Főtér (VK I. epizód - Füst és köd)

Nem lépek közelebb, amikor vége a harcnak. Eddig sem vettem részt benne és ezután is inkább csöndes szemlélő maradnék. Csak épp nem a vallatást nézem, hanem a bámészkodó tömeget. Ha valaki még ellenséges gondolatokat dédelget talán még nem tudja leplezni az érzelmeit és lesz időm észrevenni az esetleges támadást is. Így hát próbálok feltűnésmentesen figyelni és közben hallgatom a férfit is aki ártatlan áldozatból átvedlett bíróvá és hóhérrá. Néhány társamat is vélem felfedezni a szónok körül és sértetlennek tűnnek. Majd később beszélek még velük erről a dologról, de most inkább figyelek.

Tudtam, hogy cselekedetemnek következménye lesz és amint kérték, hogy maradjak meg is tettem jutalmamat várva. Néztem mit művel az egyikükkel, de igazából nem zavar mindaddig, amíg ő az, aki fedezi lehetőleg a hátam és a fizetésem is.

Láttam, miként a farkasok a diplomata védelmére keltek, s most az mással se törődik csak, hogy elkapja támadóit. A lovammal együtt a pódiumra sietek s a tömeg és a farkasok közt állok meg.
-Ostoba csőcselék!
Rivallok rá az emberekre, akik halált kiáltanak az állatokra. Hisz ezek a jószágok épp úgy a támadókra vetették magukat akárcsak az emberek közül néhányan. Akkor nem volt ekkora a szájuk, csak futni tudtak, most már a vész múltával harcolnának is. Rettenetesen felbosszant ez az egész, hogy ennyire alávalóak az emberek mindenütt. Bizonyos, hogy nem vagyok ember, mert ha az lennék csak még jobban undorodnék magamtól. Elég esetlenül szállok le éjszín lovam hátáról, azt hiszem ezt még gyakorolni kell. Igaz, eddig nem használtam, de ha kell és az emberek rákényszerítenek tűzzel perzselek fel mindent ezekért a farkasokért. Bármilyen erő szülte létüket, védelmeztek valakit aki s így bizonyos, hogy ők maguk nem a gonoszt szolgálják. Az elvakult emberek meg csak a veszélyt látják mindenben ami idegen. Undorító. Nem sok tartja, hogy ne támadjak rá valamelyik emberre, de bízok benne, hogy lesz olyan társam aki még osztja a véleményemet.
-Vissza mind, vagy minden démonra esküszöm szenvedni fogtok halálotok előtt.
Kibújt a pszichopata a zsákból, mert eddig mindenki csak egy csendes lányt látott, s noha még az erőmet nem használtam, fenyegetően állok az emberek előtt akik támadnák a farkasokat. Bárki támadja is meg azokat gondolkodás nélkül ölöm meg. Felőlem aztán lehet özvegye és árvája is, ha a szép szóra nem hallgat akkor csak ostoba volt.

Félmosoly éledt a szám szélén. Jobb karomba vettem a pallosomat, majd nézve megpörgettem azt, végül megemeltem, lefordítottam és a helyére tettem, avagy a hátamra.
~ Bingó! A masina elindult. ~ Örvendtem magamnak, mivel útjukra segítettem ezeket a tudatlanokat és megmutattam nekik a példát, hogy harcoljanak. ~ Nélkülem lehet már halott lenne a politikus. ~ Gondoltam, miközben néztem a szánalmas alakot, aki félelemből beszélni kezdett. ~ És még embernek vallja magát... Le merem fogadni, hogy valami gyenge démon vagy jóságos angyal... ch. ~ Lélekben elnevettem magam egy kicsit. Ezután a politikus beszédére kezdtem figyelni.
~ A oldal, B oldal, nem mindegy? Úgy is az emberiség fog uralkodni, nem mindegy, hogy most "John" vagy "Jack" vezeti a felsőbb fajt? ~ Szálltak halkan a fejemben a gondolatok, miközben csak néztem, hogy mennyire komolyan veszi az alak a dolgát. Mondjuk tény, hogy minimális tiszteletem volt a számára, amiért kitart a hite mellett, de felfújtnak és fölöslegesnek tartottam.
Ezúttal tudtam, hogy a pénz a markomban volt már, felléptem a pódiumra és a politikus fölé magasodtam. Az egyik zsebemből előkotorásztam egy érmét és a politikusra néztem.
Elkezdtem volna beszélni, de valami őrült kiabált. Az alakra néztem, aki a politikust akarta megállítani, majd az ujjamat a szám elé tettem és a következőt mondtam:
- Shhh...
Visszafordultam a megbízóm felé és kinyújtottam a tenyerem, benne a pénzérmével.
- Látom maga is egy elfoglalt jóember és a szállodája felé tartana, de lenne egy kérdésem öntől.
A pénzérmét a hüvelyk és a mutatóujjam közé fogtam, majd vízszintesen előrenyújtottam a karomat és a középső ujjammal forgatni kezdtem. A zsebre tett bal kezemet előrenyújtottam és a következőt kérdeztem.
- Csupán egy dologra lennék kíváncsi, uram. Egy szimpla játék, magának csak mondania kell, hogy az érme melyik oldalára érkezik... fej... - megmutatom neki a pénzérme fej oldalát - ...vagy írás. - megmutatom neki a másik oldalt - Ha fejet mond és fejet dobok, akkor megkapja a pénzérmét. Ha fejet mond és írást dobok, akkor nem kap semmit. Ha írást mond és írást dobok, akkor két pénzérmét kap... ha pedig írást mond és fejet dobok, akkor maga megkapja a pénzérmét, viszont egy civilt is megölök.
Kíváncsian megvártam válaszát, majd eldobtam a pénzérmét. Írást dobtam. Ha fejet mondott, akkor elteszem a pénzérmét és intek neki.
- Köszönöm, a szállodában találkozunk.
Ha pedig írást mond, akkor odaadom neki a pénzérmét, már ha elfogadja és egy másikat is előkotortam, ami az elsőt követte rövidesen. Ezután intek neki, lelépek a pódiumról, majd megszólalok.
- Köszönöm, a szállodában találkozunk.

Egy pillanatra abba hagytam a hullák kifosztását. Némi aprópénz, tényleg csak fejenként 2-3 érme ütötte eddig a markomat. Megtámaszkodtam a jelenlegi áldozatom mellkasán, ami össze süppedt, pár borda át lett vágva ezzel jelentősen rontva a szilárdságát a támaszomnak. Hátborzongatóan kellemes hangja volt a csontos ropogásnak ami kísérte a folyamatot. Mélyen eltöprengtem a mondani valóján...
~Pénzért embereket ölni? Teljesen megéri.
Ördögien elvigyorodtam és ahogy közeledett a távozásnak indult politikus, véres jobbomat nyújtottam felé gyanús, sunyi mosolyommal megfűszerezve.
-Ameddig nem vitatod a módszereimet, rám számíthatsz.
Ha elfogadta elfogadta, ha nem akkor csak vigyorogva néztem utána. Nem votl veszteni valóm. Ha elfogadta azzal csak szabadságot nyerek a munka elvégzéséhez, ha nem fogadja el, akkor kellően tart tőlem. Volt okom a vigyorgásra. Lenéztem a lábamnál eltepeszkedő magából jócskán kifordult lázadóra. Szemöldökömet összehúzva néztem végig rajta, mintha megláttam volna valamit maiért rögtön le is hajoltam.


0-káprázott a szemem
1-rozsdás tőr + némi apró
2-jobb állapotú kissé kopott tőr
3-egy szép tőr
4-díszes, értékes tőr

The member 'Khanalek' has done the following action : Szerencsedobás

'Közelharc - Támadás' :

Amikor elül a csatazaj és elhangzik a monológ, elindulok Vill irányába. Méla undorra nézem, ahogy a hosszú hajú sebhelyes fickó átkutatja a hullákat. Aztán pedig a másik zsoldos mutatványát figyelem aki valami idióta pénzes trükkel szórakozik. Nem igazán érdekel a szótépése, de amikor civilek megölése kerül szóba magamban azért megjegyzem, hogy nem biztos, hogy annyiban fogom hagyni.
~ Ezzel a kettővel még baj lehet, de majd kialakul. Ha nem keresztezzük egymás útját akkor nem kell megölnöm őket. De még nem biztos az sem, hogy egyáltalán itt maradunk.
Odalépek Villhez.
- Minden rendben? Úgy látom nem sérült meg közülünk senki, bár Pyret nem látom sehol. - és körbenézek, hogy tényleg így van-e.
- Maradjunk és segítsünk ennek a férfinek? Nem tűnik démoni támadásnak, de még nem igazán láttunk semmit az egészből. Vagy te mennél tovább? - Várok a válaszra és közben Rheát figyelem, milyen határozottan kiállt a farkasok mellett. És észreveszek még egy ismerőst. Pete Bones kapitányt. ~ Hát őt meg milyen szelek fújták erre? Milyen kicsi a világ.

// A következő mesélőit majd a szállodába kapjátok, amit hamarosan megnyitok, de addig itt bátran lehet haverkodni meg még írni. //

Elhúzódom az engem nyugtató férfiaktól és addig nem nyugszok, míg biztonságban el nem mennek a farkasok. Majd Villiamhez és Metanahoz lépek akik épp beszélgetnek, majd távozom velük a térről.

- Természetesen veled tartok. Gyorsan megkeressük a barátnődet és lesz még időnk odaérni a szállodába is. Lehet Rhea is szívesen velünk tartana. - nézek a közeledő lányra.
- Bátran kiálltál a farkasok mellett. Ismered őket valahonnan? - kérdem tőle amikor odaér hozzánk.
- Furcsán intelligensnek tűntek, mintha nem átlagos állatok lettek volna. Na mindegy siessünk Pyre után. Láttátok merre ment? - kérdezem őket, mert én a többekkel voltam elfoglalva és nem láttam a lányt a csata kezdete óta.