Karavánok (Vihar előtti csend)

.

The member 'Arkán' has done the following action : Szerencsedobás

'Közelharc - Védelem' :

Célzás nyakra.

The member 'Metana' has done the following action : Szerencsedobás

'Próba' :

Anonimus:


//A következő körben védekezést kell dobnod//

The member 'Arkán' has done the following action : Szerencsedobás

#1 'Közelharc - Támadás' :


--------------------------------

#2 'Közelharc - Támadás' :

.

The member 'Arkán' has done the following action : Szerencsedobás

'Közelharc - Védelem' :

// Segítségképp, jelen tény állás Bones ellenfele hallott, Metana ellenfele hallott, Anonimus harcol, neki lehet segíteni ha akartok, igazából szabad cselekvésetek van //

Mintha álomból ébrednék, már csak azon veszem észre magam, hogy a dögöt püfölöm. Felnézve látom, hogy Ano még küzd, így nem is sokat gondolkodom rajta, azonnal támadok.

The member 'Metana' has done the following action : Szerencsedobás

'Közelharc - Támadás' :

Hiába a nagy igyekezet mégsem sikerült elérnem a célomat. Egyetlen csapása akartam likvidálni az ellenséget ám egy karcolás nélkül megúszta. Elpuskáztam a helyzet adta előnyt így védekezésre kényszerültem.

The member 'Anonimus' has done the following action : Szerencsedobás

'Közelharc - Védelem' :

A lény szerencséje okán felbuzdulva csontos jobb karjával a mellkasom felé szúrt. Egy tapasztalt harcos könnyedségével rántottam elő mindkét kardomat melyekkel könnyedén megakasztottam a csapást. Mivel karnyújtásnyira álltam egymással szembe láttam a szemében a megilletődöttség. Másokkal ellentétben én kiáltottam fel gyűlölettől eltorzult arccal hanem egyszerűen kissé hátrébb taszítottam a lény karját. Kardjaim továbbra is x formában álltak, hogy ollóként nyisszantassam le azt az ocsmány fejét. A hölgy azt kiáltotta a fejüket kell levágni és én igyekszem engedelmeskedni.

The member 'Anonimus' has done the following action : Szerencsedobás

#1 'Közelharc - Támadás' :


--------------------------------

#2 'Próba' :

x

The member 'Arkán' has done the following action : Szerencsedobás

'Közelharc - Védelem' :

The member 'Cpt. Pete Bones' has done the following action : Szerencsedobás

'Közelharc - Támadás' :

összegzés: A lények hullái szanaszét hevernek, veszteségeket tekintve számos harcos, marad örökre a sivatag fogságába. A fekete tevéket elhajtották és a karaván bizonyos része kihasználva a zűrzavart menekülőre fogta. A diadal a tiétek!

// Kifejezetten tettszett ez a kis csata, köszönöm nektek :)Kérnék mindenkit lezárás kép reagáljatok valamit aztán végre befejezhetjük a sivatagi történéseket és a karaván célba juthat Az átvezető idő alatt és a harcnak köszönhetően mindenki gazdagabb lett fejenként 40 tapasztalati ponttal, valóban tettszett a játékotok ügyesek vagytok csak így tovább! (Dastriel kérlek oszd ki a csatában résztvevőknek a pontokat, köszönöm) //

Hiába éreztem a győzelem ízét a számba végül be kellett érnem a csalódás keserűségével. Nem sikerült lenyakaznom a bestiát így már másodszor vallottam kudarcot. Hirtelen elöntöttek a régi emlékek melyeket a szívem mélyén őrizem. Ezt egyetlen egy amnézia vagy varázslat nem tudta volna elvenni tőlem. Nem volt más, mint a tehetetlenség és hasztalanság. A hölgy hátulról végezte ki a velem szemben álló szörnyűséget, amely az én kötelességem volt. Milyen angyal az olyan ki egy közönséges démonnal sem képes elbánni. Azt gondoltam megmentem segítem őket, ha annak a kettőnek magamra vonom a figyelmét ám végül én szorultam segítségre. Nemhogy a maguk, de még az én feladatomat is elvégezték. Rendkívül szégyelltem magamat ám igyekeztem nem mutatni előttük.
- Hálás köszönetem a segítségetekért. -
Ezzel elraktam a kardomat majd visszamentem a lándzsámért, amit a hátamra erősítettem.
A katonák is mind bátran küzdöttek néhányan az életüket is feláldozták. Nem tudom, hogy túléltük volna, ha ők nem segítenek. Ellenben a karaván egyes tagjaival kik a nagy zűrzavarban kereket oldottak. Értettem, hogy az életüket féltették ám ezt a gyávaságot és árulást nem tudtam megbocsátani. Megkérdeztem a hármaktól megsérültek-e majd a katonákhoz fordultam. Kis hatalmammal ám elkezdtem lassan meggyógyítani a sérülteket. Nem törődtem mit szólnak a tenyeremből áradó gyógyító fényhez egyszerűen csak jártam a rászorulókat és megérintettem őket. Semmi nem tántoríthatott el célomtól legalább egyvalamit jól akartam csinálni. Addig nem indult el a karaván, míg mindenkin nem segítettem bár nagy sajnálatomra voltak, akikért nem tehettem semmit. Ragaszkodtam ahhoz, hogy a holtak is kapják, meg ami jár nekik. Mikor elindultunk szótlanul bámultam magam elé a semmibe csak akkor beszéltem, ha kérdeztek, akkor is csak szűkszavúan. Próbáltam megérteni mi értelme az egésznek. Szemeim néztek ám nem láttak semmit a kavargó gondolatoktól. Egy kis pihenés sem ártott meg ugyanis a mentális feladat eléggé kifárasztott ám egy kis pihenés mindig csodákat művelt velem.