Úton Bridgemill-be

Indulás után nem sokkal lemaradtam. Szándékosan és tudatosan. A hátba támadókat hátba támadni, na az a megalázó. Eleinte úgy tűnt, hogy szükség is lesz rá, de végeredményében csak 2 idegen csatlakozott a csapatunkhoz. hogy kik lehetnek ezek és mit akarnak az rejtély maradt számomra. De még élnek, nem hagyták hátra haláli mosolyukat az úton... Az erdőhöz érve annak takarásában követtem a kicsiny csapatunkat. Némi friss vért találtam a földön nem sokkal a pihenőnk után. Talán Virgil evett. A távolban feltűnt egy torony.
~Elértük a falut. Jobb lesz lassan felzárkózni.
Konstatáltam magamban és sietősebbre vettem a lépteimet. A szekér a város határát súrolta én pedig betoppantam. Mit sem törődve a másik kettővel Virgil mellé sétáltam és végignéztem a településen.
-A vacsora tálalva.
Vigyorodtam el ördögien és fel is kacagtam. Aztán hátrafordultam a másik kettő felé.
-Mire vártok? A falusiak nem vágják fel magukat. Aki éhes az induljon amíg még van valaki az utcán. Jó étvágyat.
Biccentettem nekik a falu irányába és vigyorogva fordultam vissza a falu felé és vártam hogy Vergilius ki adja a parancsot a támadásra a "kutyáknak". Ha ez megtörténik és berohannak a faluba kivont fegyverrel még egy ideig elnézegetem őket majd továbbra is előre szegezett tekintettel szólok Vergiliushoz.
-Remélem hagysz nekem is pár falatot.
Kacagok fel harsányan ami bezengi az utcát.

Sok idő telt el: Hp 6=>7

~ Hát nekem aztán nincs szerencsém. ~ Érkeztünk meg egy településhez, amiben talán maximum három család lakik, legalábbis nem tant túl nagy településnek az egyetlen utcányi hely. Úgy látszott, hogy még egy ideig az alakokkal kellett tartanom, annak ellenére, hogy a szakadt ruhás is próbált elüldözni.
~ Hmm... lehet, hogy valami óriási kincsre vadásznak és nem akarják velem is megosztani és azért próbálnak elküldeni. ~ Gondoltam magamban, majd lefeküdtem az út közepére, egyik lábamat a térdemre pakolva, egy háromszöget alkotva.
Kezeimet tarkómra tettem és néztem az eget. A többieknek csak a következőt mondtam:
- Ha nem avattok bele a titkos küldetésbe, akkor én csak megvárom, hogy tegyétek a dolgotok.

Dante kijelentésére egy kurta választ ad, amit talán nem is érthet meg elsőre.
- Tégy, amit akarsz, megajándékozlak a választás lehetőségével, maradsz velünk vagy elmész. A hatalmasok útját nem sokan képesek végigjárni. Ha velünk maradsz, erősnek kell lened, de isten leszel. Talán most csak figyelj. – mondja és felkészül a teendőire.
Vergilius izmai ritmikusan megfeszülnek és elernyednek, a látvány ez a kis idill felbőszíti. Milyen aranyos. És milyen hasztalan. Ezek az emberek hírből sem ismerik a káoszt, hírből sem ismerik az igazi életet. Életet? Ezt a kis bárgyú munkát és művelgetést életnek nevezik ezek a semmire kelő pondrók. Életük a földek túrásából áll és a zabálásból. A férjek kik 16 óra munka után haza térnek és magukévá teszik az asszonyt vagy épp laposra verik a kiábrándultság végett. Az asszonyok kik bánatukban méreghez folyamodnak. A gyermekek, kik elszöknek ez elől és ki tudja, mit tesznek a sikerért. A lányok bizonyára valami uracska hímtagján kapaszkodnak meg, a fiuk meg erőszaktevők, tolvajok vagy a szerencsésebbek apródok lesznek.  A káosz mindenütt ott van a romlottság megtalálja a helyet a legszentebb ember szívében és gondolataiban is. Ha csak egy ember is megéri az életet, de Virgil attól fél nem akad egy se ki magába fogadhatná az igazságot és a valódi életet. No de majd meglátja, előbb, mint utóbb.
Grish mondata zökkenti ki a tények kusza rendszerezéséből. Mondandójára felfigyel, majd idegesen hátrapillant. A gyermek sehol. Talán jobb így talán nem, de Vergiliusban elpattan valami, és hideggé válik. Az ember kevesebbet ér, mint hitte. A harag erőt vesz, rajta de most még nem engedi szabadjára.
~ Élvezd azt a kis szabadságot amit kivívsz most mert nem tart örökké... ~ Ezzel lezártnak tekinti a dolgot, ám mégis érez valami ürességet, ott ahol a szívének kéne lenni. De ez még inkább a haragját szítja fel és a gyűlöletét.
- Ahogy mondod, az idény elkezdődött és olyat mutatok ezeknek a mihaszna pondró férgeknek, amit még nem látott e föld…. de a pokol se – mondja fagyosan és rémisztően, a külső hallgatóság felfedezheti, hogy megváltozott valami. E közben Khan is beéri őket.
- Khan az új világot, kínból és szenvedésből építjük a káosz nevében. Az első téglát pedig ez a falucska jelenti! Jut bőven Neked is. – mondja ridegen. A fehér patkány és Grish, ők ideálisak lennének admirálisnak. Játszik el a gondolattal. Na de most! A káosz nem meggondolatlan, a káosz sokkal inkább megfontolt, és most okosan kell játszani, hisz kevesen vannak még és sebezhetőek. Elmosolyodik és az öt felé fordítja tekintetét.
- Nos, azt bebizonyítottátok már, hogy hódolni tudtok, és parancsot teljesíteni. De lássuk milyen a lelketek. Lássuk megérdemlitek e a káosz jele alatti újjászületést. Lássuk mennyit is értek valójában. Ragadjatok fáklyát és égessétek porig a földeket és a termést, aki szökni próbál, belezzétek kis és azzal kössétek fel a házakra. Ellenben kegyelmet adjatok mindenkinek ki térdre borul.  Hintsétek el ezeknek a patkányoknak, hogy új istenek érkeznek, és a hódolat megmenekíti őket a kíntól. A leánygyermekeket anyjuk szeme láttára basszátok meg a kardotokkal. A fiúgyermekes anyákat a saját kölykük láttára hasítsátok fel. Patakban akarom látni a vért. Aki a hódolatot választja, ölje meg az egyik társát… Induljatok, bizonyítsatok. Ma éjjel a káosz nevében cselekszünk, és ha helytálltok, a káosz rátok mosolyog és megjutalmaz hatalmával! Kezdődjék a Káosz aratása.

~ Isten leszek... isten leszek... isten... isten leszek. Isten leszek. Isten leszek! ISTEN LESZEK! ~ Csak ez járt a fejemben. Úgy éreztem valami elpattant ott bent.
- ISTEN LESZEK! - kiáltottam el magamat, azonnal felpattantam és elővettem a pallosomat - Az összes semmirekellő, porhulladék, az összes utolsó talpnyaló meglátja, hogy ki áll fölöttük! - sétálni kezdtem a legközelebbi ház felé, lassan, kimértem, miközben folytattam hangos beszédem - ÉN, DANTE vagyok az, aki megmutatja nekik, hogy ki a felsőbbrendű! Én vagyok a fény, mi a sötétségbe vezet, én vagyok a hegy tetején a legfölső jégdarabka! Én, mint a legdicsőbb faj vezetője kell, hogy megmutassam a világnak, hogy igen is rátermettem arra, hogy isten legyek mint ő szemükben mint máséban!
Hevesen vert a szívem, végre elérkezett a pillanat. A sok visszatartott nyomor és szegénység, a sok megalázkodás a papíron nagy emberek alatt... ezeknek a fala ledőlt. Értettem már, hogy miért mondták Virgilt mesterüknek a katonák. Tudja, hogy mit akar a másik. Nálam pedig éppen a hatalom volt az, amiért mindent megtennék. Már éreztem édes ízét számban. A házhoz érkeztem.
- Virgil, kezdhetted volna ezzel. - néztem rá, majd benyitottam a házba.
Egy-két perccel később kijöttem és a pallosomon egy család lógott. Mindegyikük a hátuktól a hasukig teljesen átszúrva. Apa, majd anya, majd gyermekek. A pallos már alig látszott ki a vérből és még mindig folyt le róla. A ház ajtaja alól is kifolyt a vér, de a látványa közel sem hasonlított ahhoz a brutalitáshoz, ami a testekből folyó vér volt. A pallos azonban így elég nehéz volt, a vége kezdett egyre inkább a föld felé nézni, majd végül az emberek is lecsúsztak róla, majd a földre érkeztek. Nem volt, aki megállíthatott a hatalom elérésében.

Kissé meglepi az ember gyors párfordulása. A hatalomért eladják a lelküket is. Nem egy ember megtette már. Aztán még ők tartják magukat a fejlődés csúcsának. Szánalmas. Ha tényleg azok lennének, akkor nem kellene segítség, hogy megszerezzék a hatalmat és megtartsák.
Így vélekedik és filozofálgat magában, miközben kezdetét veszi egy kis mészárlás, amiben az ember egyből az élre áll. A hirtelen megjelenő másik alak pedig hátra marad és beszédbe elegyedik Vergil-lel. Ő sem ment sehova így hallgatja a beszélgetést.
- De gyalogok nélkül, hol lennének a királyok? – kérdez rá. – Valószínűleg itt túrnák a földeket.
Fejezi ki a véleményét eme ügyben, majd kiszáll a nyeregből. Talán ideje neki is belevetnie magát a szórakozásba. Így szippant egy mélyet a füstös levegőből, majd kifújja. Kezébe veszi jókora pallosát, majd földöntúli mosollyal fordul a Virgil és a másik alak felé. Közben pedig egy fához köti a lovat, hogy el ne meneküljön Virgil közeléből.
- Ha most megbocsátotok, akkor én is megmozgatom magam kissé. – mondja. – Sok volt ez így lóháton…
Az utolsó szavakat már elfelé szavalja és inkább csak úgy magának. Reméli, hogy talál még élő ellenfelet.
Közben pedig félelemmel veszi magát körbe, hogy a haláluk előtt még így adakozzanak a Félelem hercege előtt és így lakassák jól a börtönében senyvedő démont.
- Féljetek és rettegjetek! - kiálltja el magát. - Adakozzatok a hercegnek! Gyertek és tegyetek próbára, már ha mertek!
Ezt követően még egyszer körbe néz és keres magának valami prédát, ha csak nincs valakiben nincs elég mersz, hogy támadjon. Mert azt szívesen fogadja. Reméli, hogy akad ilyesmi. Amúgy unalmas lenne az egész.

The member 'Grish' has done the following action : Szerencsedobás

'Próba' :

A falu nagyobb, mint amennyire az távolról látszott, kisebb mellék utak és egy kis tér is található itt. Vergilius legénye rideg bábuk ként kezdtek bele a mészárlásba. Csakhamar a lángok feltörnek, és sikolyok borzolják a lenyugvó napot. A legények nem kegyelmeznek ám a csekély számú hódolókat a térre terelik, hogy ott térdeljenek. A sikolyok mellett – Fogadd el a mestert! – Fogadd el az istent! – Fogadd el a káoszt! – kiáltások is hallatszanak.

Az ellenállást egy csekély fegyveres adja. Ebből ketten bátorságukat összeszedve Grishre rontanak. A maradék három pedig lesben áll.

The member 'Arkán' has done the following action : Szerencsedobás

'Közelharc - Támadás' :

Fegyveres ellenállásba ütköztünk. Az egyik fegyveres azonban nem támadt azonnal, hanem egy ház mögül nézte a küzdő feleket. Megkerültem a házat, mögé mentem és készültem ugyanúgy felszúrni a pallosomra, ha pedig nem sikerült, akkor próbáltam a pallosommal ketté vágni.

// Átszúrás + támadás + támadás 1 lesben állóra //

The member 'Dante Krozgan' has done the following action : Szerencsedobás

'Közelharc - Támadás' :

Valami izgalom. Legalább ketten vették magukban a bátorságot és támadásba lendültek. Úgy fest ebbe kis falucskában még is csak van valami érdemleges és említésre méltó. Túl könnyű is lett volna és túl egyoldalú, ha csak bejönnek és gyilkolnak.
- Na végre. – mondja annak a kettőnek. – Hát csak akadnak még bátrak ebben a porfészekben. Öröm lesz elvenni eme erőt tőletek, hogy magatokhoz ölelhessétek a félelmet.
Arcán kegyetlen vigyor suhan át, majd arca komor maszkká alakul. A pallost két kézre fogja, majd igyekszik védeni a felé irányuló támadásokat.

The member 'Grish' has done the following action : Szerencsedobás

'Közelharc - Védelem' :

A falut tényleg magukra hagyták az istenek, hiszen játszi könnyedséggel védi ki elkeseredett támadásaikat. Most pedig rajta a sor. Így meg is támadja az egyiket. Mégpedig a jobb oldalit Remélhetőleg sikerül a támadása.
A támadást a mellkasára próbálja mérni.
Hiszen akkor örömmel fogadná a másik félelmét és habzsolná azt élvezettel.

The member 'Grish' has done the following action : Szerencsedobás

'Közelharc - Támadás' :

Grish támadója

The member 'Arkán' has done the following action : Szerencsedobás

'Közelharc - Védelem' :

A jobboldali támadóban úgy fest van egy kis kurázsi, mert ugyan bekapott egy kisebb vágást ám mégis küzd, sőt még vissza is támad, ám a baloldali berezelhetett mert kissé mereven áll és nem használja ki a lehetőséget a támadásra

jobboldali 4 HP --> 3 HP

Visszatámadás

The member 'Arkán' has done the following action : Szerencsedobás

'Közelharc - Támadás' :

Dante ugyan kiszúrta, hogy van egy lesben álló fegyveres de azt már csak a támadása kivitelezése után pillantja meg hogy nem egyedül hanem harmadmagával figyeli az eseményeket.
Ugyan esélye sem volt az áldozatának arra hogy védekezzen mivel nemes egyszerűséggel hátba támadta és hamarosan csak egy hegyes penge áll ki mellkasából, hogy aztán értékes vérével itassa a földet.
Ám kiélvezni a diadalt nem igen volt idő mert a másik kettő aki társa volt a halott fickónak most vérszemet kapott és haraggal fűtve támadja meg kétoldalt a betolakodót.

The member 'Arkán' has done the following action : Szerencsedobás

'Közelharc - Támadás' :