Úton Bridgemill-be

A hallottakon csak bólogat. Nem hallott semmi újat a nőtől, így kissé megnyugszik. A tűt visszateszi. Most nem volt ilyesmire szüksége. Had tudják csak meg, ha készségesen felelnek, akkor bizony amiatt, hogy titkolóznak nem éri őket bántódás. Persze még bőven akadhat ok, ami miatt megbüntethetik őket.
- Nos, azt hiszem ő ennyit tud. – mondja Virgilnek. - Talán a jó lord többet is tud. Már ha életben marad.
- Remélem, hogy ennyi információ is elégséges lesz. – teszi még hozzá.
Végül még azért a kesztyűket is visszahúzza a kezére. Nélkülük olyan csupasznak érzi magát.

Leguggoltam a ládához és becsuktam. Megemeltem, majd a két katona karjaiba dobtam. Ezután a gyerekhez szóltam:
- Figyelj, én nem vagyok annyira gonosz, sőt, én kedves bácsi vagyok. - felkaptam egy rekesznyi bort - Ha tudsz még valamit a faluról vagy valami problémád van, fordulj nyugodtan hozzám.
Ezután indultam felfelé. Közben agyaltam, hogy mégis hogyan fogom elmondani, amit szeretnék. Sajnos amit Virgil mondott az előbb, abból kimaradtam, mivel éppen akkor jöttem fel. Miután felértem hangosan felszólaltam:
- Kérek egy csöppnyi figyelmet! - vártam, míg a helyzet lecsöndesül - A katonák felhozták a ládát, benne ötszáz csilingelő arannyal. Ezt fogjuk felhasználni, hogy majd fizessük az adószedőket. Fontos, hogy mindaddig ne vonjuk magunkra a figyelmet, amíg nem leszünk elég erősek ahhoz, hogy ellenállni tudjunk.
Körbenéztem, majd rövidesen folytattam.
- Hány túlélő van? - vártam a választ, majd folytattam - Ahogy láttam ez a falu többségben szeszes italokat gyárt. - kinyitottam a rekeszt, majd kivettem egy üveg bort és megkóstoltam. Nem volt rossz íze. - Ami mellesleg elég jó minőségű.
Megköszörültem a torkom, majd folytattam.
- Tehát a túlélőket munkára kell fognunk. Bort, sört fognak főzni és gabonát termelni. Az összes termésük háromnegyede pedig hozzánk fog jönni, majd azok eladásából fizetjük az adót. Ha pedig marad, befektetjük, majd ha elég katonánk és pénzünk van, nem fog továbbá kelleni az adózás, leverjük majd az adószedőket.
Elmosolyodtam.
- Persze itt az lesz az előny, hogy nők és gyermekek is dolgozni fognak, tehát a munkaerő az egekbe szállhat, ha elegen élik túl.
Ezután tartok egy hosszasabb szünetet.
- Na meg aki eddig nem lett kiherélve azt hagyjátok úgy, hiszen aki ilyen környezetben nő fel, az megszokja. Ha itt szaporodnak az emberek, az nekünk csak jó. A terhes nők is dolgozni fognak persze, csak átmennek a könnyebb munkákhoz.
Körbenéztem, majd tekintetem Virgilnél állt meg, hiszen az ő véleménye volt a legfontosabb.
- Mindenki egyetért a tervvel? - emeltem ki a borosüvegeket, majd megkínáltam vele a csapatot. Persze a nőt kivéve.

Ötletem támadt.
- Megkereshetem egy ajánlattal, majd felvázolom neki, hogy milliókat kereshet belőle, csupán telkének 10%-át kell odaadnia érte. Ha sikerül meggyőzni hamisítjuk az iratot és odaírunk egy második nullát, átírva 100%-ra.
Persze elég gagyi egy ötlet, de kezdésnek nem rossz.

- Kezdésnek téged senki nem kérdezett! - förmed rá a lányra és egy határozott rúgással nyomatékosít.