem zavart el. Csatlakozott hozzánk egy kisebb csapat akiről fura pletykák keringet. Pontosabban csak pár szót halottam valami térképről és, hogy rendkívül fontos a dolog. Arra gondoltam hátha ők is azért keltek útra mint én. Lassan odamentem hozzájuk átadtam a térképet.
-Üdvözletem. Úgy tűnik egy ideig együtt fogunk utazni. a nevem Anonymus nagyon örvendek.- majd mikor bemutatkoztam a rongyba tekert súlyos rudat beleállítottam a földbe, hogy kissé pihentessem a hátamat.

- Talán tényleg jobb lett volna, ha a tengeren megyünk, Kapitány úr, de biztosan a Fény akarta így és kik vagyunk mi hogy dacoljunk az akaratával? - mondom mosolyogva és remélem talán kicsit jobb kedvre derítem a morcos tengerészt. - Gondold azt, hogy ez is egyfajta tenger, hiszen eléggé nagy és amíg a szem ellát hullámok hullámok hátán. De legalább nem fogunk vízbe fulladni. - és bízom benne, hogy nem harapja le a fejem a kis tréfa hallatán.
- Üdvözlet neked is. - köszönök az újonnan érkezettnek és kíváncsian nézegetem a rongyba tekert rudat, vajon mi is lehet az.

A fekete ruhás férfi és a nő kedvesen köszöntött engem, míg az a morcos szóra sem méltatott. Ez egy cseppet sem zavart, mert bizonyára elfoglalta valami probléma. Amint átadtam a térképet rögtön tanulmányozni kezdte. Idáig minden rendbe is enne ám amint kiejtette a száján a magányos utazót valami hirtelen bevillant. Egy férfi ki hegyeket sivatagok járt be magányosan egy célt vezérelve. Jól tudtam mi volt az a cél mely oly természetes volt számomra, mint másnak a levegő. Ilyenek gyakran eszembe jutottak mást viszont mintha kitöröltek volna az elmémből. Erre remek példa az mikor odaadtak mindegyünknek egy bőrdarabot. Nagy kerek szemekkel néztem mit kéne vele tennem. Odafurdaltam a nő felé és halkan szinte suttogva tettem fel a kérdést.
-Elnézést, de mi ez és mit kell vele csinálnunk?-
Sajnos sok dologgal voltam így az emberek világában, ami számukra természetes az nekem szokatlan ismeretlen. Miközben végighallgatom a választ szemem sarkából azt a sok fegyverest néztem. Az-az érzés támadt fel bennem, hogy ők tudnak valamit ezért a fegyvereimet a kezem ügyében tartottam.

Utazás alatt csak akkor szólalok meg, ha kérdeznek különben gyönyörködök a táj szépségében majd.

Felveszek egy szokásos napi menetrendet. Reggel imádkozás. Amikor pedig van egy kis pihenő a bal kezemmel gyakorlok, szeretném mind a két kezem egyformán használni idővel és ehhez kell a sok gyakorlás. Gyakorlás közben szívesen hallgatom Bones kapitány hangját. Nem igazán akarok tőle semmit, de sokkal szórakoztatóbbá teszi az utazást. Néha az öreget faggatom a démonokról, biztos tud nekem mondani egy-két eddig nem ismert információt.

Utazás

The member 'Arkán' has done the following action : Szerencsedobás

#1 'Próba' :


--------------------------------

#2 'Próba' :


--------------------------------

#3 'Próba' :

//Mivel idejében felkészültök az eseményre a kezdeményezés ez esetben a tietek //

Napokon keresztül utaztunk már mely a nyolcadikba fordult. Mivel indulás előtt nem kaptam választ a kérdésemre a harcias hölgytől ezért nem faggatóztam tovább. Kis odafigyeléssel sikerült rájönnöm, hogy ama bőr darabban folyadék van melyet a halandók időnkét magukhoz vesznek. Hogy ne keltsem, fel a gyanújukat úgy tettem mintha innék majd elrejtett a köpönyegem alá a tömlőt. Esténként étellel is kínáltak bennünket, ami arra engedett következtetni, hogy elég bajos dolog, ha valaki halandó. Azonban nem volt kedvem a színlelés miatt elvenni tőlük az étket mivel tudtam nekik létkérdés ezért csak pár falatot ettem. Ama bizonyos nyolcadik napon furcsa hangokat hozott felénk a szél. Vérszomjas baljóslatú hangokat, amelyek nem e világra való lényektől származott. A karaván meglát, majd a katonák felkészültek egy összecsapásra ám nem hiszem, hogy ilyesmire fel tudták őket készíteni. Ember alkatú vörös bőrű elkorcsosult démonok voltak melyeknek a puszta jelenléte is romlást hoz. A szörnyek nagy száma ellenére bátran szembeszálltak velük nem futottak el. Mindenáron megpróbáltak minket megvédeni. Sajnos minden igyekezetük ellenére négy átcsúszott a vonalaikon és felénk tartottak. Az öregembertől nem gondoltam, hogy tud harcolni ám a másik kettő elég harciasnak tűnt. Úgy tartottam tisztességesnek, hogy mivel két kardom van, én két ellenféllel fogok megküzdeni. A súlyos a bebugyolált lándzsámat beleállítottam földbe, mert abban a helyzetben csak hátráltatott volna. Az emberi formámban az bizonyult a legkényelmesebbnek. Angyali hatalmamat csak vészhelyzet esetére szerettem volna bevetni.

Oldalazva kissé elhatárolódtam az utazóktól majd kivontam fegyvereimet, hogy magamra vonjam a szentségtelen lények figyelmét. Kettőre számítok, ám ha több jönne, akkor azzal küzdenék meg. A felém közeledő lény(ek) mikor már vagy tíz lépésre közelítenek, meg feléjük rohanva igyekszem egy csapásra fejüket venni. Nem vagyok tisztában a gyengeségükkel ám ezek kicsit hasonlítanak az emberekre és náluk a fejvesztés végzetes és visszafordíthatatlan.
+Minden cselekedett pontomat egy-egy szörny fejének levágására szánom

The member 'Cpt. Pete Bones' has done the following action : Szerencsedobás

'Közelharc - Támadás' :

Anonimus kérnék tőled is 2 db közelharci dobást plusz egy próbát a nyaki célzásra!

//Elnézést kérek amiért nem akkor dobtam mikor kellett volna.//

The member 'Anonimus' has done the following action : Szerencsedobás

#1 'Közelharc - Támadás' :


--------------------------------

#2 'Próba' :

Amikor meglátom a közeledő lényeket érzem, hogy elönt a gyűlölet és végre tettekre válthatom a régen dédelgetett vágyamat.
- Pusztítsuk el az összes démont! A Fény segítsen! Üssétek le a fejüket!
Azzal a legközelebbi teremtmény felé rohanok és már ütöm is.

The member 'Metana' has done the following action : Szerencsedobás

#1 'Közelharc - Támadás' :


--------------------------------

#2 'Közelharc - Támadás' :

Metana tőled is kérnék egy célzást nyakra próbadobással!

.

The member 'Arkán' has done the following action : Szerencsedobás

'Közelharc - Védelem' :