I. Diabloween-i mese: Wolfer kísértetei - 1. csapat

- Rendben Ezekiel, ha bűnös nem bánom a halálát, de még mielőtt ez bekövetkezik, választ kell kapnunk a kérdéseinkre, ezt te is tudod! Ha ígéred, hogy addig életben lesz amíg válaszol akkor felőlem azt tehetsz vele amit akarsz, de addig is szorítom továbbra is, ha csak nincs valakinél kötél. -Mondom

-Nos mivel így áll a helyzet, talán kicsit vissza kell fognom magam így nem vagyok biztos a mágiám teljes sikerében, de meghalni semmi képen sem fog.- Majd jobb kezét ökölbe szorítva kissé a levegőbe emelte, míg a ballal intett egyet felfelé.
Amennyiben a varázslat sikerül és csatlósa előmászik a földből, remélhetőleg annak puszta látványa is elég lesz a feltételezett gyilkos megrémítéséhez, amennyiben nem, meg fenyegeti egy kis csonkítással, amit a csatlóssal tervez elvégeztetni. Kezdve mondjuk egy ujjal. Persze a csonkításhoz előbb társai beleegyezését kéri, amennyiben túlzásnak tartják jobb ötletet kér tőlük.
Ha nem sikerül majd újra próbálja, előre közölte hogy a visszafogott mágia nem biztos hogy teljes siker lesz.

The member 'Ezekiel LeReux' has done the following action : Szerencsedobás

'Mágia - Effekt' :
I. Diabloween-i mese: Wolfer kísértetei - 1. csapat - Page 5 14o59bq

I. Diabloween-i mese: Wolfer kísértetei - 1. csapat - Page 5 14o59bq

- Kötelem nincs - lépek oda én is Ragnarelhez - de ha gondolod segíthetek lefogni.
~ Na most majd kiderül miféle praktikákat űz Ezekiel. Remélem nem valami démoni dolog, de eddig úgy tűnt ő sem kedveli a fajtájukat.
- Vigyázz, bármit is csinálsz, utána ki tudjuk kérdezni. - figyelmeztetem, aztán érdeklődve figyelem a ténykedését.

Miután Ezekiel rítusa végéhez ér, a föld enyhén megremeg, és egy csontváz karja tör fel a föld alól a nekromanta előtt: egy kéz, mely mintha a csillagokat akarná elérni. A talaj repedezni kezd a kar körül, és hamarosan egy egész csontváz mászik elő. Rettentő látvány, a földre szorított fickó mocorogni kezd, és a félelemtől nyökögni.
- Teremtőm, ne, ne!
Ezekiel csatlósa halk, kattogó hangokat hallatva előre lép egyet, amire a fickó még szinte sírni kezd.
- Elmondok mindent, csak ne bánts, kérlek! - Kiabál. - A báró egy fenevad! Apám a szolgálója volt régebben, de miután rájött a sötét titokra, a báró megölette! De amíg valaki nem nyitja fel az emberek szemét, ez a szörnyszülött tovább él! Veszélyt jelent mindenkire! Ő az igazi ellenség, nem én!

Ezekiel visszafogva teremtményét maga mellé állítja, és keze egyetlen apró mozdulatára a teremtményt porrá változtatva eltünteti. Majd így szól az idegenhez:
-Ez esetben nem áll szándékomban bántani téged, viszont remélem innentől készségesebb leszel velünk szemben.- mondta Ezekiel immár barátságosabb és teljes mértékben nyugalmat sugárzó hangon.
-Ragnarel úgy vélem most már nem kell ilyen mértékben lefogni, de azért el se engedd.
~Most igazán sajnálom hogy a társaimon maszk van, ilyen történések után az ember arca mindent elárul arról mit is gondol igazán. De talán jobb, ha nem is mondok semmit, remélhetőleg elfogják mondani mi a véleményük a nekromanta mágiáról. Ilyenkor mindig különbözik az emberek véleménye, valaki mélyen elítéli, valaki elfogadja, és persze van olyan aki érdeklődéssel fordul felé és tetszésére van a dolog.~
-Ha nem...- és az idegenhez fordul- szeretném megtudni a neved, ha nincs ellene kifogásod.

~ Nekromancia, egy ősi erő még a Nephalemek korából, sokan félreértik és sokan tulajdonítanak gonosz dolgokat... de jóra is használható, igaz ritka a fény oldalán küzdő hallott idéző, mindazonáltal Ezekiel a társam... jelenleg ... és nem szabad, hogy az idegenek megneszeljék, hogy voltaképp nem is ismerjük egymást, és ami fontosabb nem láthatnak minket civakodni... lesz még idő ezt is megbeszélni ~ Fut át az agyamon.
- Nos lehet a társamat meggyőzted - morgom a fogolynak - de engem még nem...
Kicsit sem lazítok a fogáson, csak annyit ameddig letépem magamról ezt az ostoba maszkot...
- Erre már nem lesz szükség, ha igazat beszél, és különben is csak leszűkíti a látóperifériát... - mondom talán kicsit idegesebben a kelleténél majd a földre lököm a hollófigurát fejemről, ügyelve, hogy a fogoly az fogoly maradjon.
- Először is, mi a neved, mit kerestél itt, mi ez a por amit használsz, miért kell, hogyan állíthatjuk meg a bárót, miért hívtak minket ide... és javaslom ne hazudj komám, mert több dolog is kijöhet abból a földből és némelyik szépen szürcsölné ki a véredet az összezúzott testedből... - Ezután szorítok kissé a fogáson nehogy jól érezze magát.
Sajnos a sok évnyi vérontás, és igazságtalanság nyomot hagyott Ragnarelen és mikor elönti a vörös köd és a szenvedések emléke könnyen ingerülté és türelmetlenné válik. Bár megölni nem szeretné ha ártatlan válaszokat akar, és az itteni, áldatlan állapoton változtatni szeretne. Szívén viseli az emberek szenvedését e miatt kapaszkodik az egyetlen nyomba amin el lehet indulni és a fogoly szerencsétlenségére jelenleg pont ő az...

Eléggé meglepő dolog számomra, hogy Ezekiel, csak így a semmiből megidézett egy lényt, de szemmel láthatólag ura volt teremtményének és a varázslatának. Ragnarel viselkedése is érdekes fordulatot vett hirtelen. Lám, lám, kibújik a szög a zsákból. Remélem a későbbiekben is megértjük egymást.
~ A cél szentesíti az eszközt. ~ zárom le magamban a kérdést. Majd ha nyugodtabb körülmények között leszünk még átgondolhatom újra a dolgokat.
- Beszélj! - rántok én is egyet a foglyon. - vagy a Fényre mondom nem lesz szükség Ezekiel szörnyére, hogy szóra bírjunk.

- Jól van, jól van! Elmondok mindent. Legalábbis mindent, amit apám megtudott, de engedjetek már el, kezd zsibbadni a karom!
Miután enyhült a szorítás, folytatja.
- Nem tudom mikor szedte be ezt az átkot a báró, de állítólag régen druidákkal tárgyalt a diplomáciai útjai során. Mikor apám megszerezte az egyik féltve őrzött tekercsét, a feljegyzéseiből kiderült, hogy egy druida megátkozta, vagy valami ilyesmi, és minden Halottak napján kijön rajta ez a nyavalya... Átváltozik egy fenevaddá, ami félig farkas, félig ember. Egy szörnyű bestia!
Bár még sosem láttam ebben a formájában az utóbbi években, itt volt az idő, hogy az emberek megtudják. Ezért gondoltam elhintek néhány hamis nyomot, hogy majd rájöjjenek az ármányra. Egy kampó hasonló sebet ejt, mint egy farkas karmai, és az, amire gondolsz különben sem por, hanem közönséges állati szőr... Itt az ideje, hogy a báró bűnhődjön! - És utálkozva a földre köp.
- Elengedtek végre?

- Nos igen, egyetértünk abban, hogy a bárónak bűnhődnie kell. De te is ártatlanokat öltél... Ez esetben veled mihez kezdjünk mit gondolsz?
- És pár kérdésemet figyelmen kívül hagytad. Nem akarsz vagy nem tudsz válaszolni? Egészen pontosan miért hívtak minket ide, mi a neved? És hogyan állíthatjuk meg a vérengzést?
Kissé ugyan nyugodtabb lett, de még korán sem ért véget a megpróbáltatás, és ha valóban ártatlanok vére szárad ezen a szerencsétlenen akkor neki is bűnhődnie kell..

- Miért volt szükség ártatlanok megölésére? Elég lett volna elmondani az idegenek közül néhánynak és valaki biztos lett volna aki anélkül is segít, hogy hullákat kelljen találnia. A szellemekre miért volt szükség? Az a báró műve, vagy az is valami figyelemfelkeltő akció volt? Elég súlyos bűnt követtél el, de egy módon még megmenekülhetsz, ha a többiek is beleegyeznek, segíts bejutni a báróhoz. Az nem lesz elég ha elmondod hol találjuk, mert oda lehet hogy nem engednek be csak úgy minket.
- Szóval válaszolj a kérdéseinkre és ha jól viseled magad még az is lehet, hogy megúszod az egészet és a bárót is elintézzük.

Ezekiel az új eseményeket inkább csak hallgatja mintsem komolyabban elkezdje vallatni a foglyukat, ezt a részét a társai tökéletesen kivitelezték nélküle is. Eközben oda lép a legközelebbi fához és neki veti a hátát. Amikor Metana azt mondta neki, hogy ha segít nekik nem esik bántódása az idegenre nézett és bólintott egyet a fejével, jelezve hogy részéről rendben van az alku. Majd csak ennyit vetett oda a fogolynak:
-Gyerünk már, válaszolj nekünk, te is hamarabb kimászol a slamasztikából, és ha sietsz esetleg még a bárót is elkaphatjuk.

Feltűnően puffog magában, amiből azt a következtetést lehet leszűrni, hogy nem akar egy-két kérdésre válaszolni, inkább csak kihagyja őket.
- A szellemekről fogalmam sincs, biztos megint annak az átkozott lotyó Aarons műve, ő szokott ilyen hülyeségeket csinálni ilyenkor. Biztos, hogy elterelje a figyelmet, amíg a báró saját kedvére irtja a népet valahol... - tömény gyűlölet rejlik a hangjában, nem nehéz észrevenni. - Ne öljetek meg, segíthetek bejutni. De fogalmam sincs, hogy hol van, valószínűleg a kastélyban valahol. Biztosan őrzik, így "az őrök mutatják a helyes utat." De akkor engedjetek már el, és kapjuk el hamar, mert egyre többen fognak meghalni!

- Nos -kezdi baljós hangon - azt hiszem elengedlek és segíteni fogsz! De ha nem esküszöm az égre, hogy megtalállak és a másvilágra küldelek. Útközben, majd elmagyarázhatod, hogy miért öltél és lesz időd megválaszolni is a kérdéseket amit a saját érdekedben meg is válaszolsz! - mondom majd kérdőn a többiek felé fordítom arcom.
- Szóval akkor elengedjem? Vagy esetleg van más ötlet? - szegezem nekik a kérdést

(ha az elengedés mellett vannak ők is akkor el is engedem és indulhatunk)

Ezekiel továbbra is hidegen hallgatja az idegent, végtére is, az is egy gyilkos aki most előtte fekszik a földön szinte már a kivégzésre várva. De a nagyobb cél érdekében most el kell ezt viselnie. Ezután ellöki magát attól a fától amelyhez eddig támaszkodott és így válaszol Ragnarelnek:
-Részemről elengedheted, de maradj közel hozzá, és ha esetleg szökni próbálna, vagy valami ostobasággal próbálkozna...- itt a fogolyra néz- csapd le valamelyik tagját. Ártatlanok gyilkosa, ha mást nem ennyit megérdemel érte.
Ezután mondandóját már a fogolyhoz fűzi:
-Szóval semmi ostobaság, világos? Ha jól viseled magad, nem esik bajod.
~Meg kell szilárdítani benne a félelmet az irányunkban, ha nem tesszük könnyen lehet ártó mintsem hasznos a számunkra. Jól lehet a csonkítós rész kicsit sok volt, de valamilyen szinten tényleg megérdemelné ha Ragnarel megszabadítaná valamelyik testrészétől, de ha tényleg a segítségünkre lesz és igaz amit mondott, megérdemli hogy sértetlenül megússza.~

- Ám legyen, ebben egyetértünk - mondom Ezekielnek! majd Metana felé fordúlva folytatom:
- És te is így látod jónak?

- Igen, persze engedd csak el. - mondom Ragnarelnek. Azután a fogolyhoz fordulok.
- Tudjuk ki vagy és most már megtalálunk, de ha úgy gondolod okosabb leszel mint mi és elszöksz, akkor ne felejtsd el, hogy neked van vesztenivalód, de mi elmehetünk és előtte még akár a bárónak is megemlíthetünk ezt-azt. - fejezem be cinikusan. Persze nem ezt akarom tenni, hiszen a rémnek pusztulnia kell, de nem hiányzik, hogy a vadászat közben még a segítőnket is hajszolni kelljen.
- Természetesen ha véletlen Ragnarel lecsapja a lábad vagy a kezed mert mégis szökni akarsz, megígérem, hogy megszabadítalak a kínjaidtól és még egy imát is mondok érted, hátha a Fény ereje még utoljára megtisztítja a lelkedet.

- Akkor ezt megbeszéltük!
Vonakodva bár de elengedem a szerencsétlent és várom a fejleményeket.

- Rendben - húzza félre a száját, majd sálját újra az orráig húzva elindul a kastélyba. - De egy szót se arról, hogy ki vagyok, mert akkor lőttek az egésznek!

Ahogy beér a csapat az újdonsült taggal, alaposabban megnézhetik, hogy merre vannak őrök. A bejáratnál áll 2, és itt-ott a bálterem falainál is, de természetesnek hat ez, hiszen ez az alapvető biztonsági eljárás mindenhol. Egyedül az emeletre vezető lépcsőnél állnak, talán az lehet az egyetlen hely, ahova nem mehetnek fel a vendégek. Ez részben természetes, de másrészt sok mindent rejthet ebben a 4 szintes kastélyban. A lépcsőt egy képzettnek kinéző, fehér maszkos és vörös köpenyes őr őrzi, pallosára támaszkodva szemléli a vendégsereget.

~ Csodás, ha ez az egyetlen felfelé vezető út akkor trükkhöz kell folyamodnunk... de ha nem muszáj, akkor inkább nem kockáztatnám a lebukás esélyét... ~ Mélázok magamban.
- Nos - fordulok az újdonsült társunkhoz -csak az a lépcső az egyedüli ahol feljuthatunk? Mert ha nem muszáj akkor nem szeretnék az őrökkel atrocitásokba bonyolódni!- mondom neki, kissé barátságosabb hangnemben.
- Ugyanis valószínűnek tartom, hogy kedves házigazdánk a fölső szinteken tartózkodik. Így célszerű lenne feljutni valahogy lehetőleg észrevétlenül. Aztán ha a báró kérdéskört rendbe tettük jöhet a szélhámos a szellemekkel. -Javaslom társaimnak

- De előbb jussunk fel! Ha máshogy nem megy és mindenképp az őrökön át vezet az utunk van egy ötletem, hogy tehetnénk ezt meg, mégis észrevétlenül...

- Én nem úgy gondoltam, hogy az őrökön keresztül megyünk. Nincs valami kerülő út, vagy ahol a szolgák szoktak feljárni az emeletre? - kérdem az új társunktól, de amikor hallom Ragnarel megjegyzését érdeklődve fordulok felé.
- Az nagyon jó lenne ha sikerülne észrevétlenül oda feljutnunk, mert akkor a meglepetés ereje még előnyhöz juttatna bennünket. ~ Lehet, hogy most felfed valamit a képességeiből is ezáltal. Jó lesz figyelni, mert később még jól jöhet ez a tudás.

- Nos a módszer minket elrejt az igaz, de nem szívesen alkalmaznám... és biztos vagyok, hogy a derék őrökben is felvet majd némi kérdést, ha van más út ez esetben inkább azt választanám, de ha mindenképp arra visz a szerencse akkor nem lesz más választásom! - Mondom kissé keseregve.
~ Bizalom ide vagy oda, cselekedni kell! Ez még nem fedi fel valódi mibenlétemet! ~ nyugtatom magam

A fickó körbenéz, felmérve a helyzetet.
- Hát, vagy itt jutunk fel valahogyan, vagy kívülről felmászunk. Ami viszont nem biztos, hogy bejön, mivel nem feltétlenül fogunk találni kívülről bejáratot, ami alatt nyitott ablakot értek - elgondolkodik. - De néha az igazság a legjobb csali. Szóljatok a nagyfiúnak - bök a fejével a lépcsőre vigyázó őr felé, - hogy valaki gyilkolja a népet a temetőben.

- És ha megkérdezi, hogy honnan tudjuk? Rögtön mi leszünk az első akit gyanúsítanak. Legalább is én így tenném. És akkor már nem marad csak a harc. Mi lenne ha megpróbálnánk Ragnarel módszerével? - nézek Ragnarelre. Az feltűnésmentesnek hangzott és talán jobban kivitelezhető.

- Itt most két lehetőség van! Az egyik, hogy hallgatunk az új és feddhetetlen jellemű barátunkra - mondom ezt épp megfelelő gúnnyal a hangomban - de ez esetben az én módszerem már egyáltalán nem használható, mivel akarva akaratlanul is a gyanú árnyéka ránk vetül - egy kis szünet után folytatom egy sóhaj után. - Vagy van az én módszerem... aminek szintén nem biztos a kimenetele és adódhat khm.. némi mellékhatás az őrökben, és hát utána biztos, hogy nagy zűrzavar lesz... de talán még a zűrzavar is kedvezhet.
- Be kell valljam, hogy én eléggé régen nem használtam ezeket a módszereket. De ha mindannyian ezt látjuk jónak voltaképp mit veszthetünk? Ha nem jön össze így is, úgy is harchoz vezet az út! - Mondom és kérdőn tekintek társaimra!

» I. Diabloween-i mese: Wolfer kísértetei - 2. csapat
» I. Diabloween konferencia