Úton Bridgemill-be

Erdei ösvényeken vezet az út. Kisebb tisztások és falvak keresztezik.

Grish megy az orra után és mivel nem állat ő, így el is tévedt rendesen. Fogalma sincs, hogy a következő kanyarban hova lyukad ki.
Már egy ideje semmi nyom, hogyan is tudná urát visszahozni. Kicsit ez elkeseríti. Ettől még maradt ereje és tartása tovább küzdeni. Érthetetlen okok miatt nem sok olyan lény akad eme világon, akik segítenének célja elérésében.
- Nyomorultak. – gondolja fortyogó dühvel. – Mindenki csak a saját pecsenyéjét sütögeti. Bárcsak karóba húzhatnám valamennyit.
Dühében majdnem felüvölt, de inkább megpróbálja visszafogni magát. Eme próbálkozást siker is koronázza, csupán dühös sziszegés hallatszik a jól megtermett alak irányából. Fogalma sincs, hogy merre járhat most. Pletykák nyomában járt eddig, de nem sok sikerrel.
Hűséges hátasa, mint mindig most is vele tart. Grish feláll a nyeregben, majd körbenéz, hátha így kicsit messzebbre ellát. Majd, mivel kedve úgy tartja elindul tovább az ösvényen. Talán csak kilyukad valahova. Talán még a készleteit is fel tudja tölteni. Avagy ha tényleg szerencséje van, akkor még nyomra is bukkanhat. Az lenne csak sors fordító esemény.

//Khan, Wicca, Virgil ide lehet írni nektek is //

Úgy fest, hogy egyenlőre nem megy sehová. Hiszen mozgolódásra lesz figyelmes az úton, nem is olyan messze. Erre fel még a lova is nyugtalankodni kezd. Orrlyukai kitágulnak és patájával is a földet rugdossa, aminek hatására rögök gurulnak lefelé a lejtőn. A fejét is idegesen rázza.
- Nyughass. – szól rá Grish erélyes hangon a hátasára.
Ez talán segít valamicskét, ámbár a lót jól kitanították. Hiszen harci mén. A csatákban megállja a helyét és nem menekül el. Ráadásképpen még ő maga is képes támadni. Rúg és harap, ha kell. Ezen felül vastag páncéllemezek is védik a testét, akárcsak a gazdájáét.
Azért a kantár szárát kissé megszorítja és meghúzza. Csak a biztonság kedvéért. Semmi kedve leesni a ló hátáról, hiszen érzi, hogy egyre inkább feszült. Meg kell állapítania, hogy a hátasa fél. Ennek ellenére ő nem érez ilyesmit. Uránál nem lehet félelmetesebb.
- Kíváncsi lettem. – szűri hegyes fogai között.
Nem mindennapi teremtményeket hozhatott elébe a sors. Egyre kíváncsibban szemléli a kis menetet. A szekeret emberek húzzák, kik lovagi páncélt húztak, míg hátul három fegyveres zárja a sort. A kicsiny csapatot meg hárman vezetik. Láthatóan ők a főnökök. Egyenlőre vár és felkészül, ha esetleg harc kerekedne belőle. Lehet, hogy többen is vannak és elbújtak az erdőben.

~ Végre egy békés nap. ~ Sétálgattam az úton. Az utóbbi időben rengeteg dolog történt, már azt sem tudtam merre járok. Ló mellettem lépdelt békésen és nyugodtan, készültem pihenőre térni a legközelebbi városban, amit érintek, de persze azért időnként körbe-körbe tekintgettem, lehet, hogy valahol kelleni fog segítségem.
Ló, a lovam ekkor elkezdett furcsa módon viselkedni. A távolban néhány alakot fedeztem fel, akik mintha valami gyűlést szerveznének vagy éppen csak beszélgetnének. A lovamat lekötöttem az egyik legközelebbi fánál, majd gyalog indultam feléjük. Egyszerűen csak nagyon idegesített a ló nyughatatlansága és úgy döntöttem, hogy sokkal jobb, ha helyettem a fát rángatja.

A kis karaván, vagy mi a szösz, megáll tisztes távolságban tőle. Az utat ketten. Nem, pontosabban csak egyvalaki teszi meg. A nő ugyanis betér az erdőbe és hamarosan el veszti szem elől. Az okokat Grish nem tudja, így inkább felkészül a legrosszabbra. Ám a figyelmét hamar elterelik. Mégpedig a közeledő alak.
A lő pedig egyre inkább rángatja a szárat és menekülni akar. De a több éves betanítás és az erős kar meggátolják ebben. Hiszen néztek ők már szembe feléjük szegeződő lándzsával. Az is eléggé félelmetes volt a számára, ettől függetlenül berontott a fajankók közé. Most viszont vissza a jelenbe.
A harcos pedig egyre nagyobb kíváncsisággal néz az előtte állő férfira. Majd megszólal. A kérdése eléggé nyers, annak ellenére, hogy olyan kiállása van, mint egy messiásnak. Látott már ő is hasonlókat. Egyre inkább elszaporodtak. Akárcsak valami fertő, ami megpróbálja bekebelezni eme rothadó világot.
A kérdésre elvigyorodik. Kicsit előredől a nyeregben, így néz le az idegenre. Emiatt jól látszik vörös tekintete és természetellenes fogazata is. Azért sisak nélkül kényelmesebb az utazás, ha meg kell, akkor ott van a keze ügyében.
- Csak kielégítem a kíváncsiságomat. – szólal meg ő is a tisztelet jele nélkül. – Oztán mi a frászkarika vagy te? Nem sok minden rémíti már meg a lovamat. De te igen.
Végül pedig várja a választ. Nem tudja, hogy örülni fog-e, ha megkapja. Legalább a kíváncsisága ki lesz elégítve.

A válaszra felvonja a szemöldökét. Egy kíváncsibb az idegenre. Érdekli, hogy vajon tényleg segíthet-e neki.
- Azt majd még meglátjuk, hogy mennyire tudsz nekem segíteni. – jegyzi meg somolyogva és kihívóan néz a másik szemébe.
Talán kissé hamar ígért ilyesmiket. A tényre pedig csak biccent egyet. Ő is tudja ezt. De a másik hidegsége kissé hergeli őt. Ő mindig is lobbanékony és hírtelen haragú volt. Legalábbis a pártfordulása óta. Előtte valószínűleg ugyan olyan karót nyelt lehetett, mint a többi lovag és szent életű pojáca.
- Érdekesnek hang...
A ló pedig ekkor dönt úgy, hogy elege van. A nyakra mért pacsi már sok volt neki eme lénytől. Így pedig a belé nevelt ösztönöknek engedelmeskedve harap a másik keze felé. Mondhatni kimutatja a foga fehérjét.
Ez őt is meglepi. Kicsit elmerült a gondolataiban, majd a pedig a válasz adásra koncentrál inkább. Kíváncsian figyeli az eredményt. Azért a támadás végén megrántja a ló szárát.
- Bocsánat. - feleli egy vigyorral a száján. - Nem tetszel neki.
A válasz a támadás eredményétől függetlenül hagyja el a száját.

The member 'Grish' has done the following action : Szerencsedobás

#1 'Közelharc - Támadás' :


--------------------------------

#2 'Közelharc - Támadás' :

Vergilius megérzi a támadást így hát vér erejével védekezik (+1)

The member 'Vergilius' has done the following action : Szerencsedobás

'Közelharc - Védelem' :

A sebesség, ahogy kiért még őt is meglepetésként érte. A ló erre egyre inkább megrémül. Lassan kezdenie kellesz vele valamit. Megölni nem szívesen ölné, hiszen hűséges egy jószág, talán megpróbálhatná megnyugtatni a lovat. Így páncélba bújtatott keze lassan végigsimítja a ló nyakát, hogy megnyugtassa.
- Hóóó… - súgja a ló fülébe. – Nyugi paci. Itt vagyok. Ő pedig nem fog bántani. Csak nyugodj meg.
Ekkor fordul a másik felé és meg is válaszolja a kérdését.
- Örömmel tartok veletek. – feleli. – Érdekes út lesz és a szavadon foglak.
Hiszen mi mást, ha nem segítséget keresett eddig. Ő pedig kapva kap az alkalmon és él is vele. Velük is tart, ha sikerül megnyugtatnia a lovát. Persze, ha jól sejti ezek után sokszor kellesz még ezt megtennie, míg a lova hozzászokik a másik közelségéhez. Már ha valaha is hozzászokik.
Ha sikerült megnyugtatnia, akkor elindul a szekér után.

The member 'Grish' has done the following action : Szerencsedobás

'Próba' :

Már viszonylag tisztán láttam őket. Három fegyveres állt előttem, mögöttük egy karaván, majd a lónyerítés és az egyebek meg mögötte zajlott. Kíváncsi voltam mégis mi történik itt, ezért miután nyugisnak tűnt a hangulat, (bár a fegyveres őrökről ezt nem tudtam elmondani) kiáltottam a karaván mögött társalgó egyéneknek.
- Mégis mi folyik itt?

Hát ez nem jött össze, akkor megpróbálja erővel rábírni, hogy velük tartson. Remélhetőleg ez már működni fog, ha a másik nem is.
Aztán később még mindig megnyugtathatja a hátast.

The member 'Grish' has done the following action : Szerencsedobás

'Próba' :

Megálltam és a tarkómat vakargattam. Rövidesen ráeszméltem, hogy mégsem így kellett volna köszönnöm nekik. Megköszörültem a torkom, majd ismét belekezdtem a köszönésbe.
- Tehát... bocsánat az előző felszólalásomért. Dante vagyok.
Nyújtottam a kezemet kézrázás gyanánt. Közben persze hallottam a katona szavait és rövidesen hozzátettem a következőt.
- Maga meg, ha nem tévedek, Virgil.