Karavánok (Vihar előtti csend)

- Elégetem ezeket a förmedvényeket. Aztán majd ha végeztem a munkával örömmel elfogadom tőled az italt. Három-négy kupacba húzgálom össze a dögök hulláit és máglyát rakok belőlük. Amíg égnek, az elesettekhez megyek és mindegyik fölött elmondok egy gyors imát. Amikor végzek hálát adok a Fénynek, hogy sikerült épp bőrrel megúsznom a rajtaütést és továbbra is szolgálhatok. Rendbe szedem magam és ha még áll Bones kapitány ajánlata akkor én is iszom egy kortyot abból a finom rumból. Elégedett vagyok magammal, hiszen sikerült egy apró győzelmet aratnom a démoni horda ellenében. Bizakodva tekintek előre és bár tudom, hogy ez még csak a kezdet remélem lesz még alkalmam harcolni és pusztítani a gyűlölt ellenséget.

Rendben! Sikeresen befejeztétek az utazást, a karaván a hegyeknél elfordul és utatokra enged, Így sosem derül ki pontosan mit szállított. A hangok melyek a sivatagban rossz ómen ként a lényekből törtek elő, néha visszatértek. Hallottátok őket, még a hegyekben is. Bár látni nem láttátok, harcba nem bonyolódtatok. Mondhatni majd' sikeresen elértétek a célt. Így hát a rejtélyes mindig mosolygós öreg, A fény felkent lovagnője, a rettenthetetlen tengeri medve és a titokzatos harcos (Ano) Egyedül maradt és az út maradék részét a saját erőjükből kell megtenniük. 6 nappal, hogy elszakadtatok a karavántól az élelmetek és vizetek kifogyóban van. Egy kisebb tisztáson ütöttetek tábort valahol Tristram határában.

// A játékot a Valahol Tristram határán a vadonban (vihar előtti csend) témában tudjátok folytatni oda kérem az első hozzászólásokat és folytathatjuk, mindannyian feszültek vagytok, fáradtak és kimerültek ezt a posztot oda is bemásolom //